Szotyori-Lázár Zoltán: Tudományos szabadság? Csak ha szivárványos! A tudományos szabadság kérdése manapság egyre égetőbbé válik, és nem csupán a kutatók, hanem a társadalom egésze számára is fontos téma. A tudományos kutatás nem csupán az objektív tények
A szólásszabadság nem csupán a színek kavalkádját jelenti, hanem egy mélyebb, komolyabb értéket hordoz. A tudományos diskurzus nem összekeverendő a liberális érzékenyítés ügyes megjelenítésével, amely gyakran szakmai köntösbe bújtathatja saját ideológiáját.
"A magyar közélet újra felfedezte a tudomány szabadságát - természetesen csak akkor, ha annak nevében lehet beleállni a katolikus értékrendbe. Most épp a Pázmány Péter Katolikus Egyetem a soros: fegyelmi eljárás indult három oktató ellen, akik úgy gondolták, a Pride hete pont megfelelő idő egy cikkre arról, hogy a gyerekeknek nem számít a szülők neme. Mert "a szeretetteljes család a fontos". Köszönjük, pszichológia. Legközelebb majd azt is megtudjuk, hogy a Nap keleten kel, a víz nedves, és a gyereknek jobb, ha nem verik.
A helyzet valójában az, hogy itt nem csupán pszichológiai elemzésről beszélhetünk, hanem egy világosan megfogalmazott ideológiai üzenetről. Ez a cikk nem egy szakmai állásfoglalás, hanem inkább egy szivárványszínű zászlólengetés, ami katolikus egyetemi keretek között zajlik. De hát mit is várhatnánk? Ahogy az ilyenkor szokásos, jön a petíció, az aláírásgyűjtés, és természetesen a hisztéria.
A jogi keretek viszonylag világosak: a Pázmány Etikai Kódex 134. §-a értelmében az egyetem "katolikus szellemiség alapján működik", így a tudományos kutatás szabadsága is ennek a keretnek a szempontjából értelmezhető. Érdemes észben tartani, hogy ez nem a CEU, és nem is egy vegyes TEDx-stílusú rendezvény; itt egy olyan közösségről van szó, ahol a keresztény családmodell nem csupán vitaindító téma, hanem a gondolkodás alapköve.
Szabadság? Igen. A szólásszabadság nem csupán a színek kavalkádját jelenti, hanem egy mélyebb, komolyabb értéket hordoz. A tudományos diskurzus nem összekeverendő a liberális érzékenyítés ügyes megjelenítésével, amely gyakran szakmai köntösbe bújtathatja saját ideológiáját. A felháborodott haladó-balosok mind elmondják, hogy ez egy "tudományosan megalapozott írás" volt. Csak épp az a baj, hogy a pszichológia itt nem tudományként, hanem ideológia fedőszövegeként működik. Amikor a "szülői nem irreleváns" állítás szembemegy a katolikus tanítással, az nem tudományos vitapont - hanem provokáció."
