Donald Trump megszólalt a kínai elnökkel folytatott megbeszélését követően. Az ex-elnök értékelt a találkozó során felmerült témákat, és megosztotta véleményét a két ország közötti kapcsolatokról.
Már a hét elején izgatottan várta a piac, hogy a héten valóban sor kerül-e az amerikai és a kínai elnök közötti egyeztetésre, amely a két ország közötti vámháborús és kereskedelmi feszültségek tükrében különös fontossággal bír. A megbeszélés végül ma megtörtént, és Donald Trump egy optimista hangvételű közösségi médiaposztban összegezte a történéseket, emellett jelezte, hogy a két ország közötti kereskedelmi tárgyalások hamarosan újra kezdetét veszik.
Az amerikai és a kínai elnök csütörtökön telefonon beszélgettek egymással, és a beszélgetés részleteiről eddig nem sok információ látott napvilágot. Most azonban Donald Trump legújabb közleményében felfedett néhány érdekességet, amelyeket pozitív fényben tárt a nyilvánosság elé. A körülbelül másfél órás diskurzus fő témája a kereskedelem volt, és meglepő módon nem esett szó Oroszországról, Ukrajnáról vagy Iránról. A beszélgetés során kifejezetten a legutóbb aláírt kereskedelmi megállapodás részletei kerültek előtérbe, valamint a ritkaföldfémek helyzete, ami valószínűleg a kínai exportkorlátozásokkal kapcsolatos aggályok miatt volt aktuális.
Pozitívum, ha a két ország közti párbeszéd folytatódni fog.
Scott Bessent pénzügyminiszter, Howard Lutnick kereskedelmi miniszter és Jamieson Greer nagykövet, az Egyesült Államok kereskedelmi képviselője fog majd tárgyalni a kínai féllel - közölte Trump. Állítása szerint a találkozóra hamarosan sor kerülhet.
Diplomáciai jelzésként szolgál, hogy mindkét elnök baráti meghívást intézett a másik országába.
A hívás a világ két gazdasági hatalma közötti folyamatos feszültségek árnyékában zajlott, ám a felek a vámháború közepette gesztust tettek a diplomáciai párbeszéd fenntartása mellett.
A hívás egy nappal azután történt, hogy Trump "rendkívül nehezen kezelhető tárgyalópartnerként" jellemezte kínai kollégáját.
Az egyeztetés egy olyan héten zajlott, amikor mindkét ország azzal vádolta a másikat, hogy megszegte a múlt hónapban Genfben aláírt kereskedelmi fegyverszünetet.
Úgy tudni, a két vezető legutóbb januárban beszélt egymással - még Trump második elnöki beiktatása előtt.
A két ország május 12-én egy 90 napos átmeneti megállapodást kötött, amely keretében visszavonják néhány, egymásra kivetett, három számjegyű vámtarifát. Ez az ideiglenes egyezség azonban nem oldja meg azokat a mélyebb feszültségeket, amelyek továbbra is sújtják a kétoldalú kapcsolatokat. Ilyen problémák közé tartozik az illegális fentanilkereskedelem, Tajvan státusza, valamint az Egyesült Államok aggodalmai Kína államilag irányított, exportra épülő gazdasági modellje miatt.
Kína áprilisi döntése, amely számos kulcsfontosságú nyersanyag és mágnes exportjának felfüggesztéséről szól, világszerte jelentős zavarokat okoz az autóipar, a chipgyártás és a hadiipar területén. Peking e lépéseket stratégiai eszközként használja, hiszen ezáltal belpolitikai nyomást gyakorolhat az amerikai elnökre. Különösen aggasztó lehet a helyzet, ha a gazdasági növekedés lelassul, mivel a vállalatok képtelenek lesznek előállítani azokat a termékeket, amelyek e nyersanyagok felhasználására építenek.
A 90 napos kereskedelmi egyezmény, amelynek célja a vámok és kereskedelmi korlátozások eltörlése, rendkívül kényes helyzetet teremtett. Trump Kínát azzal vádolta, hogy megszegte a megállapodást, és ennek következtében szigorú korlátozásokat vezetett be a chiptervező szoftverek és más technológiák Kínába történő exportjára. Peking azonban határozottan elutasította ezeket a vádakat, és ellenintézkedésekkel való fenyegetéssel reagált.
Trump már jó ideje próbálkozott azzal, hogy telefonon vagy személyesen felvegye a kapcsolatot Hszivel, azonban Kína eddig elzárkózott ettől. Ennek hátterében a hagyományos kínai diplomáciai gyakorlat áll, amely szerint a vezetők közötti egyeztetés csak akkor következhet be, ha az alacsonyabb szintű tárgyalások már eredményesen lezárultak. Ezzel szemben az amerikai elnök és tanácsadói meggyőződése, hogy a közvetlen kapcsolatfelvétel a vezetők között elengedhetetlen ahhoz, hogy a bonyolult problémákra megoldásokat találjanak, amelyeket a más alacsonyabb szinten dolgozó tisztviselők nem tudnak kezelni.
