Az oktatás is lehet barátságos a gyerekek számára.

Egy igazgató, aki napról napra újra és újra megmutatja:

Szabadtéri "osztálytermek", mászófal, erőgépek, ping-pong és teqball-asztal az udvaron, a folyóson szünetekben szól a zene, és köszöntik az aznapi szülinapos diákokat és tanárokat, a falakon a tanulók fotói, akik kiemelkedő teljesítményeket értek el különböző területeken, a tanári szobában színes fotelek, a falon a természetet idéző tapéta meg egy jópofa fogas, ahol a pedagógusok kávéscsészéi lógnak. Egy kellemes környezetben ugyanis bárki szívesebben végzi a dolgát - vallja Körtesi Sándor, a marosvásárhelyi 7-es számú iskola igazgatója, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy a gyerekek, valamint pedagóguskollégái szívesen járjanak iskolába.

Ő az, aki folyamatosan új lehetőségek után kutat, hogy a tananyag élvezetesebbé váljon a diákok számára korszerű és szórakoztató szemléltetőeszközökkel. A tanévnyitókon nem a megszokott, unalmas beszédekkel terheli a diákokat, hanem mindig friss és humoros megközelítéssel szólítja meg őket. Idén például a tanévnyitót nem a szokásos iskolaudvaron tartotta, hanem a Víkendtelep varázslatos környezetében, ahol egy barátságos piknik keretében ünnepelték meg a viszontlátás örömét.

Milyen csodálatos érzés látni, hogy egy pedagógus, aki már két évtizedet eltöltött a tantermek világában, még mindig annyira elkötelezett és szenvedélyes a hivatása iránt! Ez a fajta elhivatottság igazán inspiráló. Esetleg mindig is a tanítás felé vonzódtál?

Gyerekkoromban sokáig az állatorvos, a színész és a rendőr szerepét álmodoztam magam elé, mint annyi más kisgyerek. Ahogy teltek az évek, felfedeztem a földrajz iránti szenvedélyemet, és mivel a német nyelv is különösen közel állt hozzám, úgy döntöttem, hogy ezen a területen folytatom tanulmányaimat. Így választottam a földrajz-német szakot Kolozsváron. Pedig akkor még nem gondoltam arra, hogy pedagógus leszek; inkább a meteorológia és a hidrológia vonzott, egészen addig, amíg el nem érkezett a próbatanítás időszaka. Ezek a próbák annyira jól sikerültek, hogy a bátorságom elnyomta a kételyeimet: "Miért ne próbálnám meg?" – gondoltam. A kísérletből végül életem hivatása és egyben szenvedélye lett. Olyan szerencsés vagyok, hogy a munkám egyben a hobbim is. Nem bírom a monotonitást; a változatosság, az állandó dinamizmus és az élettel teli mindennapok töltik ki a napjaimat. A tanári pálya egyik legszebb aspektusa, hogy mindig új módokat találhatok a saját munkám színesítésére, és ezzel a diákjaim életét is gazdagíthatom. Ráadásul az utóbbi időszakban egyre nagyobb szabadságot kapunk pedagógusként abban, hogy miként és milyen eszközökkel tanítsunk, ami még inkább inspirálóvá teszi a munkánkat.

Tavaly a közösségi médiában és a sajtóban is nagy visszhangot kapott a tanévkezdő beszédem, amelyben szellemes és humoros "iskolai szabályokkal" üdvözöltem a diákokat, tanárokat és szülőket. Az idei tanévkezdés pedig egy különleges fordulatot vett, hiszen a Víkendtelepen, egy vidám családi piknik keretében zajlott. Mi inspirál arra, hogy eltérjek a megszokottól, és másként közelítsek a diákokhoz, valamint az iskolai mindennapokhoz? Talán az a vágy, hogy egy élményszerűbb és barátságosabb légkört teremtsek, ahol a tanulás nem csupán kötelező feladat, hanem közösségi élmény is. Hiszem, hogy a humor és a kreativitás segíthet abban, hogy a gyerekek ne csak tanuljanak, hanem jól érezzék magukat, és aktívan részt vegyenek az iskola életében.

2014-ben azért vállaltam el az igazgatói pozíciót, mert mélyen hittem abban, hogy képes vagyok pozitív változásokat hozni az iskolai életbe, nemcsak diákjaink, hanem pedagógusaink számára is. Az iskola minden munkatársa számára létfontosságú, hogy jókedvvel érkezzen, hiszen csak így érhetünk el igazán figyelemre méltó eredményeket. Számomra nem csupán a tanulmányi teljesítmények számítanak, hanem az emberségre való nevelés is. Szabadidőm jelentős részét azzal töltöm, hogy azon gondolkodom, hogyan tehetném még barátságosabbá az iskolát a gyerekek számára. Elvünk, hogy minden egyes gyermekre figyelnünk kell, és éreznie kell, hogy szeretetteljes közeg veszi körül. Ebből az elgondolásból született a sulirádió ötlete: mivel már van lehetőségünk zenét játszani a szünetekben, elkészítettünk egy listát a diákjaink születésnapjairól. Minden nap, a nagyszünet végén, román és magyar nyelven köszöntjük a születésnaposokat a rádióban, és mindkét nyelven lejátsszuk a szülinapi dalt. Ez hatalmas örömet okoz a gyerekeknek, és azt látjuk, hogy ilyenkor sok esetben más osztályok tanulói is gratulálnak nekik, pacsit adnak a folyosón. Az évnyitók és évzárók lebonyolítására is nagy hangsúlyt fektetek, igyekszem ezeket élvezetessé tenni. Tavaly például egy interaktív kérdezz-felelek játékkal lepett meg a gyerekeket. Ilyenkor kiemeljük azokat a diákokat is, akik nem csupán tanulmányi teljesítményükkel, hanem más területeken is kiváló eredményeket értek el. Különleges díjakat adunk át, például annak, aki a legkevesebbet hiányzott, vagy akinek a legtöbb könyvet sikerült elolvasnia. Az ilyen kezdeményezések révén szeretnénk inspirálni a gyerekeket, hogy ne csak a tanulásban, hanem az élet minden területén törekedjenek a fejlődésre.

- Emellett folyamatosan keresed az új és izgalmas, innovatív megoldásokat, amelyekre pályázva bővítheted a lehetőségeidet...

Az évek során rengeteg inspiráló ötlet született bennem, és örömmel mondhatom, hogy sokat sikerült megvalósítani. Két különleges kültéri osztálytermünk van, az egyik babzsákokkal berendezve, ami igazán kényelmes tanulási környezetet teremt. A pályázatok segítségével számos izgalmas eszközt szereztünk be, például óriássakkot és óriásmalmot, valamint függőágyakat és hintákat is, amelyek a mozgássérült gyerekek számára is hozzáférhetők. A szünetekben mindent megteszünk, hogy a gyerekeket kicsalogassuk a szabadba. Nálunk szigorúan tilos a telefonhasználat, még a szünetek alatt is, de úgy vélem, hogy ha elvesszük tőlük a kütyüket, valami izgalmassal kell helyettesítenünk azt, hogy igazán élvezetes legyen a szünet. Ezért is engedélyezzük az udvaron a labdajátékokat, és nemrégiben a kendama is nagy népszerűségnek örvend – novemberre kendamaversenyt is tervezünk a gyerekek számára! A tornaterem külső falára egy mászófalat is telepítettünk, ami már több mint egy éve ott van, és még mindig hatalmas népszerűségnek örvend: szünetekben mindig hosszú sorok állnak előtte, ami igazán örömteli látvány!

Minden pályázati lehetőséget igyekszünk maximálisan kihasználni, hiszen ezek nyújtják az alapot a fejlődésünkhöz. Egy frissen nyert projekt keretében VR-szemüvegeket szereztünk be, amelyeket az oktatás során rendkívül hatékonyan alkalmazunk. Nincsen olyan tantárgy, amelyet ne tudnánk ezzel az innovatív eszközzel még izgalmasabbá tenni. Például, amikor földrajz órán egy adott országot tanulmányozunk, a diákok felöltenek egy VR-szemüveget, és virtuálisan bejárják az ország nevezetességeit, így sokkal mélyebben megértik az anyagot. Ezen kívül rendelkezünk egy kiterjesztett valóság homokládával is, amely egy 100 kg homokkal teli láda, ahol projektor segítségével szemléltetjük a különböző domborzati formákat. Amikor a gyerekek mélyedéseket alakítanak ki a homokban, a projektorral megjelenítjük a tenger kék vízét, vagy a hósapkával borított hegyek csúcsait. Ezzel a módszerrel az országok határait és domborzati jellemzőit is bemutatjuk, lehetőséget adva a gyerekeknek arra, hogy saját kezükkel formálják meg a tájat. Így a saját alkotásuk sokkal inkább rögzül bennük, és élményszerűbbé válik a tanulás folyamata.

Örömmel értesítünk, hogy sikeresen pályáztunk egy különleges vetítő beszerzésére, bár a finanszírozás még várat magára. Ez az innovatív eszköz a tornaterem szívében kap majd helyet, és egyedülálló módon ötvözi az elméleti tudást a mozgással. A fehérre festett falat varázslatos mozgásérzékelő felületté alakítja, amely lehetővé teszi a gyerekek számára, hogy labdával célozzanak meg bizonyos pontokat. Eközben matematikai feladatokat oldhatnak meg vagy angol szavakat rendezhetnek sorba, így játékosan fejleszthetik képességeiket.

- Az innovatív eszközök, ötletek, az ezek iránti nyitottság a pedagógusok részéről - ez lenne a kulcsa annak, hogy a mai, egyre inkább a virtuális térben élő gyerekek számára élvezhető legyen a tanulás, az iskolában töltött idő?

Manapság a pedagógusi hivatás egyik legnagyobb kihívása az, hogy miként kínáljunk olyan élményeket a diákoknak, amelyek eltérnek a digitális világ által nyújtott lehetőségektől. Olyan környezetben élünk, ahol a tanulóink mindössze egy kattintásnyira vannak a világ minden információjától. Jogos kérdés lehet tőlük: miért is érdemes megtanulniuk például Németország területének nagyságát, amikor csak megkérdezhetik a telefonjukat, és azonnal megkapják a választ. Ilyenkor szoktam hangsúlyozni, hogy az általános műveltség és a memória fejlesztése még mindig kulcsfontosságú, hiszen a technológia nem képes pótolni azt az értéket, amit mi, tanárok tudunk nyújtani. Nagy kihívás megtalálni azt az utat, amelyen keresztül fel tudjuk kelteni a gyerekek érdeklődését az órák során. Vannak tantárgyak, ahol ez könnyebben megvalósítható, és én szerencsésnek érzem magam a földrajz és a német nyelv tanítása terén, hiszen ezeket a tantárgyakat könnyebben lehet szemléletesen bemutatni, mint például a matematikát vagy a magyar nyelvet, ahol a pedagógusoknak nagyobb kihívásokkal kell szembenézniük.

- A napokban láttam a közösségi oldaladon, hogy igen különleges kirándulásra vitted a "gyerekeid", a via ferratát próbáltátok ki együtt...

- Gyakran viszem kirándulni a diákjaimat, mert úgy gondolom, a földrajzot úgy lehet igazán megszerettetni velük, ha ellátogatunk együtt a természetbe. Ilyenkor nemcsak sétálunk, hanem mesélek nekik, kőzeteket elemzünk, felhőket figyelünk meg. Legutóbb két ilyen kirándulásunk volt, az osztályomat felvittem az Isten-székére, az őszi vakáció hetében pedig néhány vállalkozóbb szellemű diákommal, akikről tudtam, hogy megfelelő a fizikai erőnlétük, kipróbáltuk a via ferratát, elvittem őket az Erdélyi-szigethegységbe, ahol három, kezdő szintű vasalt pályán vezettem őket végig. Hámmal, sisakkal, biztonsági rendszerekkel haladtunk végig a szikla oldalán, volt egy "adrenalindúsabb" kihívás is, amikor két szikla között egy indiánhídon kellett átmenni úgy, hogy egy egyszerű sodronyon lépkedtünk. A tanítás mellett a természetjárás meg a fotózás a másik két hobbim, ezért örülök, ha vannak olyan diákok, akik társaim tudnak lenni ebben. Szoktam fotós tábort, illetve fotós képzéseket is szervezni a gyerekeknek, szerencsére a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivataltól egy, a nemzeti helyreállítási alapnál nyert pályázat révén fényképezőgépeket is kapott az iskola, így eszközeink is vannak.