Rétvári Bence szerint a diktatúrák komoly fenyegetést jelentenek a szuverenitásunkra, a családok integritására és a keresztény értékekre. Állítása szerint ezek az elnyomó rendszerek nemcsak a politikai szabadságot korlátozzák, hanem aláássák a társadalmi

Rétvári Bence hangsúlyozta, hogy amikor valaki kétségbe vonja a család jelentőségét, és a nemzetek önrendelkezése helyett a globális összefogást preferálja, valamint az európai identitás alapját képező kereszténységet egy alternatív, mesterségesen kialakított ideológiával próbálja helyettesíteni, akkor komoly veszélyekkel kell számolni. A család, a kereszténység és a szuverenitás védelme kiemelkedően fontos feladat – tette hozzá.

Mindkét 20. századi önkényuralmi rendszer a gyűlöletre épült, legyen szó faji vagy osztályalapú megkülönböztetésről - hangsúlyozta a politikus. Emlékeztetett arra, hogy az Európai Unió 2011-ben, az első magyar uniós elnökség idején fogadta el azt a határozatot, amely augusztus 23-át a totalitárius diktatúrák emléknapjává nyilvánította. Ezen a napon, 1939-ben került sor a Molotov-Ribbentrop-paktum aláírására. Ez azt jelenti, hogy egészen 2011-ig kellett várni arra, hogy az uniós színtéren hivatalosan is megemlékezzenek mindazokról a milliókról, akiket a kommunista ideológia nevében meggyilkoltak, bebörtönöztek, és akiktől elrabolták a jövőjüket.

Ezzel kapcsolatban felidézte, hogy a sztálini Szovjetunió és a náci Németország a háború elején még szövetségesek voltak és közösen számolták fel szuverén államok önállóságát, a paktum megkötése után ideológiailag is "egy húron pendült" a két diktátor.

Felhívta a figyelmet arra: az emléknap annál is inkább fontos a Kelet-Közép-Európában élők számára, mert csökkentheti az Európán belüli "kettős mércét". Vagyis fontos, hogy ne csak, például magyarok, lengyelek és litvánok emlékezzenek a kommunizmus időszakára, hanem az váljon egész Európa történelmének részévé. Ugyanakkor - folytatta - továbbra is azt érezzük, hogy nekünk ismernünk kell a nyugat-európai tragédiákat, miközben mintha Nyugat-Európa nem érezné kötelességének, hogy Európa keleti felének a tragédiáját megismerje és osztozzon az áldozatok iránti kegyeletben.

Az emléknap arra hívja fel a figyelmet, hogy a nyugat-európai országoknak érdemes szem előtt tartaniuk a kelet-európai országok történelmi hátteréből eredő sajátosságait, szükségleteit és elvárásait. Európában soha többé nem engedhetjük meg, hogy gyilkos ideológiák uralkodjanak, figyelmen kívül hagyva az emberek méltóságát és a nemzetek önrendelkezését. "Olyan Európában bízunk, ahol a család és a nemzet értékeit senki sem támadja, senki sem próbálja meg elvenni" - hangsúlyozta Rétvári Bence beszédében.

Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója felidézte: 1989-ben abban reménykedtek, hogy megtörténik a kommunizmus bűneivel szemben ugyanaz az igazságtétel, ami a második világháborút követően lezajlott a nácikkal szemben, ám csalódniuk kellett.

A világból sajnos hiányzott a bátorság és a becsület ahhoz, hogy a kommunizmus időszakának bűneit feltárjuk és elítéljük. A rendszerváltoztatást követően több mint húsz évnek kellett eltelnie, hogy az Európai Unióban, 2011-től kezdődően, emléknapon tiszteleghessünk a totális diktatúrák áldozatai előtt. Azonban a közös megemlékezés helyett, a nyugat-európaiak távollétében, még mindig csak mi, magyarok hajtunk fejet - hívta fel a figyelmet. Emlékeztetett arra, hogy mi, magyarok saját bőrünkön éltük meg a nemzeti szocializmus és a nemzetközi szocializmus kegyetlen valóságát. Szuverenitásunkat elvették, függetlenségünket megszüntették, és egy gyűlöleten, kirekesztésen alapuló terrorrendszert vezettek be. A határok, amelyeket egyik rendszer sem ismert, teljességgel eltűntek, és a végtelen faji- és osztálygyűlölet, valamint az erkölcsi normák semmibe vétele, cinikus, emberellenes magatartásokat szült, amelyek tíz- és százmilliók életébe kerültek.

Fekete Rajmund szavai szerint nekünk, magyaroknak komoly felelősségünk van abban, hogy felnyissuk Európa nyugati részének szemét. Mi még emlékezünk arra, mi is a szabadság igazi értéke. Az általunk megszerzett tudás kötelez minket arra, hogy tisztelettel adózzunk az áldozatoknak és a hőseinknek, valamint arra, hogy megőrizzük emléküket. Emlékeznünk kell arra, hogy az ő áldozatuk ne legyen hiábavaló, hanem váljon figyelmeztető jellé a jövő generációi számára. Az emlékezés aktusában résztvevők a hagyományoknak megfelelően megkoszorúzták az emlékművet, így tisztelegve a múlt hőseinek.