A japán technika iránti vonzalma szinte sorsszerűen bontakozott ki: az a csodálatos csokor, amely szalagokból készült, örökre megőrzi emlékét szívében.
Hegyi-Deák Katalin 2016-ban, egy boldog esemény alkalmával, szinte a véletlen művének köszönhetően fedezte fel a japán kanzashi technikát, amely azóta teljesen magával ragadta. Azóta szenvedélyesen alkotja meg a gyönyörű szalagcsodákat, minden egyes darabot hihetetlen precizitással és végtelen türelemmel készítve el. Munkái nem csupán tárgyak, hanem a művészet és a kézművesség harmonikus találkozásai.
Kata mesélése alapján gyerekkorában a kézművesség világában bontogatta szárnyait. Azonban egy sorsfordító pillanat 2016-ban érkezett el számára, amikor saját esküvője előkészületei közepette felfedezte ezt a különleges technikát.
A ceremónia után egy meghitt, családi összejövetelt szerveztünk, ahol a férjemmel közösen döntöttünk úgy, hogy a meghívótól kezdve az ültetőkártyákon át az emlékajándékokig mindent saját kezűleg szeretnénk megvalósítani. Ekkor kezdtem el böngészni az internetet, hogy megtaláljam a módját, hogyan készíthetnék gyönyörű és egyedi virágokat. Így fedeztem fel a szalaghajtogatás varázslatos világát, és a YouTube-on fellelhető videók segítségével sajátítottam el a technikákat.
A kanzashi egy japán technika, mely leginkább a sokak által ismert origamihoz hasonlítható, ám nem papírt hajtogatnak, hanem selyem- vagy szaténszalagot.
"Ez egy rendkívül aprólékos, nagy pontosságot és precizitást igénylő tevékenység. Ha megvan hozzá a kellő kitartásunk, a türelmünk és a végtelen alázatunk, akkor menni fog" - mondja Kata, aki elsősorban ékszerekre és alkalmi csokrokra "szakosodott", de hajdíszeket, díszdobozokat, férfiak részére nyakkendő-, illetve gallértűt is örömmel készít.
A szaténszalag a legelterjedtebb anyag, amellyel dolgozom; az ékszerekhez mindig a keményített változatot és a ferdepántot választom, míg a csokrok virágaihoz a puhább, lágyabb szalagokkal kísérletezem. Miután hajtogatom és formára vágom a szalagokat, elengedhetetlen, hogy lánggal is kezeljem őket. Ez azért fontos, mert a hőkezelés nélkül a vágási élek elkezdenek szálasodni. Az alkotásaimat különféle csipkékkel, gyöngyökkel, kristályokkal, drótokkal, fonalakkal és különböző színekben pompázó vagy natúr vásznakkal is gazdagítom – így egy kis ízelítőt adok a kulisszatitkaimból. A miniatűr alkotások készítése számomra igazi kihívást jelent. Sokszor úgy érzem, hogy lehetetlen egy szaténdarabot még kisebb méretben is meghajtogatni, de aztán mindig sikerül bebizonyítanom, hogy ez is lehetséges – mondja mosolyogva. Az ékszerek egyes elemeit már fogóval és nagyítóval készítem, hogy precíz illeszkedések születhessenek, és néha bizony a munkám égési sérülésekkel is jár. Meg kell tanulnom, hogy hová és mekkora mennyiségben helyezzem a ragasztópöttyöt, hogy a pici alkotóelemek tökéletesen passzoljanak egymáshoz. A szalagokkal való munka pedig számomra valóságos meditációt jelent.
Kata lelkesen meséli, hogy munkáival gyakran jelen van esküvők varázslatos pillanataiban.
A családtagjaim és közeli barátaim közül többen is megkerestek már azzal a kéréssel, hogy elkészítsem a menyasszonyi csokrukat. Mindig örömmel vállalom ezeket a felkéréseket, különösen, ha az adott történet vagy kívánság mélyen megérint. Például egy kedves kolléganőm, aki fiatalon elvesztette a szüleit, azt kérte, hogy a szülei jegygyűrűit integráljam az esküvői csokrába – ez egy szívhez szóló emlékbe burkolózott. Azok a megrendelések a legkedvesebbek számomra, amikor a kezembe kerül egy 80-100 éves ékszer, mint például a nagymama rég elfeledett brossa, amelyet az ifjú ara kérésére beillesztek az ő gyönyörű menyasszonyi csokrába. Nemrégiben pedig egy olyan csokrot alkottam, amelyben a dédnagymama apró horgolt terítője szolgált csokorfogóként, igazán egyedi és különleges megoldásként.
Kata számára kiemelkedően lényeges, hogy kinek készül egy ékszer. Számára az alkotási folyamat nem csupán a formák és anyagok játékáról szól, hanem arról is, hogy mélyebb kapcsolatot építsen ki az ékszer leendő viselőjével. Ezzel a megközelítéssel képes igazán hiteles és személyre szabott darabokat létrehozni, amelyek tükrözik az egyén stílusát és érzéseit.
"Ezekben az egyedi munkákban mindig benne van az is, hogy mindegyikből csak egy van a világon. Egyébként ha akarnék, sem tudnék két egyforma darabot készíteni - teszi hozzá. - Mostanra kialakult a saját stílusom, színhasználatom, formavilágom, és mindig próbálok valami újdonságot is belecsempészni az alkotásaimba. Egy ideje már bőrrel is dolgozom. A legfinomabb bőrt ugyanúgy tudom hajtogatni, mint a szalagot, viszont ez esetben nem tudom a tüzet segítségül hívni, ezért nagyon pontos ragasztással kell dolgozni. Emellett mostanában a népies irányzattal kísérletezem. Most például a nagymamám által hímzett kalocsai terítőből kivett mintát szeretném meghajtogatni csokornak - újságolja. - Nagy örömömre Gábor, a férjem, az első perctől kezdve támogatott abban, hogy kiteljesedhessek a szenvedélyemben, és folyamatosan bátorít - pillant Kata a férjére. - Jelenleg az a célom, hogy még tökéletesebb legyen az, amit csinálok, és a szívem egyik nagy vágya végre egy honlap, amelynek segítségével tovább álmodhatom a művészi utam.
Az alkotás táplálja a lelket, varázslatos szépséget teremt, bátorságot önt a szívbe, és megnyugtatja a belső világot.
Kell hozzá egy jó adag képzelőerő, de ha szalagokról van szó, a fantáziám szárnyakat kap. Amikor a megrendelő kézhez kapja, amit készítettem neki, és látom a ragyogó arcát, az mindent megér. Egy nagymama könnybe lábadt szemét, aki az érettségiző unokájának csináltatott egy csokrot emlékbe... Vagy amikor a menyasszony először veszi a kezébe az ünnepi bokrétát: olyankor nagyon át tudom élni a boldogságát és az "Ez az enyém és örökre az enyém!" érzését. Ezeket a megható és szívet melengető pillanatokat semmiért nem adnám."
