Természetesen! Íme egy egyedi megfogalmazás az "orvosi látlelet" kifejezésről: "Egészségügyi diagnózis áttekintés" Ez a dokumentum részletesen összefoglalja az egyén egészségi állapotát, beleértve a kórtörténetet, a végzett vizsgálatok eredményeit és a
Vannak olyan tartósan jelenlévő, szinte gyógyíthatatlan félelmek, amelyek nemcsak egyes emberek életét keserítik meg, hanem képesek egész közösségeket, egyetemi tanszékeket, tankönyvírókat, politikai ügyekkel foglalkozókat és még az ártatlan benzinkutasokat is sújtani. Ezek a fóbiák mintha hatalmukba kerítenék áldozataikat, és nem engednék el őket.
Ilyen irtózat (fóbia) az, amely némely térképek láttán és érkeztén elkapja, markába szorítja a fentebb említett társadalmi csoportosulásokat, szakmai eliteket. Ezek a térképek ugyanis nem azt az ideális, óhajtott állapotot, határvonalhálót/-rendszert tükrözik, amelyet Párizs környékén egykoron vagy Párizsban, Moszkvában, Zágrábban vagy Bukarestben, Camp Davidben, Washingtonban, Teheránban lefektettek, berajzoltak nagyhatalmúlag, amit kitartóan oktatnak, amelyet a világ elfogadott jobb híján, örömmel vagy keserűséggel, de el van fogadva, nem nagyon szokták itt Európában átlépni, megkérdőjelezni, az általános békesség érdekében. Kivéve az orosz vörös medvék hadseregét vagy a balkáni délszlávia apró államait a közelmúltban.
A határőrök fejében a helyzetet csak tovább bonyolítja az a tény, amelyről a 20. század második felében, a vasfüggöny által elzárt világban, csak álmodozhattak: az utópisztikus "határok légiesítése". Az unióhoz való csatlakozás és a schengeni egyezmény kiterjesztése 27 európai országra ezt a kifejezést, amely eddig csak idézőjelek között létezett, valósággá alakította. (E sorok írójának és családjának végtelen utazási vágya miatt ez a fejlődés határtalan örömmel tölti el őket - nap mint nap.)
Hol rejlik tehát az említett térképfóbia? Az orvostudomány és a lélekgyógyászati anamnézis szerint ez a jelenség általában akkor lép fel, amikor a benzinkutasok, tudósok, egyetemi és középiskolai tankönyvszerzők szembesülnek egy régi európai térképpel. Ezen térképek olyan birodalmakat, egykori független államokat, hatalmakat és hódítmányokat ábrázolnak, amelyek már régóta eltűntek. Ezekben a térképekben a kisebb állami nacionalizmusok nem ismernek rá saját magukra. Az ábrázolt világ nem egyezik azzal az idealizált képpel, amely folyamatosan elárasztja a tudatlan és ártatlan emberek tudatát, akik a társadalom peremén élnek.
Például Ukrajnában nagyon rosszul viselik el, ha rápillantanak a cári Oroszország térképére vagy a nagy vörös Szovjetunióra. Pedig tisztában vannak vele, hogy ennek a hatalmi konstrukciónak a részleges rekonstrukciója van véresen komoly folyamatban.
Hasonló felháborodás övezte azt a bibliai térképet, amelyet Izraelben forgalmaznak, és amely a Közel-Keleten, illetve Elő-Ázsiában élt ókori sémi (zsidó) törzsek vándorlását ábrázolja. Vajon a próféta későbbi Mekkából Medinába való költözése okolható ezért? Vagy talán az a tény, hogy Hammurabi élete megelőzte Szaladin szultánét? Esetleg az, hogy a keresztes hadak 1098-ban Jeruzsálemben zsidókat gyilkoltak, miközben arabok vagy más pogányok nem voltak jelen?
Térjünk inkább békésebb vizekre! Horvátországban egy állami miniszter hevesen reagált arra, hogy Budapestről egy Nagy-Magyarországot ábrázoló terítő került a birtokába. Nyilvánosan is kifejezte nemtetszését, amiért a dolog igazán nem keltette fel az ünnepi asztal díszének vágyát. Érdemes megjegyezni, hogy Horvátország hosszú évszázadokon át a Magyar Királyság, majd később a Habsburg Birodalom része volt, viszonylag széleskörű autonómiával, egészen 1918-ig.
Ugyanakkor nem található példa arra, hogy Románia valaha is tiltakozott volna az ellen, hogy a római hódítás által Dáciának nevezett tartomány a Római Birodalom része lett. Az ilyen iskolai térképek minden tisztességes oktatási intézmény gyűjteményében fellelhetők. Sőt, ez a hódoltság kifejezetten kívánatos volt, hiszen a történészek szerint nélküle Bukarest még a saját földrajzi helyét sem tudná meghatározni. A tudatosabbak már a Habsburgokat is bevonják a diskurzusba, mivel ez az új "mindig is Közép-Európához tartoztunk" narratíva és törekvés egy újabb fontos origópont bizonyítéka lehet. Természetesen nem a cári birodalom vagy a bizánci ortodoxia sötét árnyékában kell keresni ezt a hovatartozást. Balkán, a fogság rabszolgája. Brrr.
Csak azt a Nagy-Magyarországot, azt a képet tudná eltüntetni a fejéből...
