Pajzán és merész, de a szexualitásnál jóval mélyebb rétegeket is felfedez ez a lenyűgöző sorozat.

Haldokolni a szexért - így is fordítható a Dying for Sex című sorozat címe, ami persze magyarul borzasztóan hangzik, viszont elég pontos. Mert hát szexszel talán könnyebb eladni valamit, mint a halállal, és persze nem is igaz, hogy a sorozat ne szólna a szexről. De a fő témája mégis a haldoklás.
És mint minden haldoklásról szóló műnek, még inkább az, van-e élet a halál előtt.
Mert ha valamikor, hát legkésőbb egy halálos ítélet kihirdetésekor muszáj átgondolni a kérdés személyre szabott verzióját, és nemleges válasz esetén, ha valamikor, hát egy halálos ítélet kihirdetésekor még kínzóbb a vágy, hogy azért most már kéne. Élni, mármint. És az csak a felszínes összefoglalója a sorozat tartalmának, hogy "ezért a főhős, Molly úgy dönt, elege van a rákdiagnózisa óta hozzányúlni sem hajlandó férjéből és az undorból, amit a férfi a teste iránt érez: végre szexelni szeretne".
A szex csupán egy eszköz, amely segíti Mollyt abban, hogy felfedezze önmagát, és megértse, miért vált azzá, aki. Ez a felfedezés lehetőséget ad számára, hogy szembenézzen mindazokkal a tényezőkkel, amelyek formálják identitását: a gyerekkori traumák árnyékával, anyja szerepével a múltjában, valamint a saját félelmeivel és vágyaival, amelyek alakítják kapcsolatait a körülötte élőkkel.
Molly története nem csupán a sorozat keretei között bontakozik ki: a Hulu streamingszolgáltató az azonos című podcast inspirációjából készült, melynek főszereplője a New York-i Molly Kochan és legjobb barátnője, Nikki Boyer. A beszélgetések során Molly megosztotta a hallgatókkal, hogyan küldte haza egy orvos 2005-ben téves diagnózissal, és hogyan derült ki végül, hogy 2011-ben mellrákot diagnosztizáltak nála. A betegség 2015-ben visszatért, immár gyógyíthatatlan formában, de a történet nem csupán a betegségről szól: Molly életében kiemelkedő szerepet játszik, hogy miért döntött a férje elhagyása mellett, és hogyan kezdett el felfedezni új, szexuális identitásokat. A podcast különlegessége, hogy a kórházi tartózkodás alatt is folytatták a beszélgetéseket, és Boyer, aki nemcsak barátja, hanem fő gondozója is volt, a hospice házban sem hagyta magára Kochant. A podcastot Molly 2019-es halála után tették elérhetővé, ezzel is megörökítve életének és küzdelmének lenyűgöző aspektusait.
Amennyire ízléstelen is lehetne mindez, annyira meglepő, hogy cseppet sem az - sőt. Elizabeth Meriwether és Kim Rosenstock, a Szex mindhalálig alkotói szinte
A humornak és a tragikumnak egy tökéletes szintézisét fedezték fel, ahol az élet ünneplése és a veszteség fájdalmának mélysége találkozik. E két pólus közé ékelődnek az erotika játékos szeszélyei és a szexszel való szellemes tréfálkozások, így létrejön egy különleges atmoszféra, amelyben a nevetés és a könnyek kéz a kézben járnak.
és ez majdnem végig kitart, csak az utolsó epizódra megy át a sorozat enyhe - azért még bőven elviselhető - giccsbe, de hát ez már csak így szokott lenni, ha az ember széles közönségnek készített amerikai produkciót néz a haldoklásról, nem fekete-fehér európai művészfilmet.
Az alkotók a témához való viszonyulásukkal egy tudós precizitásával közelítenek, mint egy kémikus, aki egy vegyület titkait kutatja: alaposan elemzik, minden részletre figyelmet fordítanak. Ezt a mélyreható feltárást erőteljes mondatokkal és intenzív helyzetekkel fűszerezik; bár a téma bőven tartogat kihívásokat, ez mit sem csökkent a teljesítményük értékéből. Ugyanez igaz az abszolút középpontban álló, ötszörös Oscar-jelölt Michelle Williamsre is: a színészi játékában nem csupán az lenyűgöző, ahogyan apró arcrezdülésekkel képes komplex, mély érzelmekkel teli történeteket mesélni, hanem az is, hogy mennyire következetesen hozza a karakterét, legyen szó akár a legviccesebb vígjáték jelenetekről, akár intimebb vagy drámai helyzetekről. Olyan érzés, mintha nem csak a színész játszaná el az érzelmeket, hanem Molly magát élné meg azokat; bár ez a színészi mesterség egyik alapvető eleme, csak a legkiválóbbak képesek valóban megvalósítani.
Ráadásul a mindössze nyolc, félórás részből álló sorozat minden egyes felvetett témája olyan erős, hogy simán épülhetett volna bármelyikre önmagában is épkézláb történet. Már az első percek felvetése is súlyos: miként változik meg egy halálos betegséggel diagnosztizált nő és férje párkapcsolatának dinamikája? Hogyan említhető negatívumként az az egyébként nagyon is jól hangzó állítás, hogy a férfi minden energiáját beleadva segíti a felesége kezelését? Úgy, ha ez átveszi a kapcsolatban minden más helyét is (nem csak a szexét), és a pár leegyszerűsödik a megmentendő áldozat és a hős megmentő szerepeire, amelyből előbbinek ráadásul azt kell érzékelnie,
A folyamatos orvosi vizsgálatok és műtétek nem csupán a test fizikai épségét veszélyeztetik, hanem a méltóságát is aláássák. Még a legközelebbi intim partner is hajlamos csupán a betegség jeleit és a test sebezhetőségét észlelni, nem pedig a mögötte rejlő embert, akinek érzései és vágyai vannak.
Ez még csupán az első három perc, és itt még csak a kezdeti sejtekről van szó: Molly életét, beleértve a szexuális dimenzióit, mélyen befolyásolta a gyermekkori szexuális bántalmazás árnya. Ezen kívül ott van az a kérdés is, hogy mit okoz egy halálos betegség annak, aki egészséges, de minden erejével próbálja megkönnyíteni a beteg sorsát, akár a saját karrierje rovására is, csupán azért, hogy a másik ne szenvedjen hiányt. Továbbá, vajon lehetséges-e egy olyan anyával, aki részben felelős a gyermekkori traumákért, megbocsátás nélkül szeretni? És hogyan alakul a kommunikáció orvos és beteg között? Érdekes, hogy egy epizódban a fekete ápoló megjegyzi: "A fájdalom is politikai kérdés lehet." ("Ha egy fekete beteg panaszkodik a kórházban, akkor gyakran úgy érzem, mintha egy piros gumimacit adnék neki.")
A "Mindhalálig szex" nem csupán szórakoztató tartalom, hanem észrevétlenül feminista perspektívákat is felvet. A főszereplő női karaktere révén a szexuális és egészségügyi kérdések női nézőpontból kerülnek bemutatásra, ami egy új dimenziót ad a történetnek. A feminista szakirodalom már évtizedek óta hangsúlyozza, hogy a média kiegyensúlyozottságának kulcsa éppen abban rejlik, hogy a nőkről szóló narratívákban automatikusan megjelennek olyan fontos témák, mint például a rákkezelés következményei, mint a korai menopauza. Ezzel szemben, ha a történet férfi szemszögből íródna, valószínűleg ezek a kérdések nem kapnának helyet a főműsoridőben. Ez a jelenség rávilágít arra, hogyan formálja a nemi identitás a médiában való megjelenést és a társadalmi diskurzusokat.
Bár a sorozat nyilvánvalóan felnőtteknek szól, és tele van szexuális tartalmakkal (Molly legnagyobb részt a szado-mazo szex területén találja meg önmagát, így romantikus ágyjelenetekre nem érdemes számítani), valójában inkább egy mély és súlyos sorsfordulatról van szó, mintsem egy könnyed vígjátékról - bármennyire is tartalmaz szórakoztató elemeket. Ha úgy tetszik, mindkét központi téma értelmezhető metaforaként is, mintha egy író fantáziájának szüleménye lenne a történet, nem pedig a valóság adaptációja: a rák, ebből a nézőpontból, a gyerekkortól fogva megnyomorító trauma, míg a szex az önfelszabadítás szimbóluma. A sorozat azt járja körül, hogy Molly miként szabadul meg végül a múltja árnyaitól, ahogyan egy szeretkezés előtt az ember levetkőzi a ruháit, lehetővé téve számára, hogy végre szabadon éljen.
De ha alapvetően "hollywoodias" hangvételű sorozatról is van szó, arra azért nem vetemednek a készítők, hogy tündérmesét csináljanak az igaz történetből:
Ha a halálos ítéletet kimondják, a legnagyobb kincs, ami elérhető, az az élet utolsó pillanataiban megélt boldogság.
A "Mindhalálig szex" című sorozat képes felfedni, hogy az életben léteznek olyan pillanatok és élmények, amelyek túlmutatnak a hétköznapokon, és ezekért érdemes küzdeni. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a valódi boldogság eléréséhez elengedhetetlen a kemény munka és az önismeret. Az ilyen értékek nem csak úgy az ölünkbe hullanak, és az önmagunkkal való őszinte kapcsolat az a tőke, amivel megfizethetjük az élet örömeit.