Közéleti egészségügy - avagy a közszolgáltatások szűrője Gubík László szemszögéből.
Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke a közéleti mentálhigiénia jegyében közzétett egy írást a közösségi médiában, amelyben a Körkép-jelenségről értekezik. A szövegének 90%-a azonban lényegében felesleges eszmefuttatás, míg a fennmaradó 10% valódi tartalmat képvisel, amely nem csupán az esszenciát hordozza, hanem a megmaradásunk kulcsát is jelenti. Ez az üzenet pedig különösen fontos, hiszen a Felvidéken eddig nem igazán volt divatja a párthivatalos diskurzusban.
Ez a megállapítás különösen figyelemre méltó, hiszen a párt elnöke, aki ezt a fontos gondolatot megfogalmazza, éppen az, aki talán a legtöbb támadást és lejáratást szenvedte el az említett "jelenség" következtében. Az a személy, akinek a hírnevét már a pártelnökké választása előtt komolyan megkérdőjelezték, minden oknyomozó legjobb tudása szerint. Azóta pedig a blogján annyi mocskos pletyka és rágalom jelent meg Gubíkról, hogy az akár egy hatalmas város csatornarendszerét is zavarba hozta volna.
A szöveg kilenc tizede tehát arról szól, hogy mihez is kezdjünk ezzel a Körkép-jelenséggel.
A lehetőségek tárházában fellelhető néhány igazán figyelemre méltó észrevétel, például az, hogy
A jelenség működése valójában olyan egyszerű, mint egy facsipesz: a szlovák érdekek a magyar összefogással szemben állnak, mint egy jól meghatározott játszma, ahol a cél mindig a saját pozíciók megerősítése.
A jelenlegi főszereplők széles spektrumot ölelnek fel, a liberális nézetektől kezdve a centrális álláspontokon át egészen a szélsőségekig. Ezzel szemben ott áll az antihős, aki bárki lehet, de kizárólag az ő karakterén keresztül lehet egy jó nagyot ütni a magyar egységen és tovább rontani a közvélemény állapotán. A legideálisabb célpont természetesen Gubík, akit nem lehet leértékelni a régi, elavult trükkökkel, mint például azzal, hogy "nem beszél elég jól szlovákul", és hasonlók.
Ez így rendben lenne, de a közéleti mentálhigiéné szempontjából mindössze annyiban kapcsolódik a dologhoz, hogy a beteg állapota még súlyosabbá válik ettől.
A "jelenség" kezelésének egyetlen módja van: el kell engedni. Mint tömött buszon a diszkrét szélhajlást.
Ha ugyanis a jelenség megbízója akár csak a leghalványabb mértékben is megorrontja, hogy a célközönség nem vevő többé erre a kútmérgezésre, hanem megpróbál újra bízni önmagában és a sajátjaiban, úgy fog felszívódni, mint Harry Potter mumusa a szekrényben.
A lényeg, az a különleges 10%, most itt van, teljes egészében és kódolatlanul, szabadon hozzáférhető mindenki számára:
"a korszakváltásban mindenkinek helye van, aki - akár egyéni érdekei mellett is, de - a közösség javáért lép fel, viszont nincs senkinek helye, aki szólista, tudatosan bomlaszt vagy idegen érdeket szolgál".
Ha valaki ebben a szövegben magára talál, az bátran jelentkezhet, hiszen rengeteg feladat vár megoldásra.
Apróbetűs rész: "Jelenleg még nem érkeztünk el ahhoz a ponthoz, hogy bátran kijelenthessük: - Egy a tábor, egy a zászló! -, de ha sikerül kialakítanunk ezt a közösségi érzést és szemléletet, akkor el fog tűnni minden olyan kérdés, ami miatt ez a szöveg létrejött."
Ez a tábor egy olyan mérce, amelyhez mindenkinek közösen kell felnőnie: legyen szó pártelnökről, pártmókusokról vagy bármely jóravaló tagjáról a közösségnek. Sőt, még a "jelenségeknek" is helytállóan meg kell felelniük.
