Unalmas és demotiváló kollégák, valamint zavaró viselkedésük sokszor rémálommá változtathatja a munkahelyi környezetet.

A munkahelyi szabályszegésről hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, mint ritka és kirívó esetekről - lopás, nyílt konfliktus vagy látványos hanyagság. Egy friss kutatás azonban rávilágít: a legtöbben nap mint nap elkövetünk kisebb-nagyobb szabálysértéseket, akár anélkül, hogy tudatosítanánk. Az álmodozás, a bambulás, a hosszú szünetek vagy a passzív ellenállás ugyanolyan része lehet a munkahelyi devianciának, mint a nyílt kihágások - és ezek hatása hosszú távon legalább olyan jelentős lehet.

Amikor munkáról van szó, a legtöbb ember számára elsősorban a soha meg nem szűnő stressz, a nyomás, a korán kelés, vagy éppen a fizetés jut eszébe. Egyet hátralépve azonban már jóval több panaszt tudnak felsorolni a munkavállalók, ha arra terelődik a szó a beszélgetésben, hogy kinek milyen napja volt, vagy éppen ezúttal mi volt az, amivel az őrületbe kergették a kollégái, a főnökei.

Az esti családi beszélgetések során gyakran felmerül a téma, hogy ki hogyan próbálja megúszni a munkát. Sokan mesélnek arról, hogy munkatársaik miként húzták ki magukat a kötelezettségek alól, megszegve a munkaidőre és a viselkedésre vonatkozó szabályokat. Van, aki ügyesen tetteti magát, mintha rendkívül elfoglalt lenne, míg mások teljesen alkalmatlannak tűnnek, csak hogy elkerüljék az újabb feladatok terhét, amelyeket a többiek vállán szeretnének átemelni.

Bár ezek a dolgok valóban rendkívül frusztrálóak, amikor a munkahelyi eltérésekről beszélünk, aligha az jut először az eszünkbe, hogy a munkatársak mennyi időt töltöttek el az iroda ablakán kifelé nézve a feladatok helyett.

Amikor munkahelyi devianciáról van szó, általában azok a munkavállalók ugranak be elsőként, akik drámai módon elkerülik a feladataikat, vagy akár tolvajlással és agresszióval is próbálják megkerülni a szabályokat. De vajon mit mondhatunk azokról, akiknek a deviáns viselkedése sokkal finomabb árnyalatokkal bír? Gondoljunk csak azokra a kollégákra, akik gyakran elkalandoznak a gondolataikban, a megengedettnél hosszabb szüneteket tartanak kávézásra, ebédelésre vagy éppen cigarettázásra, esetleg szexista poénokat mesélnek egy értekezleten – nem beszélve arról, hogy a fiatal recepciós lány előtt is megengedik maguknak ezeket a megnyilvánulásokat. Kutatások rámutattak, hogy a legtöbb alkalmazott rendszeresen elkövet kisebb szabálysértéseket, ami alapvetően megváltoztatja a munkahelyi deviancia fogalmának értelmezését.

A hagyományos kutatási megközelítések gyakran merev kategóriákra építkeznek: a deviáns viselkedés vagy egyénre irányul (például a kollégákkal való konfliktusok), vagy a szervezet egészére hat (például szabályok megszegése vagy a termelékenység szándékos csökkentése). Azonban a valóságban a munkavállalók többsége nem illeszthető be könnyedén a jó vagy rossz címkékkel ellátott dobozokba, és viselkedésük sem mindig felel meg ezeknek a szigorú kereteknek. Sokkal gyakoribbak azok a finom, szinte észrevétlen, de romboló viselkedési minták, amelyek összességében jelentős hatással bírhatnak a munkahelyi légkörre.

Egy átfogó kutatás keretében a HEC Paris Business School tudósai több mint 6000 munkavállaló válaszait elemezték, húsz különböző nemzetközi tanulmányt alapul véve. A statisztikai modellezés révén öt különböző viselkedési mintázatot, azaz deviancia típust azonosítottak, amelyek túlmutatnak a hagyományos jó/rossz vagy személy/szervezet megkülönböztetésen. Ezen felül egy másik kutatás, amelyben 553 résztvevő volt, szintén megerősítette ezeket a mintázatokat, és a kutatók arra is rávilágítottak, hogyan befolyásolják ezek az elégedettséget, a felmondási szándékot és egyéb munkavégzéssel kapcsolatos mutatókat.

A vizsgálat során az első és legnagyobb csoportot a "visszahúzódó munkavállalók" alkották, akik a résztvevők 39%-át képviselték. Ezek az egyének nem mutatnak nyílt problémákat, inkább a háttérbe vonulnak, ám gyakran késlekednek, visszafogják a teljesítményüket, és általában kerülik a közvetlen részvételt. Viselkedésük könnyen összevethető a nemrégiben elterjedt csendes elbocsátás áldozatainak mintázatával. A következő, kisebb csoport pedig...

Ők kombinálják az alacsony produktivitást a társas viselkedés hiányával, ami talán az egyik legbosszantóbb magatartásnak számít a kollégák szemében. A "megrekedt munkavállalók" (a résztvevők 21 százaléka) sem tűnnek különösen rombolónak a felszínen - gyakran csak elkalandoznak vagy néha-néha késnek -, ám passzivitásuk és motiválatlanságuk hosszú távon akadályozhatja a szervezeti fejlődést - írja a vezető szerző a The Conversation hasábjain.

A klasszikus "rossz almák", vagyis a "kiemelten deviánsak" kategóriájába tartozó egyének (körülbelül 4 százalék) rendszeresen különféle zavaró viselkedéseket tanúsítanak, jellemzően a munkájuk iránti erős elégedetlenség következtében. Ezen viselkedések mögött gyakran a munkakörnyezet vagy a feladatok iránti frusztráció áll. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül a "minimálisan deviánsak" csoportját sem, amely a munkavállalók 27 százalékát teszi ki. Ők általában tiszteletben tartják a szabályokat, és minták a munkahelyi etika terén, hiszen példásan végzik feladataikat. Még ha ezek az arányok némileg torzulnak is a társadalmi normákhoz való alkalmazkodás miatt – hiszen sokan hajlamosak a valóságot szebb színben feltüntetni –, a statisztikák mégis arra utalnak, hogy

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága egyértelműen az, hogy a munkahelyi deviancia nem csupán a szabályok súlyos megszegéséről szól. Olyan mindennapi viselkedések, mint az álmodozás, a hosszabb szünetek tartása vagy a cinikus megjegyzések sokkal elterjedtebbek, és bár ezek nem váltanak ki azonnali reakciót a vezetőségtől vagy a kollégáktól, ezek az apró, látszólag ártalmatlan cselekedetek hosszú távon jelentős mértékben alááshatják a szervezeti kultúrát.

A munkavállalók viselkedése gyakran megváltozik, amikor igazságtalanságot tapasztalnak a munkahelyükön. Például, ha egy főnök túlzottan követelőző, vagy ha a támogató munkahelyi környezet hiányzik, az negatívan befolyásolhatja a dolgozók hangulatát. Ilyen helyzetekben sokan az elégedetlenségüket valamilyen formában kifejezik, ami ellenállásba torkollhat. A kutatások is megerősítik ezt a jelenséget:

Ezzel ellentétben az elszigeteltség érzése gyakran a stagnáló viselkedésformákhoz vezet. Nem elhanyagolható, hogy az egyéni jellemzők is jelentős hatással bírnak. Például, ha a barátságos környezet hiányzik, az növeli a valószínűségét annak, hogy a munkatársak udvariatlanabbul viselkedjenek. Érdekes megfigyelni, hogy még a leglelkiismeretesebb dolgozók is hajlamosak mutatni valamilyen eltérést – ez rendszerint visszahúzódásban vagy nem megfelelő megnyilvánulásokban nyilvánul meg. Ennek valószínűleg az az oka, hogy magas elvárásokat támasztanak magukkal és másokkal szemben, és ha frusztrációval találkoznak, hajlamosak arra, hogy nyíltan kifejezzék elégedetlenségüket, ha ezek az elvárások nem teljesülnek.

A deviáns viselkedés kétségtelenül kihat a teljesítményre is. Azok, akiket "minimálisan deviánsnak" nevezünk, gyakran kiemelkednek a munkájukban: segítik kollégáikat, és elégedettség jellemzi őket a feladataik teljesítése terén. Ezzel ellentétben,

A helyzet ennél sokkal komplexebb: a "visszahúzódó" és "megrekedt" dolgozók gyakran észrevétlenül maradnak, viszont hosszú távon komoly gátat szabhatnak a cég fejlődésének - mutatnak rá a kutatók. Kiemelendő a "lusta bunkók" kategória, akik ellentmondásos módon bizonyos területeken visszahúzódnak, nem teljesítik a rájuk bízott feladatokat, és gyakran udvariatlanok, míg máskor segítőkészen és kiemelkedően teljesítenek. Az ilyen ellentmondásos viselkedések különösen megnehezítik a vezetők számára a határok kijelölését az elfogadható és a tolerálhatatlan magatartás között.

A kutatás rávilágított, hogy a szabályszegés nem mindig szándékos rosszindulatból fakad. Sok esetben az emberek csupán a munkahelyi stressz, a kiégés vagy a személyes nehézségek kezelésére keresnek módokat. Vannak, akik visszahúzódása mögött egészségügyi problémák húzódnak meg, míg mások motivációhiány miatt cselekszenek így. Ha a vezetők képesek ezeket a különbségeket felismerni és megérteni, sokkal hatékonyabban tudják kezelni a felmerülő problémákat.

A deviancia nem csupán egy ritka előfordulás. Bár csupán a megkérdezettek 4%-a ismerte el, hogy rendszeresen szabályokat szeg, a válaszadók 27%-a azt állította, hogy soha nem mutatott ilyen viselkedést. Ez arra utal, hogy a deviáns cselekedetek széles spektrumot ölelnek fel, és sokan hajlamosak elrejteni vagy tagadni a szabályszegéseiket.

Ez a felismerés radikálisan megváltoztathatja a munkahelyi viselkedés, a szabályszegések értékelésének és kezelésének megközelítését. Ahelyett, hogy csupán a problémás egyének kiszűrésére összpontosítanánk, fontos, hogy mélyebben beleássuk magunkat abba, mi állhat a háttérben. Milyen környezeti tényezők vagy pszichológiai motivációk vezetnek odáig, hogy egyesek eltérnek a normáktól? Az ilyen megértés hozzájárulhat ahhoz, hogy proaktívan kezeljük a helyzetet, és támogatóbb munkahelyi kultúrát alakítsunk ki.