Horrorsztorik a lakáspiac világából: "A zajra az ingatlanos csak ennyit mondott: 'A verést is meg lehet szokni.'"

Az élet furcsa játékokat űzött velem, főleg azzal, hogy a gyerekeim hirtelen felnőttek, és így én magam is belecsöppentem a lakáseladás és lakásnézés zűrzavarába. Soha nem gondoltam volna, hogy ez a folyamat ennyire megterhelő, de ha jobban belegondolok, hihetetlenül szórakoztató is tud lenni. Olyan, mint az online társkeresés: itt is találkozhatunk utolsó pillanatban eltűnő lakásnézőkkel, ígérgetőkkel, akik az eget és földet megmozgatják, de végül soha nem kerülnek elő, és olyan ingatlanügynökökkel, akik mind azt állítják, hogy ők bizony különböznek a többitől. Ahogy a Tinderen is tapasztalhatjuk, itt is hatalmas különbség van a hirdetett képek és a valóság között. És még nem is említettem a hirdetések varázslatos világát! „Ékszerdoboz”, „intim terasz”, a megtekintésre szánt szobában haldokló mama – csak néhány példa a pofátlan hazugságokra és életveszélyes ingatlanokra, amelyekkel találkoztam. Ezek mind az én tapasztalataim, de a közösségi oldalaimon megkérdezettek történetei is hasonlóan szórakoztatóak. Ha csak kívülállóként figyeled ezt a cirkuszt, valószínűleg hangosan nevetni fogsz, de ha éppen te is ingatlanügyletbe bonyolódtál, lehet, hogy csak összekuporodsz a stressztől. Fiala Borcsa írása.

Már a lakáshirdetés feladásakor elhűltem azon, hogy vannak olyanok, akik az ingatlanos Facebook-csoportokba csak dörmögni járnak. Nyilvánvalóan nem akar venni, mert kérdezni nem kérdez, de kioktat, hogy egy négyfős család esetében óriási hiba, hogy csak egy vécé van, 90 négyzetméter élhetetlenül kicsi, a lakás túlárazott, de hát ez jellemző: a tulajdonosok az érzelmi kötődésüket akarják pénzre váltani (jelentsen ez bármit is).

Később rájöttem, hogy akadnak olyanok is, akik a lakásnézést ingyenes hétvégi szórakozásnak fogják fel. Megérkeznek, elüldögélnek egy kávé mellett, sőt, még a mosdóba is elkérik magukat, közben pedig kedélyesen csevegnek. Játszanak a gyerekkel, pelenkázgatják, aztán hirtelen távoznak. És azután? Soha többé nem hallasz róluk.

Ami azt illeti, az online társkeresés világában már régóta nem tudom hova tenni, miért érzik szükségét egy 165 centis férfi annak, hogy égimeszelőnek állítsa be magát, vagy miért posztol bárki húsz évvel ezelőtti, vagy éppen húsz kilóval könnyebb képeket. Hiszen a személyes találkozáskor az első benyomás mindenképpen az lesz, hogy egy megtévesztő alakba botlottunk. De azt hiszem, ezek a kis "mínusz húsz év, mínusz húsz kiló és plusz húsz centi" füllentések még csak a jéghegy csúcsa, ha az ingatlanhirdetések hatalmas trükkjeivel összehasonlítjuk. Gergő meséje is valami hasonló parasztvakításról szól: „Valahol Óbudán néztünk, a hirdetés azt ígérte, hogy csodálatos kilátás nyílik a Dunára. Körbejártuk a helyet, nézegettük a környéket, és kérdeztük, hol is van itt a Duna? Mert ablakunk nem volt másra néző, csak a főútra. Erre jött a válasz:

"Nézzétek csak, ezen a kicsi fürdőszobaablakon kell kinyújtózkodni derékig! Ha a fal mellett elfordítjátok a fejeteket balra, meglátjátok, hogy a szomszéd ház fala mellett ott csillog a víz!"

Az ingatlanpiac néha olyan, mint egy varázslatos cirkusz, ahol a bűvészek trükkjei és illúziói dominálnak! – osztotta meg velem egy ismerősöm, aki hosszú évek óta a szakmában mozog. Természetesen rengeteg olyan ingatlanközvetítő is akad, akik tisztességesen, becsületesen végzik a dolgukat, nekik ezúton is köszönet a fáradhatatlan munkájukért. Azonban a szakma hírnevének romlottsága sokszor azoknak a gátlástalan egyéneknek köszönhető, akik képesek a legelképesztőbb hazugságokat is elmondani. Ők abban reménykednek, hogy a telefonbeszélgetés során még mindig egy csodás, örök panorámás, tágas teraszos, negyedik emeleti, 100 négyzetméteres lakás képét festik elénk, miközben a valóságban egy sötét, szűk szuterénbe invitálnak minket. És hogy ilyen még soha nem fordult elő? Ugyan már, a csodák mindig a legváratlanabb helyeken bukkannak fel, ha csak eléggé hiszünk bennük!

Azt hiszem, hogy már önmagában is felháborító, hogy hiába jelzed a hirdetésedben, hogy nem kérsz ingatlanos segítséget, mégis folyamatosan hívogatnak, hátha meggondolod magad. (Nálam egy hét alatt ötven telefonhívás érkezett. De azért van egy kis kedvesség is a dologban: valaki üzenetet küldött, hogy annyira tetszik a hirdetésem, hogy nem gondolkodtam-e el azon, hogy magam is ingatlanos legyek?) Noémi esete viszont kifejezetten felháborító: "Az ingatlanos, akit már ezerszer elküldtél, hogy nem kéred a közreműködését, ezt vastag betűkkel kiírod a hirdetésben is, de ő inkognitóban mégis eljön, vevőként egy órán át kedvesen érdeklődik és beszélget, majd a végén csak úgy pöttyinti el, hogy ő ingatlanos. Ez meg mi a fene?"

Viki tapasztalata: az ingatlanos próbálta elmagyarázni nekik, hogy...

attól még, hogy egy sztriptízbár van a szomszédban, az még egy kiváló lehetőség egy kisgyerekes családnak.

Imre története az egyik legkedvesebb számomra. Amikor megkérdezte az ingatlanost, hogy a környék folyamatos vonatzaja nem zavaró-e, az ingatlanos a következő választ adta: "A verést is meg lehet tanulni elviselni."

Ha szerencséd van, olyan ingatlant látogathatsz meg, ahol vagy senki sem tartózkodik, vagy ha mégis, akkor a lakók felkészültek az érkezésedre. Persze, ez nem mindig biztosított. Lilla így mesél róla: "Az egyik legemlékezetesebb látogatásom az volt, amikor a tulajdonos a saját szobájában pihent, de az ingatlanügynök teljes nyugalommal vezette körbe a házban, még a hálószobát is megmutatva, mondván: az illetőt ez egyáltalán nem zavarja."

Anita egy szívszorító családi pillanat tanúja lett. "A tulajdonos a következő szavakkal bocsátott minket a szobába: 'Menjetek nyugodtan, csupán az édesanyja fekszik bent az ágyban, aki sajnos az utolsó napjait éli. Lépjetek be bátran, nem fogunk zavarni.'"

Anitának a következő lakással kapcsolatos élményei nem éppen kedvezően alakultak. Az ingatlanos bemutatója a kerttel indult: "Nézzék csak, itt egy kis körtefa, ami ősszel minden évben rendre gyümölcsöt hullajt, anélkül, hogy bárki kérné tőle." Ezzel a hangulattal folytattuk a ház felfedezését. A konyhán át haladtunk az előszobába, ahol a rendetlenség és a kosz szinte már riasztó volt, mintha hónapok óta nem láttak volna se mopot, se seprűt. A padló fekete foltokkal volt tele, de az ingatlanos mégis egy lábvédő zacskót nyújtott felénk, hogy húzzuk fel. A férjemmel értetlenül pillantottunk egymásra, de végül odasúgtam neki: „Csak vegyük fel, legalább a cipőnket megóvjuk.” Amikor beléptünk, a helyzet nem sokkal változott, a bútorok száma csökkent, de a rendetlenség maradt. A gázcsövek mindenhol újságpapírral voltak körbetekerve. Az ingatlanos ekkor így szólt: "Észrevették? Pár éve festették ki a szobákat, azóta van így a cső is betekerve. A tulajdonosnak megtetszett, és úgy hagyta. Ugye milyen stílusos?"

Teljesen biztos vagyok benne, hogy a történet hiteles. A "kerültek" kifejezés valószínűleg az Ingatlanosok Nagykönyvének első leckéjében bukkant fel, ahol minden felújítással, kibővítéssel és átalakítással kapcsolatban használják ezt a szót.

Néhány gyakorlattal könnyedén elsajátítható az ingatlanhirdetések szaknyelvének fordítása, és a zűrzavart is sikerülhet átlátni. Sok esetben a hirdetések úgy vannak megírva, hogy a lényeges információk – mint például a pontos elhelyezkedés és az ár – szándékosan elkerülik a figyelmet.

Júlia végre rájött, hogy a „természetes fény a fürdőben” kifejezés valójában azt jelenti, hogy a belső udvarra néző, mindössze 30 centiméter széles ablakon keresztül a szemben lévő ház második emeleti ablakából visszatükröződő napfény reggel 9 és 10 óra között varázsolja világossá a fürdőszobát.

Katalin egy különös hirdetésbe botlott, amelyet ötször is el kellett olvasnia, hogy felfogja, valóban ezt a furcsa kifejezést olvassa: "családi vágyakat ébresztő otthon".

Anita is megtanulta, a "némi fantáziával praktikus otthonná varázsolható"-t így kell érteni: használhatatlan alaprajz, padlóig dózer.

A hirdetések sokszor tele vannak rejtett csapdákkal: például előfordul, hogy egy lakást 500 ezer forint/négyzetméter áron kínálnak, ám az ingatlanhoz kötelezően meg kell vásárolni a garázst negyvenmillióért, és a tárolóért is le kell perkálni még húsz milliót.

A hirdetések sztárja a "méltán kedvelt" kifejezés is. A "zöld kert" a valóságban egy szál gaz a betonkeretben, a "frekventált hely" magyarul: a villamos dübörög az ablak alatt. Lepukkant lakások esetén visszatérő fordulat még a "hamarosan megoldják", "már döntöttek a lakógyűlésen", és a "jövő héten jön a szaki" is.

Egyik személyes kedvencem az ingatlanhirdetések Paganinije, aki olyasmikkel operál, mint "Bár a lakás nem rendelkezik erkéllyel vagy terasszal, a kertre néző kilátás élménnyé teszi az ott-tartózkodást." Népi költészet is megjelenik a leírásokban: "A parkolási lehetőséget teremgarázs biztosítja, így autóját biztonságban tudhatja." Az idő is gyorsan száll, így történik meg, hogy pozitívumként jelenik meg, ha "a lakásban 25 éve teljes felújítás történt".

A második szint varázslatosan tágas, 96 négyzetméternyi alapterület vár ránk, ahol a nappali és az Amerikai konyha harmonikusan egyesül, hogy igazán otthonos légkört teremtsenek. Itt minden részlet a kényelmet és a stílust szolgálja, így igazán élvezhetjük a mindennapokat!

A felesleges Caps Lock használatát nem igazán tudom hova tenni. "Az ÚJLAK és környéke Óbuda egyik legkarakteresebb VÁROSRÉSZE, ahol a történelmi és modern épületek HARMONIKUSAN egyesülnek. A Promenádon HANGULATOS kávézók, éttermek ÉS kisebb üzletek találhatók, melyek különleges ATMOSZFÉRÁT biztosítanak." Íme egy egyedi átfogalmazás: "Az Újlak és környéke Óbuda egyik legjellegzetesebb városrésze, ahol a történelmi és modern épületek szemet gyönyörködtető harmóniában találkoznak. A Promenádon hangulatos kávézók, éttermek és kisebb boltok sorakoznak, amelyek egyedi atmoszférát teremtve várják a látogatókat."

Noémi mesélte, hogy találkozott egy olyan hirdetéssel, amelyben a lakás állapota annyira lehangoló volt, hogy minden egyes helyiség fotója mellett egy elképzelt tervet is mellékeltek, bemutatva, hogyan is nézhetnének ki ezek a terek a felújítás után.

László egy hirdetésben olvasta, hogy a padlás beépíthető. Tele volt reménnyel, amikor megnézte a tulajdoni lapot, de hamarosan csalódottan tapasztalta, hogy a padlás az önkormányzat tulajdonában van, így nem tartozik a lakáshoz. Amikor ezt jelezte a hirdetőnek, a válasz meglepte: „Ha megveszi, akkor beépíthető.” László úgy értette, hogy a tulajdonjog átruházásával a padlás is az övé lesz.

Kezdetben ott van, pontosabban ott sincs: a ghostingoló lakásnéző, aki hétfőn már a telefonodat pörgeti, hogy másnap mindenképp meglátogatná a lakást, komoly érdeklődőként tetszelegve. Te pedig, hogy minden zökkenőmentesen menjen, még a nagymama régóta tervezett csípőprotézis-műtétjének időpontját is átszervezed, csak hogy hazaérj a megbeszélt időre. Aztán, amikor már minden készen áll, érkezik egy utolsó üzenet: "Mégsem tudom megnézni, mert külföldre utazom." És ezzel a mondattal egy csapásra eltűnik, mint egy szellem, soha többé nem hallasz felőle.

Szila így mesél: "Legutóbb eladtuk az első emeleti panellakásunkat egy idős hölgynek, aki kifejezetten azzal az indokkal választotta ezt a lakást, hogy nosztalgiát érez a gyermekkorára emlékeztető hangulat miatt. Azonban már az első pillanattól kezdve kritikákat fogalmazott meg az ízlésünkkel kapcsolatban (és finoman fogalmazva, ez még enyhe kifejezés volt). Miután beköltözött, hetek teltek el, és már telefonon zaklatni kezdett minket. A panaszai a következőkre terjedtek ki: nem rendelkezik saját zárható tárolóval, pedig állítása szerint jelezte a lakóknak, hogy a tároló azé, aki közvetlenül felette lakik, de őt kinevették. Továbbá, nem tudta begyújtani a gáztűzhelyet. A férjem kiment, és könnyedén beüzemelte a vadonatúj gázlapot, amivel nem volt probléma. Ekkor jött a következő reklamáció: szerinte ezekhez a sütőkhöz két nagy tepsi dukál, és egyet hiányolt, úgy érezte, hogy megloptuk! Megjegyezte azt is, hogy miért van a mosógép a konyhában, szerinte ilyet csak állatok csinálnak! Valójában egy kádra vágyik (pedig a megtekintéskor éppen tetszett neki az épített zuhanyzó, mert mennyire praktikus). Azonnal kérte, hogy állítsuk vissza a fürdőszobát az eredeti állapotába! Végül pedig: az Amerikában élő lányának nem tetszik a lakás, és vissza szeretné adni."

Mária házát is jöttek volna megvenni, majd a fürdőszobánál az egyik érdeklődő közölte: ő megveszi a kádat. "Kiderült, hogy csak azt akarja, szereljem ki neki."

Egy másik forrás szerint hat hónappal azután, hogy eladták a lakásukat, amelyben minden bútor és gép benne maradt, a vevő felhívta őket, hogy a hűtőszekrény meghibásodott.

Van, aki vágyik a lakásodra, ezért érdemes lenne átadnod neki az otthonodat, de sürgősen, mégpedig az ő igényei szerint! Júlia egy 15 millió forinttal kedvezőbb ajánlatot kapott a lakására, amelyhez egy körülbelül 20 pontból álló listát is csatoltak. Ezen a listán szereplő feladatokat saját költségén kellene megvalósítania, körülbelül 10 millió forint értékben. A munkálatok között szerepel a villanyhálózat háromfázisúra való átalakítása, valamint a négylakásos épület társasházzá való átalakítása, beleértve a homlokzati festési hibák kijavítását is.

Anikóhoz egy különleges ajánlat érkezett, amelyet nehéz volt figyelmen kívül hagyni: A ház kiváló állapotban van, nyugodtan vegye le a hirdetést, mert biztosra vehető, hogy el fogják adni. Csak annyira van szükség, hogy "még le kell zárniuk a számításokat".

Mónikáék lakását egy kínai család szerette volna megvenni, de elképesztően alacsony árat ajánlottak, mondván: mindent át kell alakítaniuk, mivel "ez nem kínai ízlés szerinti".

Fűszeres Eszter barátnőm meséli: "Apámék adták el a lakásukat kb. 30 éve. Jött egy nő, aki érezte, hogy nagyon sötét, borzalmas energiák vannak abban a lakásban. Meg is kérdezte apámat, hogy nem történt-e ott gyilkosság. Ő meg azt felelte: eddig nem, de semmi sincs kizárva. Persze pár nap múlva bepróbálkozott a nő valami brutálisan alacsony összeggel. Végül egy fiatal lány kapta meg a szüleitől a lakást, aki közölte az apjával a fülünk hallatára, hogy ne sokat vacakoljon, mert ha nem lesz az övé a lakás, akkor ő kiugrik a másodikról." Ez meg Eszterékkel esett meg, amikor a lakásukat árulták: "Volt egy pár, két egymást követő hónapban is ellátogattak hozzánk. Valószínűleg annyi lakást megnéztek, hogy elfelejtették teljesen, hogy voltak nálunk, ugyanakkora lelkesedéssel csodálkoztak rá mindenre, mint első alkalommal."

Jót mulattam azon a potenciális vásárlón, aki azt hitte, ravasz kérdésekkel fognak meglepni. Amikor megkérdezte: "Ha egy dolgot megváltoztathatnál, mi lenne az?", csak belül nevettem. (Kedvesem, éppen LAKÁSCSERÉBEN vagyok – a válaszom pedig: a tulajdonos!)

"Lakást árultunk. Az egyik alkalommal egy nyolctagú család érkezett, akik magukkal hozták a családi kedvencet, egy nyulat, hogy az is nézzen körül. De olyan

érdeklődőnk is volt, aki elkezdett mindenkinek imakártyákat osztogatni, majd az arra fogékony szomszéd néninkkel egy komplett misét celebráltak a függőfolyosón"

- meséli Irén, aki megnyugtatólag hozzátette: a lakását még nem áldották meg.

Ha a fentiek hallatán úgy döntesz, mégsem veszel lakást, jó lesz neked az albérlet is, ki kell hogy ábrándítsalak, a tökéletes bérlemény megtalálása is lehet kínszenvedés. Kata lakásbérlési története: "Egyetemi városban lett kiadó egy néni házának melléképülete. "Szoba, konyha, fürdő. Utóirat: A nénit etetni kell!""

Egy ismerősöm Párizsban próbált albérletet találni, és azt mondja, hogy az egész olyan, mint a pokol egy eldugott szeglete. "Hol is kezdjem? Az olcsóság gyanúsan aránytalan a méretekhez képest, hiszen a bojler a hálószoba egyik sarkában bújik meg. A konyha falában egy 30 cm átmérőjű lyuk tátong, ami örök panorámát nyújt a szomszédos gimnázium udvarára, friss levegővel együtt. A hangulatos manzárdszoba létrás megközelítése igazán praktikus megoldásnak tűnt. És az ingatlanosok! Olyan lelkesedéssel mutogatják ezeket a helyeket, mintha az Élysée-palota titkos zugait felfednék. A legjobb az egészben, hogy szinte minden kis zugból látható az Eiffel-torony – persze csak akkor, ha felállunk egy sámlira a spájzban, és kidugjuk a fejünket az ablakon."

Te is átéltél már hasonló élményeket eladóként vagy vásárlóként? Oszd meg velünk a történeted kommentben!