Toulouse, a rózsaszín város rejtett kincsei a föld alatt Toulouse, Franciaország szívében, nem csupán a rózsaszín épületeiről híres, hanem a föld alatti titkairól is, amelyek évszázadok óta várják, hogy felfedezzék őket. A város történelme mélyen gyökere

Hosszas börtönévek után Rómer Flóris lett a magyar régészet úttörője és megteremtője.

A megelőző régészet alapvető szerepet játszik a kulturális örökség védelmében, különösen városi környezetben, ahol a modern építkezések veszélyeztethetik a történelmi emlékek megőrzését. Az olyan fejlesztések, mint a Toulouse-i metró bővítése, módot adnak ezen értékek felfedezésére, megmentésére és dokumentálására. A Francia Nemzeti Megelőző Régészeti Intézet (Inrap) munkatársai ezúttal is számos leletet találtak, a 2025 januárjáig tartó ásatások során.

A francia szakemberek a hét hónapig tartó munka alatt a leendő François Verdier állomás területére összpontosítottak, a város szívében. Az ásatás helyszíne azért is különösen fontos, mivel egy olyan központi területen található, ahol mindig sok embert élt, így jól lekövethető, hogyan alakult át, mennyit fejlődött a rózsaszín városnak (La Ville Rose) becézett település az idők folyamán.

A feltárás során számos izgalmas építészeti és tárgyi emlék látott napvilágot, amelyek révén részletesebb képet kaphatunk Toulouse évszázadok során kibővült történelméről. Felfedeztek egy lehetséges római kori hamvasztási helyet, hat különböző korszakból származó sírhelyet, középkori épületek maradványait, sőt, egy impozáns 16. századi téglahidat is. Ezek az emlékek nem csupán a temetkezési hagyományokról és a térszervezés alakulásáról nyújtanak fontos információkat, hanem az építészet fejlődésének nyomait is felfedik, így hozzájárulnak a régió város- és társadalomtörténetének sokkal gazdagabb és árnyaltabb rekonstrukciójához.

Az egyik leglenyűgözőbb felfedezés egy római kori út mentén található gödör, amelyben égett kerámiatöredékek, üveg- és fémdarabok rejtőznek. A szakértők véleménye szerint ez a hely valószínűleg temetkezési célokra szolgált, ami különösen ritka leletnek számít ebben a régióban. A római út közelsége tovább erősíti ezt a feltételezést, hiszen számos ókori nekropolisz jellemzően a városok szélén, a főbb közlekedési útvonalak mellett alakult ki.

A nekropolisz, más néven "a halottak városa", egy különleges hely, ahol a halál nem csupán az élet végéhez, hanem egy új, monumentális formába öltöztetett emlékezéshez is vezet. Ez a terület jóval nagyobb kiterjedésű, mint a hagyományos temetők, és lenyűgöző építészeti alkotásokkal büszkélkedik, mint például impozáns kripták és díszes mauzóleumok, amelyek mindegyike mesél egy-egy történetet az elhunytakról. A nekropolisz nem csupán temető, hanem egyfajta művészeti galéria is, ahol a halottak emlékét örökítik meg a kő és a márvány nyelvén.

Természetesen a területen felfedezett szerves anyagokat laboratóriumi körülmények között fogják megvizsgálni, hogy kiderüljön, emberi maradványokról van-e szó, vagy esetleg olyan állatokról, amelyeket a búcsúztatási szertartások során alkalmazhattak. Ez a felfedezés rendkívül fontos, mivel alapjaiban változtathatja meg ismereteinket a régió római kori temetőiről, és részletesebb betekintést nyújthat az akkori temetkezési hagyományokba.

Kiemelkedő lelet az a hat sír is, amelyek különböző korszakokból származnak, a Kr. u. 2. századtól a Kr. u. 9. századig. Az egyik egy nőé, akit aranygyöngyökből álló nyaklánccal földeltek el, ami arra utal, hogy magas társadalmi státuszú személy lehetett. A halottak mellé helyezett tárgyak azért is hangsúlyosak, mert támpontokat adhatnak a különböző történelmi korszakokban ott élt emberek hiedelmeihez és szokásaihoz. A síremlékek különbségei az idők során bekövetkezett kulturális és vallási változásokat is megmutatják. A régészek számára különösen izgalmas felfedezés volt, hogy a sírok némelyikén az ismételt igénybevétel jelei láthatók. Igaz, ez gyakori azokban a városokban, ahol az emberiség hosszú ideje él, mivel a területek szűkössége miatt kénytelenek ezeket a helyeket is újrahasznosítani.

Az ásatások során olyan középkori objektumokat is feltártak, amelyek a város fejlődését mutatják. Épületalapokat, macskaköves utcákat, pincéket és emésztőgödröket azonosítottak. A középkori lakóházak és kézműves műhelyek maradványai arra utalnak, hogy a terület akkoriban gazdasági központként működött. A régészek az egyik legmeghatározóbb építészeti leletként egy 16. századi téglahidat emelnek ki, amely figyelemre méltó állapotban van. Ez a híd egykor lehetővé tette egy vízvezeték árkán való átkelést, ma pedig betekintést nyújt a korszak mérnöki technikáiba, és rámutat a vízművek fontosságára.

A Toulouse-ban felfedezett emlékek rendkívül fontosak a város történetének megértése szempontjából. Ezek az artefaktumok nemcsak az ismereteink gazdagításához járulnak hozzá, hanem alapvető információkat nyújtanak a régészet és az örökségvédelem területén is. Emellett hangsúlyozzák a további kutatások iránti igényt, amelyre már nem kell sokat várni, hiszen az újabb ásatási szakasz munkálatai várhatóan még az idei tavasz folyamán megkezdődnek.