Navracsics Tibor: A holokauszt mint a civilizáció megmagyarázhatatlan mélypontja A holokauszt eseményei nem csupán a történelem egy szomorú fejezetei, hanem a civilizáció mélypontját is jelzik, ahol az emberiesség és az erkölcs határai radikálisan megkér

Navracsics Tibor a holokauszt nemzetközi emléknapján kifejtette, hogy megdöbbentő, hogyan alakulhatott át a XIX. századi Európa optimizmusa, liberalizmusa és emancipációs törekvései egy szörnyű vérontássá az első világháború során. Hangsúlyozta, hogy ez a tragikus esemény nem csupán a tömegháborúk korát hívta életre, hanem utat nyitott a totalitárius ideológiák és diktatúrák számára is, amelyek végül közvetlenül a holokauszthoz vezettek.

A holokauszt nem csupán az európai zsidóság szenvedése, hanem az egész emberi civilizáció mély tragédiája. Megdöbbentő, hogy Európa, amely a kereszténység és a felvilágosodás bölcsője, a XX. század közepén képes volt elviselni a holokauszt borzalmait – fogalmazott.

Kitért arra: nyolcvan éve szabadult fel az auschwitzi koncentrációs tábor, így ez a nap lett a holokauszt emléknapja. Fontos, sorsdöntő nap volt, a holokauszt folyamatában azonban nem nyitó és nem is záró dátum.

Nem csupán egy elméleti kérdés, hiszen a könyvek és a szemtanúk beszámolói révén tisztában vagyunk azzal, hogyan "gomolygott" az antiszemitizmus a '20-as és '30-as években, hogy végül a holokauszt brutális hadjáratává alakuljon. A miniszter szavai szerint azt is tudjuk, hogy január 27-e nem jelentette a holokauszt társadalmi hatásainak azonnali megszűnését. Az életutak, amelyek derékba törtek és félresiklottak, még évtizedeken át viselték a nyomokat, és a hatása napjainkban is tetten érhető az újrakezdett szakmai pályákon és az újraalapított családok életében.

Navracsics Tibor kiemelte, hogy a holokauszt nem csupán áldozatokkal, hanem hősökkel is bővelkedett, mind a zsidó, mind a nem zsidó közösségekben. Hangsúlyozta, hogy minden olyan személy hősiesnek tekinthető, aki 1945 után hazatért Magyarországra, vagy aki, bár lehetősége lett volna elmenni, mégis itt maradt. Ők azok, akik újraépítették életüket, miközben megőrizték elhunyt szeretteik emlékét, és félretették a természetes és érthető indulatokat.

A magyarországi zsidó közösség tagjai között nagyon sok ilyen hős van, ennek köszönhetően Magyarországon van a legnagyobb és legélénkebb kulturális, politikai és szellemi életét élő zsidó közösség Közép-Európában - mondta.

Hozzátette: számukra, döntéshozók számára az a legfontosabb feladat, hogy soha ne érje őket sérelem, hogy ne fordulhasson elő még egyszer, hogy az állam az állampolgárai ellen fordul.

Zima András, a Holokauszt Emlékközpont vezetője hangsúlyozta, hogy a holokauszt által okozott hiány nem csupán a családokat érinti, hanem generációkon át hatást gyakorol, és az egész társadalom számára érzékelhető veszteséget jelent. A holokauszt-emléknapok célja, hogy felhívják a figyelmet erre a közös fájdalomra és emlékeztessenek minket a múlt tanulságaira.

A holokauszt tragédiája hatmillió zsidó és több tízezer roma életét követelte, de e számok mögött nem csupán statisztikák rejtőznek. Minden egyes áldozat egyedi emberi történettel bír, tele álmokkal, vágyakkal és vágyakozásokkal, amelyek soha nem teljesülhettek. Az ő emlékük nem csak számokban mérhető, hanem a bennük élő reményekben és az életükben megélt pillanatokban is.

Zima András figyelmeztetett arra, hogy Európában és világszerte újra felerősödött a zsidósággal szembeni gyűlölet. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Magyarországon a többségi társadalom részéről nem mérhető számottevő ellenszenv a hazai zsidó közösséggel szemben. Az országban szabadon lehet kipát viselni, a zsidó ünnepek és kulturális események szerves részei a társadalmi életnek, és a nem zsidó emberek is örömmel lépnek be a zsidó közösségi terekbe.

Avi Nir-Feldklein, Izrael budapesti nagykövete hangsúlyozta, hogy a "Soha többet Soá!" kifejezés nem csupán szavak, hanem egy mély elköteleződés, amelyet mindnyájunknak magunkénak kell éreznünk. Kiemelte, mennyire fontos számára, hogy a magyar kormány ezt a komoly üzenetet valóban figyelembe veszi.

Az antiszemitizmus erősödése kapcsán kitért arra, hogy Izrael durva háborút vív, de nem megoldás emiatt az Európában élő zsidókat okolni.

Sommer Katalin, a holokauszt túlélője, emlékeit idézte fel, amikor Raoul Wallenberg svéd diplomata, embermentő, életet mentett neki és társainak a Duna-parton. Mesélt arról is, hogyan teltek a napjai a budapesti nagy gettóban, ahová édesanyjával együtt kerültek megmenekülésük után.

Azt is hangsúlyozta: a túlélők, akik egyre inkább eltűnnek, kötelesek mesélni a gyerekeknek, hiszen a történelemkönyvek nem tudják úgy átadni a múltat, ahogyan azt ők megélték. Az élmények és a személyes történetek sokkal élőbbé varázsolják a történelmet.

A megemlékezés zárásaként Verő Tamás főrabbi szívből jövő kádist mondott el, amely a hagyomány szerint a gyász és emlékezés szimbóluma. Ezt követően a résztvevők mécseseket gyújtottak, hogy tiszteletüket tegyék az áldozatok emléke előtt, és fényeikkel megtöltsék az emlékfalat, így teremtve meg a megnyugvás és a remény légkörét.

Január 27-ét, az auschwitzi haláltábor 1945-ös felszabadításának napját 2005. november 1-jén nyilvánította a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává az ENSZ-közgyűlés.