**Lelki hullámvasúton József Attilával** Képzeld el, hogy egy különös utazásra indulsz, ahol az érzelmek tengerén evezve József Attila szavaival találkozol. Minden egyes vers, mint egy újabb kanyar a hullámvasúton, hol felemel, hol pedig mélybe ránt. A

Előbb színpadon, a Szabad ötletek jegyzékével szólaltatta meg a magyar költészet egyik jeles alakját, most pedig itt a film, a Reménytelenül, amelyben ugyancsak József Attilaként láthatjuk Sütő Andrást. A kilencvenperces alkotás a tragikus sorsú költő nehéz gyermekkorát, traumáit és a művészethez fűződő viszonyát dolgozza fel versek, tanulmányok és korabeli újságcikkek alapján, rávilágítva lelkivilágára és a pszichoanalízis gyógyító erejére.

A felvételeket csaknem féléves próbaidőszak előzte meg, így a forgatás tíz nap alatt lezajlott. A történet József Attila és pszichoanalitikusa, Gyömrői Edit (Michl Juli) életének közös szakaszáról szól. Sütő András azt szeretné, ha a nézők hús-vér emberként tekintenének a 20. századi magyar irodalom egyik ikonikus alakjára, és annak is örülne, ha a vetítés során megfeledkeznének arról, hogy színészi alakítást látnak.

Mennyire megkönnyítette a helyzetét, hogy a forgatás előtt már többször is életre keltette József Attilát a Szabad ötletek jegyzékével? Így tehát alapos szellemi és lelki felkészültséggel léphetett a kamera elé.

Egészen különleges helyzet volt ez számomra. Át kellett állítani magamat a színházról a filmre. Belül, tartalmilag rengeteget hozzá tudtam adni a szerephez. Már a színpadi feladatra való felkészülés során mélyen beleástam magam a kutatómunkába. Amikor elkezdtük a forgatást, már vagy hetven előadás volt mögöttem. Százhúsz határon túli pedagógusnak is eljátszottam már. Ott plusz értelmet kapott az a sor, amely miatt Horger Antal, a szegedi egyetem "fura ura" eltanácsolta József Attilát a tanári pályáról. "Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon tanítani." Ott álltam egy tágas referenciateremben, és nálam idősebb pedagógusoknak adtam elő a Szabad ötletek jegyzékét.

A film, amely József Attila és Gyömrői Edit összetett viszonyát boncolgatja, csupán a jéghegy csúcsát képezi. Ami rejtve marad a felszín alatt, az az előadás igazi mélysége, annak tartalmi gazdagsága. Vajon elegendő volt mindez a filmszerep hiteles megformálásához?

Volt mire támaszkodnom. Az alapot valóban az előadás anyaga biztosította. A film már a terápiát dolgozza fel. Azzal kezdődik, hogy Gyömrői Edit elvállalja a költő kezelését, és azzal ér véget, hogy leadja. Ennek a terápiának a végterméke tulajdonképpen a Szabad ötletek jegyzéke. Mivel azt már a magamévá tettem, utána mindent könnyebb volt megértenem a filmbeli létezésemmel kapcsolatban. De a kamera előtt természetesen el kellett fednem, hogy a végterméken, vagyis a Jegyzeteken már átrágtam magam. Az úgy dolgozott bennem, mint a fortyogó vulkán, de fedővel a tetején. Mivel lelkileg és idegrendszerileg ott volt a fejemben a Szabad ötletek jegyzéke, pontosan tudtam, hogy mit érez a filmben Attila, amikor Editre mosolyog. Azt, hogy dögölj meg! Nagyon jó volt ezzel a kettősséggel játszani.

Volt valami, ami minden nehézség ellenére megnehezítette a feladatát?

Nem egyszerű úgy előadni valamit, hogy közben már birtokomban van minden olyan információ, amit a közönség még nem tud. Muszáj volt elengednem azt a tudást, hogy a Szabad ötletek jegyzéke élénken él a fejemben. Az előadás során sokszor szétfeszített a viszonzatlan szerelem dühöngése, de mégis úgy kellett belépnem a szobába, mintha most találkoznék Edittel először, és azonnal vonzódnék hozzá. A kabátom már készen állt, csupán egy gomb varrása maradt hátra, ami nem volt könnyű feladat. Olyan szemmel kellene néznem a partneremre, mintha minden ismeret nélkül, első pillantásra szeretnék belé szeretni. A Szabad ötletek jegyzéke az iránta táplált gyűlöletemmel indult, de a forma is eltérő volt. A színház világában a színész tudja, hogy ahhoz, hogy a 20. sorban ülők is értsenek minden gesztust, bizonyos elemeket felnagyítani szükséges. Ezzel szemben a kamera előtt minden apró részletre figyelni kell, hogy semmi se legyen túlzó. Ha ismered a mozdulatokat, a szöveget, és nem botlasz meg a díszletben, figyelj a partneredre! Itt egy másik dimenzióban kell létezni.

Ezeket a technikai tudnivalókat már a Viharsarokban, Császi Ádám kiváló filmjében elsajátította, vagy nem?

Természetesen. Az elmúlt időszakban egyre inkább vonz ez a különleges játékmód, ahol a létezés önmagában is elegendő, nem csupán a játék. Számomra sokkal izgalmasabb egy történetet közvetíteni, mint csupán előadni. Az évek során rájöttem, hogyan lehet ezt az intimitást fokozni anélkül, hogy túlzottan kiszolgáltatottá váljak. Gyakran lépek színpadra középiskolások előtt, és emlékszem, hogy egyszer egy kémiai laborban mutattam be a Szabad ötletek jegyzékét. A forgatáson Gyömrői Edit lakása egy stúdióban lett megformálva; a bevilágított szoba olyan hatást keltett, mintha egy festmény elevenedett volna meg. Az előadások során ingben és zakóban lépek színpadra. A filmben viszont bajusz is díszíti az arcomat, ami nem hasonlít József Attila dús szőrméjére, így a smink- és maszkmesterrel együtt kerestük meg a legmegfelelőbb megoldást. Az első lépés az volt, hogy olyan tüllt válasszunk, amelyet a kamera nem észlel, és amely szépen simul a bőrhöz, elkerülve a fényvisszaverődést. Meg kellett szoknom, hogy ragasztott bajusz van rajtam, de ez a kis részlet sokat segít az alakítás mélységének megteremtésében. Volt olyan pillanat is, amikor borostásan kellett megjelenjek, tükrözve Attila lehangolt állapotát.