Kovács Kati húsz éves koráig szüntelenül küzdött az éhség érzésével.

Édesanyjával különleges kötelék fűzte össze, és a távozása óriási űrt hagyott benne.

- Édesapám megjárta a háborút, igazi poklok tüzén ment keresztül, és az élet megpróbáltatásait is megszenvedte - idézte fel a fiatalos szellemű énekesnő a gyermekkora emlékeit a Nőszintén Kadarkai Endrével című műsorban. - Rengeteg fájdalmat és tragédiát élt át, és úgy tűnik, hogy a hazatérése után inkább a "férfi társalgó" menedékét választotta, mint hogy velünk, a családjával töltse az idejét. Apa nélkül nőttünk fel, édesanyánk pedig mindent elintézett helyettünk. Ahogy teltek az évek, egyre távolabb kerültünk egymástól. Talán ezért is kerestem mindig egy megbízható, apa-szerű férfit az életem során, olyat, akit igazán komolyan lehet venni. A jelenlegi párom már harminc éve mellettem áll, és pontosan ilyen: megbízható, precíz, fegyelmezett, és hatalmas szeretettel vesz körül.

A Kossuth-, Prima- és Liszt Ferenc-díjas magyar énekesnő zenei pályafutása hatvan éve kezdődött, népszerűsége pedig azóta is töretlen. Kovács Kati most azt is elárulta, hogy sokáig élt nehéz helyzetben az édesanyjával és a testvéreivel.

1966-ban, amikor a Táncfalfesztivál győztese lettem, arra a kérdésre, hogy mi a vágyam, egy kis doboz májkrémre vágytam. Húsz éves koromig szinte folyamatosan éheztem, mivel mindig is hajlandó voltam megosztani az ételt a testvéreim, a kutyáink és a macskáink között. Abban a pillanatban, amikor ezt mondtam, teljesen komolyan gondoltam, ám a kollégáim csak nevetgéltek rajta. Mindezek ellenére, a nehézségek ellenére is úgy érzem, hogy gyönyörű gyermekkorunk volt, tele emlékekkel és szeretettel.

Az 1965-ös Ki mit tud? győztese jó kapcsolatot ápolt édesanyjával, napjainkban pedig testvéreivel és azok gyermekeivel, unokáival remek a viszonya.

Kovács Kati mélyen elgondolkodott, ahogy a múlt árnyai kísértették. Soha nem nézett tükörbe, és a fényképek is elkerülték, mert mindig az emlékek tengerébe merült, ahol legfőbb képe az édesanyja mosolya volt. 2011 egy sötét év volt a számára, amikor is elveszítette őt, és ez a fájdalom sosem hagyta el. Emlékezett, hogy az édesanyja bátorította, amikor másodszor is benevezett a vetélkedőre, miután az első próbálkozásakor eltanácsolták. Azóta is nehezen néz szembe a saját tükörképével, hiszen gyakran a húszéves önmagát idézi fel, akit már nem ismer. Még a liftekben is hátat fordít a tükörnek, mert nem akarja szembesülni az idő múlásának nyomával. A pillanatok, amelyeket megélt, és az emberek, akikkel találkozott, mind-mind formálták őt, de a múlt árnyai mindig vele maradnak.