Szirtes Adél: Szeretném másoknak is átadni azt, ami nekem hosszú időn át hiányzott az életemből.

A Lechner örökség című film zeneszerzőjeként megéled, hogy a filmes és zenei pályád összeér. Hogyan jött létre ez a kapcsolódás?

A "Smoke Sauna Sisterhood" című dokumentumfilmben hallottam először a rezgő, meditatív hangok varázslatos dallamait, amelyek hipnotikus szépséggel ölelték körbe az elképesztő képsorokat. Ez az élmény mélyen megérintett, és arra késztetett, hogy felfedezzem a hangtálak filmzenei alkalmazásának eddig érintetlen világát. Felmerült bennem a gondolat: hogyan lehetne a filmes elbeszélésbe integrálni azokat a különleges, agyhullámokat megváltoztató hangokat, amelyeket ezek a tálak képesek kibocsátani? Egy év elteltével kapott el a sors, amikor Szabó Szonja, A Lechner örökség rendezője, akivel már korábban is kapcsolatban álltunk és aki figyelemmel kísérte zenei pályafutásomat az Instagramon, megkeresett azzal az ötlettel, hogy zenét írjak a filmhez.

Összegyűltünk, hogy közösen átéljük a filmet, ötleteket cseréltünk, és megszületett a zenei koncepció, amelynek megvalósításához minden hangszerem bevetettem. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen jellegű munkát végeztem - nyilvánvalóan érzem, hogy a filmzene írása egy külön szakma, és még rengeteget tanulhatok, de rendkívül izgalmas kihívás volt. A premierünkre az Urániában került sor a minap. A tévében a film november 1-jén, 21:35-kor debütál az ATV-n, majd ezt követően november 8-án, 21:00 órakor az ATV Extra csatornán is látható lesz.

Az én handpan iránti szenvedélyem egy különleges pillanattal kezdődött. Egy barátom meghívott egy zenés eseményre, ahol először hallottam ezt a varázslatos hangszer csodálatos dallamait. A hangja olyan mélyen megérintett, hogy azonnal tudtam: ez az, amit keresek. Ahogy a dallamok körülölelték a lelkemet, egy új világ nyílt meg előttem. A hangfürdők ötlete fokozatosan formálódott bennem. Eleinte csak a handpan zenélés öröme motivált, de ahogy egyre többet játszottam, észrevettem, hogy a zene milyen gyógyító hatással van az emberekre. Barátaim és ismerőseim is megosztották velem, hogy a zeném hallgatása hogyan segít nekik a stressz levezetésében és a belső béke megtalálásában. Így jött az inspiráció: miért ne hozhatnám létre a hangfürdőket, ahol mások is megtapasztalhatják ezt az élményt? A célom az lett, hogy egy olyan tér kialakítására törekedjek, ahol a zene és a meditáció összefonódik, és mindenki megtalálhatja a saját belső harmóniáját.

Épp egy nehéz szakításon voltam túl, amikor szembejött velem a hangszer egy ismerősöm Insta-sztorijában. Nagyon megérintett. Megviselt voltam, mindenképp szerettem volna gyógyítani magam és úgy éreztem, egy új hobbi gyakorlása során újra erőre kaphatok - ez az új hobbi lett a handpannel történő zenélés, amiből egy évre rá hivatás lett. Elkezdtem egyre több helyen zenélni - eleinte csak a handpannel -, aztán elkezdtem követni egy ausztrál hangfürdőtartót, akinek a munkásságát inspirálónak éreztem, teljesen magával ragadtak a rezgő hangszerei.

A hangfürdők tartásának folyamata akkor indult el számomra, amikor másfél évvel ezelőtt a kávézóban való zenélés után meghívást kaptam Garábra, a Mahayana Buddhista Egyházba. Itt lehetőségem nyílt handpan kíséretével részt venni egy hangfürdőn, amelyet Európa legnagyobb hangtálján tartottak. Ezen a különleges helyszínen, a kezdeti felfedezésem után, végleg megerősödött bennem az érzés: ez az én utam. Kétségkívül egy mély és sokrétű élmény, amely új dimenziókat nyitott meg számomra.

Az "Milyen értelemben?" kérdés sokféleképpen értelmezhető, attól függ, hogy milyen kontextusban használjuk. Például: 1. **Filozófiai értelemben:** Ez a kérdés arra utalhat, hogy egy adott fogalom vagy jelenség hogyan értelmezhető különböző filozófiai nézőpontokból. Például, mi a szeretet értelme a különböző kultúrákban vagy vallásokban? 2. **Nyelvi értelemben:** A kérdés a szavak és kifejezések jelentésére vonatkozhat. Milyen jelentései vannak egy adott szónak különböző szövegkörnyezetekben? 3. **Személyes értelemben:** Itt a kérdés arra vonatkozhat, hogy egy adott helyzet vagy élmény milyen jelentést hordoz az egyén számára. Miért fontos számomra egy bizonyos esemény? 4. **Társadalmi értelemben:** A kérdés felfedheti, hogy egy jelenség hogyan befolyásolja a társadalmi normákat és értékeket. Milyen hatással van a technológiai fejlődés a munka világára? A kérdés tehát sokrétű, és a válasz attól függ, hogy milyen aspektusból közelítjük meg. Melyik értelemben szeretnéd kifejteni?

A hangszer és a zenélés számomra igazi mesterekké váltak. Az apukámtól örökölt impulzív és szenvedélyes természetem miatt gyakran érzem magam, mint egy elefánt a porcelánboltban – például a főzés és mosogatás közben is hajlamos vagyok eltörni dolgokat. A handpan és a hangtálak viszont megtanítottak arra, hogy hogyan uralkodjak az impulzivitásomon, és hogyan közelítsek a hangszerhez finom alázattal. Emellett úgy érzem, hogy a hangokkal nemcsak önmagamnak, hanem talán másoknak is értékes dolgokat adhatok.

Egész életemet átszövi az, hogy keresem saját magamban az otthont és a biztonságot. Sokszor éreztem magam elveszettnek. Ebből fakadóan magamnak és másoknak is szeretném megadni a zenén keresztül azt, ami nekem sokáig hiányzott. Már pusztán a hangfürdők helyszínének harmonikus, meleg közeggé varázslása is jól esik, megélhetem benne a missziómnak érzett gondoskodást.

Az évek során világossá vált számodra, hogy a zenélés a te valódi hivatásod. Milyen élményekkel gazdagodtál eddig ezen az úton, és milyen érzések kavarognak benned most?

Három-négy éve foglalkozom hangfürdőzéssel, ami mellett a könnyűzene is fontos szerepet játszik az életemben. A hangfürdőzést külön kategóriának tekintem, hiszen bár a színpadi zenélés során is kifejezem magam művészként, ezt a tevékenységet relaxációs élményként is értelmezem. Eddig főként meghívások alapján tartottam programokat fesztiválokon és különböző eseményeken, de az utóbbi egy évben elkezdtem saját szervezésű csoportos hangfürdőket is lebonyolítani. Úgy gondolom, hogy ez a gyakorlat, akárcsak a meditáció és a jóga, érdemes a mindennapok részévé váljon, és rendszeresen beépüljön az életünkbe.

Kíváncsiságom vezérelt, amikor azon kezdtem el töprengeni, milyen hatások érik az embereket, ha rendszeresen, heti szinten részt vesznek a programon. Ennek eredményeként egy bérletrendszert alakítottam ki. A résztvevők rendkívül érdekes élményekről számoltak be, és nekem is felejthetetlen tapasztalataim adódtak. Zenélés közben egy mély, teljes jelenlétet megélő "transzfókusz" állapotba kerülök, amely szinte lebegő érzést kelt. Többen megosztották velem, hogy már önmagában ennek az elmélyült fókuszáltságnak a látványa is megnyugtatóan hatott rájuk.

Jelenleg azt tapasztalom, hogy a hangtálak rezgései nagyon könnyen harmonizálnak. Ez akkor vált nyilvánvalóvá számomra, amikor a téli szünet miatt kimaradt egy hangfürdő és éreztem, hogy hamarabb válok feszültté és könnyebben kizökkenek a középpontból. Ugyanakkor egyre tisztábban hallom a hangokat, egyre intenzívebben érzem a rezgéseket.

Miközben a kreatív energiákat összegyűjtöttem, hogyan alakítottam ki az Organika Sound nevű könnyűzenei projektem?

Amikor annak idején megéreztem, hogy a zene mellett a hangfürdőzés is érdekel, úgy láttam, hogy a közegem még nem igazán nyitott és befogadó a spiritualitásra. Például amikor Instagram-sztoriban megosztottam, hogy Garábon zenélek, volt, aki rám írt és megkérdezte, hogy beléptem-e egy szektába. Nem volt annyira erős az önértékelésem, hogy úgy álljak bele a zenélésbe, hogy közben ilyen kérdésekkel szemben kelljen helytállnom.

Mindenképpen közérthetővé szerettem volna tenni, hogy mit csinálok és ezen, valamint a spiritualitáson belül mi az én interpretációm - az én felfogásom szerint nemes egyszerűséggel a spiritualitás: tudatosság. A hangfürdőkkel eleinte azt kísérleteztem ki, hogy miként tudom beépíteni a relaxációs folyamatot az Organika Sound-koncertekbe. Az Organika Soundban a house, techno és elektronikus zenéket kombinálom a relaxációval, a tudatossággal, így igyekszem hidat képezni a lelassulás és az én - többek közt techno zenén nevelkedett - generációm között.

Az imposztorszindróma ismerős érzés számomra, és sajnos nem könnyíti meg a helyzetemet. Nem rendelkezem zeneiskolai végzettséggel, és papíron nem vagyok hivatalos dalszerző. Ezért folyamatosan küzdenem kell azzal, hogy összegyűjtsem az önbizalmamat ahhoz, hogy leüljek, és megírjam a saját dalaimat. Intuitív alkotóként számomra a dalszerzés nem mindig egyszerű feladat. A legtöbb Organika Sound-dal élő koncerteken született, ahol az improvizáció és a pillanatnyi inspiráció játszotta a főszerepet, így a tervezett ötletek helyett inkább az adott helyzet varázsa ihletett meg. Úgy érzem, új dalokat akkor tudok csak írni, ha aktívan zenélek, koncertezek, és ezekben a különleges pillanatokban születnek meg a dallamok. Az utóbbi időszakomban a hangfürdőkön való részvétel volt a középpontban, de nemrégiben beszereztem egy loopert, és szeretném, ha minél több Organika-koncertet tudnék tartani.

Említetted, hogy a hangfürdőket meditációs élményként is át lehet élni. Szoktál rendszeresen meditálni, hogy megőrizd a belső harmóniádat?

Régebben csak alkalmanként meditáltam, de az utóbbi időben elhatároztam, hogy a mindennapjaim részévé teszem ezt a gyakorlatot. Jelenleg egy három hónapos kurzuson veszek részt a Karere Stúdióban Kosztolányi-Baji Zsolt vezetésével, akivel korábban már együtt dolgoztam, amikor hangfürdőt tartottam a meditációs workshopja végén. Úgy vélem, hogy a meditációs rutin mindenki számára egyedi, hiszen ezt a gyakorlatot sokféleképpen értelmezhetjük és élhetjük meg.

Édesapád, Szirtes János a MOME-n tanító performansz- és festőművész, már két művészi együttműködésetek is volt, két performanszában zenéltél. Jelen van a zeneművészetedben az ő hatása?

Valóban, az elmúlt egy év során egyre világosabbá vált számomra, hogy gyerekkoromban mennyire mély hatással volt rám az, hogy ő a művészi pályát választotta. Ez a döntése nemcsak inspirál, hanem megerősít abban is, hogy az alkotás valóban értékes és érdemes dolog. Ahogy már említettem, tőle örököltem az impulzív természetemet – ő is az ösztöneire hallgatva teremt, művészetét szívből és lélekből adja át. Ennek a látványa számomra megerősítést nyújt; visszaigazolja, hogy az ilyen típusú önkifejezésnek van létjogosultsága, és bizonyíték arra, hogy ez a megközelítés valóban működik.

Az egykori műtermében találom magam, ahol gyermekként a festékcsíkos padlót bámulva mindig is azt álmodtam: bárcsak én is ilyen életet élhetnék. Most, hogy ez valóra vált, hatalmas boldogsággal tölt el.