Kislánykorában egy mesevilágban élte mindennapjait, ahol Isten volt a férje, és álmai között mindig is őt kereste. Felnőtté válva azonban a valóság színpadán találta magát, ahol merész és provokatív módon lépett színre, hogy szembeszálljon a hatalommal, é

Okszana Sacsko a meztelen tüntetéseiről ismert Femen mozgalom alapítója, aki mélyen vallásos közegből érkezve vált a szabadság és a szabad szerelem hírvivőjévé. A fiatalon öngyilkosságot elkövető ukrán lány életéről Oxana címmel film készült. A rendezője, Charléne Favier mesélt nekünk erről a szenvedélyes lányról.

Amikor belevágtál ebbe a projektbe, a Femen mozgalom volt a fő inspirációd, vagy esetleg Okszana életútja ragadott meg jobban?

Okszana története volt a középpontban, hiszen ő foglalkoztatott a leginkább. Viszont nem lehet Okszanáról szót ejteni anélkül, hogy ne említenénk a Femen mozgalmat, amelynek ő volt az alapítója. Okszana szavaival élve: "Mindig is a Femen része leszek, mert a Femen az életem szerves része."

Szóval természetesen sok mindent felfedeztem a Femennel kapcsolatban is, mert amikor elkezdtem írni a filmet, semmit nem tudtam róluk. Egyáltalán nem voltam Femen-rajongó. Szóval elkezdtem újságcikkeket olvasni, könyveket, filmeket nézni, és így fedeztem fel a Femen és Okszana történetét.

A Femen mozgalom gyakran a radikalizmus szimbólumaként van jelen a köztudatban. Ezzel szemben Okszana egy mélyen vallásos és konzervatív háttérből származik, ami különös ellentmondást teremt. Az ő története rávilágít arra, hogy a látszólagos ellentétek néha meglepő módon találkoznak egymással.

Kislányként mélyen vallásos volt, és Istenhez vágyott férjhez menni, ami számomra különösen fontos. Ikonokat festett, ami szintén hozzájárult az identitásához. Ő volt az, aki megálmodta a Femen vizuális világát: a virágkoszorút a hajában és az ikonikus képeket, amelyeket mindannyian ismerünk – mindez az ő alkotása. A többiek, mint Sása vagy Ina, számomra inkább az "átlagos" ukrán lányok kategóriájába tartoztak.

Miként bukkantál rá Okszana különleges történetére?

Igazából a producerem akart velem filmet készíteni. Ő ismerte Okszanát, mert a nevelt fia egy iskolába járt vele a Bazar nevű iskolában Párizsban. És azt mondta nekem: "Ismered őt? Ismered a történetét?" Nem ismertem, így mondta, hogy olvassak utána, mert szerinte érdekelne engem. És így kezdtem el beleásni magam a Femen és Okszana sztorijába.

És amikor elkezdtél olvasni róla, dokumentumfilmeket nézni, mikor jött el az a pont, amikor azt mondtad: igen, erről a lányról filmet akarok készíteni?

Okszanában egy olyan élményben volt részem, mint amit Jeanne d'Arc történetében tapasztalhatunk. Ez a figura, ez a sors annyira magával ragadó volt, hogy szinte éreztem, ahogy a filmvásznat kémlelem. Igazi hősnő, akinek a története tele van drámával és inspirációval. A művészi aspektusa pedig különösen megragadott; ez volt az a vonás, ami végleg megerősítette bennem azt az elhatározást, hogy filmet szeretnék készíteni róla.

Okszana élete mélyen megroppant, ahogy sorra érte a fájdalmas események árja. Minden egyes traumatikus élmény, amit átélt, egy újabb súly volt a lelkén, és lassan, de biztosan megtörte a szellemét. De vajon valóban hiábavaló volt a lázadása? Talán nem csupán a külső világ ellen emelt szót, hanem önmagaért, a belső szabadságáért is harcolt. Lázadása lehetett az egyetlen módja annak, hogy kifejezze fájdalmát és kereséseit. Az élet néha a legnehezebb utakat kínálja, de ezek az utak formálják a legérdekesebb történeteket.

Úgy vélem, hogy ez nem volt hiábavaló. Ha arra utalsz, hogy vajon az emberek nézőpontja megváltozott-e, akkor azt mondhatom, hogy igen.

Ma már talán nem olyan erősek, egy kicsit átalakult a mozgalom, de a hatásuk ma is érezhető. Szóval számomra az, amit tettek, nagyon is fontos. És természetesen nagyon is aktuális, amit csináltak, mert Okszana és a többiek már akkoriban tudatában voltak Putyin diktatúrája valódi arcának, és annak, hogy irigyen néz a szomszédos országokra, és egyre többet és többet akar uralni közülük.

Amikor Okszanát látjuk a filmben Párizs szívében, egyfajta melankólia üli meg a megjelenését. A korábbi szenvedélye, ami ragyogó lángként égett benne, mintha lassan elhalványult volna. A pillantása már nem tükrözi azt a tűzforró lelkesedést, ami egykor jellemezte. Mi állhat ennek a változásnak a hátterében? Mi az, ami megtörte ezt a különleges nőt? Talán az élet nehézségei, egy elmaradt álom, vagy éppen egy csalódás súlya nehezedik rá? A kérdések sokasága csak fokozza a kíváncsiságunkat, hogy felfedezzük, mi rejlik az eltűnt szenvedély mögött.

Szerintem számos tényező hozzájárult ehhez. Rendkívül törékeny volt, és úgy érzem, hogy a börtönben átélt élményei, valamint azzal a sok nehézséggel, amivel szembe kellett néznie, jelentősen megtörték. Párizsban iszonyú magányosan érezte magát. Talán csalódott volt a városban és az emberekben is, akik nem igazán fogadták be, nem értették meg, honnan érkezett, és miért cselekedett úgy, ahogy. A párizsi lányok, akik csatlakoztak a mozgalomhoz, szinte azonnal kisajátították a munkásságát. Bár a művészi alkotásai néhány kiállításon feltűntek, ezek általában kicsik voltak, és nem kapták meg a megérdemelt figyelmet. Úgy érzem, hogy folyamatosan szorongott, talán még poszttraumás stressz szindrómával is küzdött az átélt borzalmak miatt. Hiszen amikor elkezdte, még csak 17-18 éves volt. Képzeld el, hogy 18 és 23 éves korod között börtönbe kerülsz, és rendszeresen bántalmaznak... Idővel biztosan kezded érezni a szorongást, ami csak súlyosbítja a helyzetet.

A filmemben egy grandiózus diszkós táncjelenet kap helyet, amely tele van energiával és élettel, emellett pedig szenvedélyes szexjelenetek is szerepelnek. Ezek a pillanatok kulcsfontosságúak, mert lehetőséget adnak arra, hogy Okszana karakterének mélységeit és az ő belső szabadságát megvillantsam. Számomra elengedhetetlen volt, hogy bemutassam Okszana érzéseit és vágyait, hiszen ezek a jelenetek nem csupán a fizikai vonzalomról szólnak, hanem arról is, hogy hogyan élheti meg egy nő a szenvedélyt és a függetlenséget a saját életében. Az ilyen karakterek ábrázolása segít megtörni a társadalmi tabukat, és arra ösztönzi a nézőket, hogy merjenek szabadon kifejezni az érzéseiket.

Pontosan azért, amit mondasz: mert ő igazán szabad volt a testében és a lelkében is. Rengeteg barátja volt - találkoztam is sokukkal. Előfordult, hogy egyszerre hat férfival volt kapcsolatban. Sok fiúval volt dolga egyszerre, és mindegyiket nagyon szerette. Nagyon megosztó volt. Teljesen szabad volt a szexualitásában, és szerintem fontos volt ezt is megmutatni. Tényleg szerettem volna bemutatni ezt az oldalát is, mert

Tehát ez is egy lényeges aspektusa volt a jellemének, amit mindenképpen szerettem volna kiemelni.

Okszana egy rendkívül szenvedélyes nő, de a történet mélysége érdekében fontos, hogy megismerjük a megtört, sebezhető oldalát is. Ehhez pedig egy olyan színésznőre van szükség, aki képes hitelesen megjeleníteni ezt a két különböző arcot. A megfelelő színésznő megtalálása nem volt egyszerű feladat, hiszen a karakter komplexitása és érzelmi mélysége megkövetelte, hogy a jelölt mindkét aspektust maradéktalanul el tudja játszani. Sok tehetséges előadót megvizsgáltunk, de végül az igazi kincs megtalálása sok időt és türelmet igényelt.

Nagyon boldog vagyok, hogy megtaláltam Albina Korzht. Rendkívül tehetséges. Két és fél évbe telt, mire rátaláltam.

Gondoltál már arra, hogy talán nem csak ukrán színésznők között érdemes keresgélned? Vagy teljesen biztos voltál abban, hogy egy ukrán színésznő lenne a legmegfelelőbb választás erre a szerepre?

Mindenképp ukrán színésznőt akartam. Először Ukrajnában kerestünk, mert eredetileg is ott akartuk forgatni a filmet, tehát teljesen természetes volt, hogy ott keresünk. Aztán kitört a háború, de mi kitartottunk a döntésünk mellett.

Sok mindent kértél tőle, ami nem kis kihívás volt. Van egy lenyűgöző táncjelenete, amely igazán kiemelkedik. A film tele van szexuális feszültséggel is, hiszen több intim jelenet is szerepel benne. Hosszú és kifejező monológokkal is találkozhatunk, amelyek mély érzelmeket tükröznek. Emellett intenzív és agresszív jelenetek is vártak rá, amelyek megdolgozták a színészi képességeit. Mindezeket teljesítenie kellett. Vajon a forgatás előtt nem érezte a nyomást ettől a komplex szereptől?

Albina számára ez mélyvíz volt, mert kezdő színésznő. Előtte csak egy filmben szerepelt. Szóval teljesen belemerült az élménybe. Sokat beszélgettünk, és azt hiszem, bízott bennem. Nagyon profi volt. Ez őrületes, mert olyan fiatal, és korábban nem volt filmes tapasztalata, mégis hihetetlenül komolyan vette a munkát. Rengeteget készült a forgatás előtt, így öröm volt vele dolgozni. Persze, néha nehéz volt számára, mert a jelenetek nagyon mélyek, és a forgatás is rövid volt - sok mindent kellett egy nap alatt felvenni. Így nagyon gyorsan kellett átváltania egyik érzelemből a másikba, teljes testével, lelkével kellett jelen lennie. Igazi őrült utazás volt ez számára.

Tisztában vagyok vele, hogy a film egy jelentős részét Magyarországon készítettétek el.

Természetesen! Igen, pontosan így van.

Eredetileg Ukrajnában szerettetek volna forgatni, csak közben kitört a háború. Nehéz volt megtalálni a megfelelő helyszíneket Magyarországon, hogy helyettesítse Ukrajnát?

Az elején kicsit aggódtam, mert nem voltam biztos abban, hogy találok olyan helyeket, melyek valóban úgy néznek ki, mint Ukrajna. Ami nagyszerű Budapesten és környékén, hogy tényleg sokféle építészeti stílus található, és számos szovjet stílusú épületet találtunk. Okszana édesanyjának házát pedig vidéken forgattuk, és az is nagyon hasonló volt az ukrajnai környezethez.

Azt hallottam, hogy a film forgatása során elsősorban pénzügyi megfontolások vezéreltek titeket, így a munka felét Budapesten, a másik felét pedig Franciaországban kellett lebonyolítanotok. Mennyire volt kihívás ezeket a különböző helyszíneket összehangolni az egész forgatókönyv szempontjából?

Ez tényleg nem volt könnyű. Úgy kellett írnom a forgatókönyvet, hogy tudtam, a forgatási idő felének Párizsban, a másik felének Budapesten kell történnie. Az adókedvezmény elnyeréséhez szükség volt a francia nyelv használatára, a producer is ragaszkodott hozzá. De ez nem volt egyszerű, mert a filmben a legbeszédesebb részek Ukrajnában játszódnak, ahol női karakterek beszélgetnek egymással. Szóval nehéz volt megtalálni az egyensúlyt. Ezért hoztuk létre ezt a szerkezetet, hogy oda-vissza mozgunk Párizs és Ukrajna között, és hogy a filmben nagy hangsúlyt helyezünk Okszana életének utolsó napjára.

A Femen aktivisták látták a filmet?

Még nem kaptam reakciót tőlük. Szerintem nem igazán érzik magukat kényelmesen a történettel és a filmmel kapcsolatban. Voltak olyan egykori Femen-tagok, akik már nem tagjai a mozgalomnak, és látták a filmet. Ők azt mondták: "Köszönjük, hogy elmesélted a valódi történetet." De a mostaniak tagok... nem tudom. Tudod, az a helyzet, hogy amikor a Femen megérkezett Franciaországba, állandóan harcban álltak egymással.

A véleménykülönbségek nyilvánvalóvá váltak. Az érintettek nem akarták ugyanazokat a témákat körüljárni. A francia és az ukrán álláspontok között komoly eltérések feszültek. Számos heves vita bontakozott ki közöttük. Ennek következtében a Femen Franciaországban egy időre háttérbe szorult, mivel a közvélemény csak annyit látott, hogy egy csoport nő állandóan egymással harcol. Ez a helyzet rendkívül összetett volt, és mindig több interpretáció létezett. Így aztán nem igazán reagáltak a helyzetre – úgy tűnik, hogy egy kicsit visszahúzódtak, és tanácstalanok voltak, mit is mondjanak.

A film elején fontosnak tartom kiemelni, hogy bizonyos elemeket a valóságtól eltérően kellett ábrázolnom. Ezek a változtatások nemcsak a történet gördülékenyebb mesélését szolgálták, hanem a nézők élményét is gazdagították. Az egyik legnagyobb változtatás például a főszereplő karakterének háttérsztorija volt, amelyet egy kicsit dramatizáltam, hogy még inkább megszólítsa a közönséget. Ezen kívül a cselekmény idővonalát is módosítottam, hogy feszültséget és meglepetést csempésszek bele, ami a valós események során nem mindig volt jelen. Emellett néhány mellékszereplő jellemét is árnyaltabbá tettem, hogy jobban tükrözzék a film főbb témáit, és ezzel mélyebb rétegeket adtam a történetnek. Ezek a kreatív döntések lehetővé tették, hogy a film ne csupán egy dokumentarista ábrázolás legyen, hanem egy érzelmekkel teli, elgondolkodtató alkotás.

Ezt a mondatot ("A film eseményei a valóságon alapulnak, de fiktív elemeket is tartalmaznak") igazából nem én akartam beleírni, hanem a produkciós cég jogi osztálya ragaszkodott hozzá. Azt mondták, bele kell tennünk ezt a figyelmeztetést, ha nem akarunk jogi problémákat. Mi változott? Például Okszana utolsó napja - amit a filmben látsz, az egyáltalán nem úgy történt. Azt teljes egészében én találtam ki.

Tudtál valamit arról, hogyan telt Okszana végső napja? Milyen élmények és érzések kísérték őt az utolsó órákban?

Nem sokat tudunk róla, mert ha jól emlékszem, aznap egyedül töltötte az időt. Az a nap, amit a filmben látunk, teljes mértékben kitalált. A forgatókönyvírómmal közösen úgy döntöttünk, hogy érdemes lenne megalkotni neki egy utolsó utazást, amelybe beemelünk néhány valós eseményt, amikről tudtuk, hogy tényleg megtörténtek: például a találkozó az újságíróval, a férfival folytatott beszélgetés, vagy éppen az uszodalátogatás. Ezek mind a valóság részei voltak, csak nem azon a napon zajlottak. Végül úgy döntöttünk, hogy egyetlen napba sűrítjük ezeket az élményeket.