Kiderült, hogy Kínában 8000 évvel ezelőtt miként készítettek ételeket őrölt állati csontok és vadon termő növények felhasználásával.

Érdekes felfedezést tett Vej Hszing-tao, a neves kínai régész, és csapata: a közel 8000 éves múltra visszatekintő gyakorlatot tártak fel az észak-kínai Honan tartományban, az Xielaozhuang (XLZ) lelőhelyen. Eddig a kutatók a háromlábú, fogantyúval díszített edények, vagyis a dingek alkoholkészítési módszereit tanulmányozták, de most a csontok porrá őrlésének és feldolgozásának egy eddig ismeretlen folyamatát sikerült felfedezniük.

A Phys.org híradása szerint a kutatók, bár nem a csontmaradványok keresése volt a fő céljuk, egy különleges módszer alkalmazásával foszfát- és karbonátcsoportokat, valamint számos létfontosságú elemet, mint például szén, oxigén, foszfor, kalcium és magnézium, fedeztek fel az edények falán. Emellett növényi keményítőrészecskéket is sikerült azonosítaniuk, ami arra utal, hogy a Peiligang-kultúrához tartozó emberek (akik körülbelül i. e. 7000-5000 között éltek) a csontport különféle növényi anyagokkal keverve használták fel főzés során.

A növények azonosítása ugyancsak meglepetést tartogatott: bár a térségben a mezőgazdasági tevékenységekre való áttérés mintegy 10 ezer évvel ezelőtt kezdődhetett meg, a dingekben mégsem termesztett növényi részekre bukkantak. Az, hogy pontosan mivel elegyítették a csontport, egyelőre kérdéses, de a kutatók szerint vadnövényeket - például makkot vagy a Jób könnye (Coix lacryma-jobi) nevű kölesfélét - használhattak kísérőként.

Az is nyitott kérdés, hogy milyen állatok csontjait őrölték porrá. Ebben az időszakban a sertés volt a legelterjedtebb haszonállat, ám a vizsgált minták azt mutatják, hogy a talált maradványok csupán körülbelül egytizede származik sertésből.

A régészek véleménye szerint a dingekben készült keverékek a vadászó-gyűjtögető életforma és a mezőgazdaságra való áttérés közötti időszakban a maradékok hasznosítására szolgáltak. Ez azt jelenti, hogy minden elérhető, ehető és felhasználható alapanyagot igyekeztek megmenteni és kihasználni.

A kutatás arra is rámutatott, hogy a csontok őrlése már régebben elkezdődhetett, de ezek nyomai a fából készült edényekkel együtt eltűntek az idő folyamán. Ezzel szemben a kerámiából és bronzból készült háromlábú edények évszázadokon át megőrizték a korabeli étkezési szokások emlékét. Ezek között szerepelt a magas kalciumtartalmú csontporokkal dúsított növényi táplálékkiegészítők fogyasztása, amely a táplálkozás fontos részét képezte.