A rádió feltalálója igencsak ellentmondásos figura volt, hiszen nem csupán a technológiai újítások terén ért el sikereket, hanem fasiszta nézeteket is hirdetett, amelyek mélyen megosztották a közvéleményt. Élete és munkássága sokak számára megkérdőjelezhe
Guglielmo Marconi neve sokak számára a rádió feltalálásával összefonódva ismert, ám kevesen vannak tisztában azzal, hogy fasiszta nézeteket képviselt, és szoros kapcsolatokat ápolt Mussolinnal.
Számos tudós van, akinek találmányai jelentős hatással voltak az emberek mindennapi életére. Különösen figyelemre méltó eszköz a rádió, amely forradalmasította a kommunikációt és információáramlást a világban. Sajnos azonban feltalálójának neve gyakran háttérbe szorul, mintha nem érdemelné meg a tiszteletet. Ennek a jelenségnek egyik lehetséges oka a fasiszta eszméket valló nézetei, amelyek miatt sokan kényelmetlenül érzik magukat az ő teljesítménye kapcsán.
Számos kutató és tudós fáradozott a vezeték nélküli távíró, vagy ahogy a rádiózás hajnalán nevezték, fejlesztésén. Közöttük olyan neves alakok is ott voltak, mint Nikola Tesla és Thomas Edison. Azonban Guglielmo Marconi volt az, aki először alkotta meg azt a rendszert, amely valóban széleskörű elterjedésnek örvendett.
A 19. század végére egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a vezeték nélküli kommunikáció lehetőségei valósággá válhatnak. Marconi, az innovatív feltaláló, kidolgozott egy eljárást, amely lehetővé tette jelek továbbítását jelentős távolságokra. E találmányát nemcsak sikeresen tesztelte, hanem kereskedelmi forgalomba is hozta. 1897-ben megnyitotta az első "vezeték nélküli" gyárát Chelmsfordban, Angliában, ahol körülbelül 50 elkötelezett munkatárs dolgozott.
A következő két év során kétszer is sikerült sikeresen vezeték nélküli jeleket továbbítani a tengeren át, majd 1901-ben a történelemben először fogadták a transzatlanti rádiójelet. Ez a mérföldkő sokkolta a tudományos világot, hiszen a legtöbb tudós addig azt hitte, hogy a rádiójelek kizárólag egyenes vonalban képesek terjedni, és nem tudják lekövetni a Föld ívét. A jelet körülbelül 500 kilohertzes (kHz) frekvenciával küldték el, olyan jelerősséggel, ami korábban elképzelhetetlen volt a rádiókommunikáció terén.
Ezután már gyorsan fejlődött szerkezete, nem sokkal később szó szerint több száz műsor szólt a rádióhullámokon keresztül.
Az, hogy valaki kiemelkedő elmével rendelkezik, még nem zárja ki, hogy szélsőséges nézeteket valljon. Guglielmo Marconi tökéletes példája ennek a paradoxonnak, hiszen valószínűsíthető, hogy fasiszta nézeteket képviselt. 1923 júniusában belépett a fasiszta pártba, és élete végéig szoros kapcsolatban állt Benito Mussoliniiával, akivel az utolsó tervezett találkozójuk éppen Marconi halálának napjára esett. Gabriele Falciasecca professzor, a téma egyik elismert szakértője, alaposan tanulmányozta Marconi politikai pályafutását, és részletes esszét írt a tudós által képviselt eszmékről, feltárva a felfedező politikai nézeteinek összetettségét.
Marconi egy botrányt követően elhagyta Angliát, ahol megalapította vállalkozását, és visszatért Olaszországba. 1914-ben a királyság szenátorává nevezték ki, és aktívan részt vett az első világháborúban. Ez lehetőséget adott neki arra, hogy találmányait továbbfejlessze, és új módszereket kísérletezzen ki a fronton harcoló katonák vezeték nélküli kommunikációjára. A konfliktus végén, Versailles-ba küldték, hogy képviselje Olaszországot a béketárgyalásokon.
Marconi évekkel azelőtt, hogy a zsidók üldözése nyíltan megkezdődött volna, titokban segítette a diktátor kampányát a zsidók ellen.
Az "E" betűt azoknak a zsidó tudósoknak a neve mellé írták, akiket kollégáik az akadémiai tagságra javasoltak. Érdekes módon az olasz "zsidó" kifejezés, azaz "ebreo", kezdőbetűje is az "E". 1930-tól, amely három évvel Adolf Hitler hatalomra jutása előtt és nyolc évvel Mussolini faji törvényeinek nyílt bevezetése előtt áll, egyetlen zsidó tudóst sem fogadtak el az akadémia tagjai közé.
A történészek megosztottak abban, hogy ez az intézkedés Marconi személyes kezdeményezése volt-e, aki a zsidókat alacsonyabb rendűnek tartotta, vagy inkább egy gyenge akaratú ember cselekedete, aki nem mert szembeszállni a rezsim rendeleteivel.
Az általa vezetett akadémiát, amelyet Mussolini alapított, azért hozták létre, hogy összehangolják a művészeteket és tudományokat, előmozdítva "fajtánk zsenialitását, és támogatva annak terjeszkedését külföldön." A tagok magas fizetést, ingyenes első osztályú utazást és egyenruhát kaptak tollas kalappal és aranyozott karddal. Cserében az olasz nyelv tisztaságának őrzése mellett részt vettek a parádékon.
Mussolini határozottan elutasította azokat a vádakat, amelyek szerint a zsidókat kizárták volna az akadémiai körökből. Azt hangoztatta, hogy a tisztségek betöltése kizárólag a szakmai érdemeken alapult. Az igazság azonban az, hogy a diktátor szisztematikusan törekedett a zsidók kiszorítására a társadalmi életből.
Néhány történész úgy véli, hogy Marco védelmére kelve a fasiszta vádakkal szemben hangsúlyozzák, hogy ő igyekezett támogatni Heinrich Hertz lányát, aki az elektromágneses hullámok úttörője volt, amikor az Angliába menekült a rasszista üldöztetések elől. Ez a gesztus sokak szerint árnyalja a képet Marconiról, és arra utal, hogy nem csupán a tudományos innováció iránti elkötelezettsége, hanem az emberiesség is fontos szerepet játszott az életében.
