Köszönetet mondok édesanyámnak, amiért a legnehezebb utakat járhattam be - A Rosszfiú sorozat fájdalmát az adja, hogy a valóság tükörképe.

A Netflix legújabb sorozata, a Bad Boy (magyarul: Rosszfiú) szinte közvetlen folytatása a Kamaszok című produkciónak, ahol egy fiatal fiú viszontagságos életútja kap főszerepet. A sorozat a börtönbe került 13 éves fiúk sorsát követi, és bár a nyitóképtől eltekintve jelentős eltérések figyelhetők meg, Dean karaktere még mindig tele van ellentmondásokkal és szerethetőséggel, ahogyan Jamie is volt. Érdekesség, hogy a történet valós események alapján készült, és Dean/Daniel részben saját magát alakítja a sorozatban. Fiala Borcsa ajánlója.

Már a történetvezetés is izgalmas. Az Euphoria készítőinek új sorozata két idősíkon fut: a börtönben és a színpadon. Az egykori "rosszfiú" a börtönben ismerte fel a drámatanára támogatásával: van tehetsége mások szórakoztatásához. Így lesz belőle stand-up előadó, aki a színpadon sztorizik a közönségének nyomorult fiatalkoráról. Elmeséli, hogyan került börtönbe, milyen volt az a négy év, amit a fiatalkorúak korrekciós intézetében lehúzott, milyen halálos veszélyeknek volt kitéve és milyen gazemberségeket követett el, tulajdonképpen csak azért, mert megtehette.

Valóban nem a legfényesebb témák, igaz?

Mégis úgy tudja előadni, annyi öniróniával, hogy a közönség dől a nevetéstől.

A nyitókép mintha a Kamaszok világát idézné fel. Fontos azonban megjegyezni, hogy a Rosszfiú korábban készült, mint a Kamaszok: 2023-ban a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon debütált, majd tavaly Izraelben került adásba. Az, hogy a Kamaszok sikerét kihasználva most kezdi el sugározni a csatorna, csupán egy jól átgondolt marketingstratégia a Netflix részéről.

A 13 esztendős Dean Shaiman (Guy Menaster) édesanyjával (Neta Plotnik) és fiatalabb öccsével él, egy viszonylag nyugodt környezetben. Azonban a család életében van egy üres hely: Dean soha nem ismerte az apját, és az édesanyja valószínűleg nem kerül a legjobb szülők közé, akik a támogatásukkal és érzelmi stabilitásukkal kitűnnek.

Egy szép, csendes este hirtelen zörgetés hallatszik, és mint egy vihar előtti szélroham, rendőrök törnek be a lakásba. A fiatal srác, aki épp a lefekvéshez készülődött, az ágy szélén ülve, csak egy szál gatyában találja magát, és mielőtt felfoghatná a helyzetet, már el is kezdik húzni az ajtón.

A ravasz fiú nem aznap lépett be a gengszterek világába, és egyáltalán nem az a típus, aki könnyen megretten. Azonban amikor a "vadak" közé zárják a börtön falai között, és másnap szemtanúja lesz a legjobb barátja brutális meggyilkolásának, még az ő bátorsága is meginog.

Onnantól fogva jó darabig a túlélés az egyetlen célja. Ami egy ideig lehetetlennek tűnik: Deant ugyanis összezárják a Zorro (Havtamo Freda) becenevű fogvatartottal, akiről még a sok vihart látott társak is úgy vélik, pszichopata, hidegvérű gyilkos, akivel jobb nem ujjat húzni.

Dean, immár felnőttként elárulja közönségének: a fiatalkorúak börtöne sokkal keményebb, veszélyesebb és rosszabb, mint ugyanez felnőtt kiadásban. A tomboló hormonoktól feszülő, unatkozó fiatalok kiszámíthatatlanabbak és veszélyesebbek, mint felnőtt társaik.

Dean fokozatosan rátalál a saját ritmusára, barátságokat köt, és felfedezi a börtön hierarchiájának rejtelmeit, miközben elsajátítja a fegyház farkastörvényeit. Hihetetlen, de valahogy otthonra talál a börtön rideg falai között. Amikor végre kiengedik, és a rehabilitációs program keretein belül új lehetőségeket kínálnak neki, zavarodottan áll a helyzet előtt. A börtönben legalább volt társasága, de most, amikor kikerül a szabad világba, egy lúzernek, egy senkinek érzi magát. A börtön szabályai ismerősek voltak számára, de kint, még mindig 18 év alatti kamaszként, elveszettnek és céltalanul bolyongónak érzi magát az ismeretlenben.

Mivel Deant immár felnőttként ismerhetjük meg, első ránézésre talán azt hihetnénk, hogy minden a legnagyobb rendben van vele, élete végre a megfelelő útra terelődött, a börtönévek már csak távoli emlékek. Azonban ahogy a történet kibontakozik, egyre inkább feltárul előttünk a valóság sötét oldala:

a traumatikus múlt teljesen soha nem ereszti el az embert, aki egykor traumatizált gyerek volt (még ha vagány vigyorgással megpróbálta is leplezni), azt felnőttként is kísértik az árnyak.

Hasonlóan a Netflix népszerű sorozatához, a Szarvasbébihez, a Rosszfiú is egy valódi eseményeken alapuló történetet mesél el. Itt is a főszereplő, ezúttal felnőtt önmagát megformáló Daniel Chen segítségével, saját élményeit osztja meg velünk, ezzel még személyesebbé téve a narrációt.

Chen Tel-Avivban született és nőtt fel, egyedülálló, problémás anyja nevelte, az ő apja nem volt jelen az életében. Egy olyan iskolába küldték tanulni, ahová a tanulási nehézségekkel és magatartási zavarokkal küzdő gyerekek jártak. 14 és 19 éves kora között többször is börtönbe került. Felnőttként sikeres stand-up komikus lett, valamint tévés szerző és komikus színész.

Egy Instagram-bejegyzésében megosztotta velünk, milyen felemelő és egyben sokkoló élmény volt számára, amikor saját életének történetét látta viszont egy tévésorozatban. Kifejezte háláját édesanyjának a "jó szándékáért, ami végül a pokolba vezette", valamint apjának, aki elhagyta őt, és a magányos pillanatoknak, amelyek formálták őt. Megköszönte közönségének is, és saját magának, hogy mindig kitartott az álmai mellett, még akkor is, ha azok a bűnözés felé terelték.

Ron Leshem, a sorozat egyik megálmodója, aki a 2012-es rendkívül népszerű izraeli sorozat, az Euphoria szerzőjeként is ismert, egy különleges találkozás során ismerkedett meg Chen-nel. E találkozásra akkor került sor, amikor Leshem riporterként két hétig beépült az Ofek börtön falai közé. Érdekesség, hogy a sorozat egyes jeleneteit a Ramla/Ayalon börtönben forgatták, amely a mai napig aktívan üzemel.

A Kamaszok eddig 130 millió nézőt vonzott (legalábbis a Netflix statisztikái alapján). Nem meglepő, hiszen a sorozat a mindennapi szülők rémálmát tárja elénk - és mindezt csupán négy snittben. Valószínűtlen, hogy a Rosszfiú hasonló népszerűségnek örvend majd a streaming szolgáltatónál. Dean története inkább egy rétegtörténet, ám a sorozat által felvetett kérdések igazán elgondolkodtatóak.

Miért válik egy 13 éves fiú "rosszá"? Hol kezdődik a gyerek felelőssége a viselkedéséért, és meddig terjed a környezete hatása?

Dean mélyen vágyik a szeretetre, és nagymamája az életében kulcsszereplő, aki mindig ott van mellette. Sajnos azonban, rajta kívül sokáig senki más nem nyújt számára elegendő figyelmet vagy törődést.

A Rosszfiú azt is megmutatja, mit tud tenni még egy ennyire elkallódott gyerekért is egy szerető, támogató szülőfigura (illetve esetünkben rögtön kettő, a börtön igazgatója és a drámatanárnő). De vajon akkor is képesek lehetnek megmenteni őt, amikor ennek épp ő a legnagyobb ellenlábasa? Ő, aki mélységesen csalódott az anyjában, akiről úgy tudja, ő küldte a törvény kezére?

A Rosszfiú messze nem hibátlan, de éppen ezen tökéletlenségei miatt válik igazán szerethetővé. Különösen kiemelkedik a főszereplő, Guy Menaster, aki igazán lenyűgöző alakítást nyújt. Számomra rendkívül szívhez szóló volt látni, ahogy a két sorscsapásokkal sújtott fiú, Dean és Zorro, rácsok mögött bontogatták barátságuk szirmait.