Harold James elemzése szerint Amerika komoly kihívásokkal nézhet szembe Trump politikájának következményei miatt. Az elnök döntései és intézkedései mély hatással voltak az ország politikai, gazdasági és társadalmi életére, ami hosszú távon is érezhető leh

Ez itt az "On the Other Hand", a Portfolio véleményrovatának színtere. A cikkekben megfogalmazott nézetek a szerzők egyéni álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg a Portfolio szerkesztőségének véleményével. Amennyiben szeretné megosztani gondolatait a témában, kérjük, küldje el cikkét a [email protected] e-mail címre. A megjelent írásokat itt találhatja meg.

A téma azonban nem egyszerű, hiszen a vámok szoros kapcsolatban állnak a gazdaságpolitika más aspektusaival is, mint például az árfolyamváltozásokkal.

Elméletileg a magasabb vámoknak csökkenteniük kellene az import iránti keresletet, valamint emelniük kellene az árakat, ami végül ismét kedvezőbbé tenné a külföldi termékeket.

Trump korábban azt állította, hogy a vámok nem jelentenek valós költséget az amerikaiak számára, mivel szerinte az Egyesült Államok kereskedelmi partnerei viselik ennek a lépésnek a pénzügyi terheit.

A kereskedelmi és árfolyam-politika irányítása általában különböző intézmények, mint például a kereskedelmi minisztérium és a pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozik. E két szerv közötti interakciót gyakran feszültségek jellemzik. Az 1930-as évek során a globális gazdaság mély megosztottságot mutatott, mivel a külkereskedelmi tárgyalók kijelentették, hogy az árfolyamok rögzítése nélkül nem tudnak előre lépni, míg a monetáris hatóságok arra hívták fel a figyelmet, hogy a kereskedelem liberalizálása nélkül az árfolyamok stabilizálása lehetetlen. E konfliktus következményeként a protekcionizmus erősödni kezdett.

A helyzet további összetettségét az jelenti, hogy egy új mechanizmus is a figyelem középpontjába került: a fizetési mérleg. Egy olyan ország, amely jelentős kereskedelmi hiánnyal bír, mint például az Egyesült Államok, kénytelen valamilyen módon fedezni az importköltségeit. Ezt úgy teszi, hogy a külföldiek megvásárolják az amerikai állampapírokat, vagy befektetnek az amerikai vállalatokba. Az Egyesült Államokban a külföldi tőkebeáramlás rendkívül magas, mivel az amerikaiak takarékossága viszonylag alacsony.

Amerika a világ többi részéből importálja a megtakarításokat, hogy kifizesse a kereskedelmi deficitjét.

Ha másképp cselekednének, az amerikaiaknak alacsonyabb fogyasztási szintet kellene elfogadniuk, ami az életszínvonaluk visszaeséseként jelentkezne számukra.

A magasabb vámok komoly kockázatot jelentenek a jelenlegi gazdasági struktúrára, mivel az Egyesült Államok számára elengedhetetlenek a külföldi befektetések a jövőbeni fejlődés elősegítéséhez. Joe Biden elnök tisztában volt azzal, hogy a "build back better" program sikeréhez elengedhetetlen a nemzetközi tőke bevonása. Trumpnak is fel kellene ismernie, hogy a megálmodott "aranykor" megvalósítása nélkülük elképzelhetetlen. Talán ezért is hívta meg elsőként a Fehér Házba olyan prominens személyiségeket, mint Masayoshi Son, a japán SoftBank befektetési óriás vezetője, valamint az Oracle elnöke és az OpenAI vezérigazgatója. Ők képviselik azt a "nagy pénzt és magas színvonalú szakértelmet", amely a mesterséges intelligencián alapuló infrastruktúra kiépítését célzó új, 100 milliárd dolláros projekt, a Stargate mögött áll.

Egyértelműen ironikus a helyzet. Trumpnak a szuverenitás visszaszerzésére és a "nemzeti siker új korszakának" bevezetésére irányuló törekvése a technológia és a globalizált pénzügyek ugyanazon kombinációjától függ, mint amely az amerikai középosztályt erodálta, és sok amerikait Trump-szavazóvá tett. A globális tőkétől való függés azonban nemcsak ironikus, hanem sebezhetővé is teszi Amerikát.

Ha a külföldi pénz elapadna, Trump beígért csodája rémálommá válna.

Egy korai jelzés arra utalhat, ha a kötvénypiacok elkezdenek aggódni az amerikai adósságvisszafizetés lehetősége miatt. 2022 óta, amikor Liz Truss brit miniszterelnök hasonló lépéseket tett a gazdasági növekedés érdekében, a kötvénypiacok visszatértek, mint egy olyan tényező, amelyre az amerikai döntéshozók nem zárhatják be a szemüket. A globális tartalékvaluta státusza nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok korlátlanul cselekedhet. A piaci hangulat gyorsan változhat, és amikor ez megtörténik, az rendszerint drámai következményekkel jár - ahogyan azt 1931-ben vagy 1971-ben is láthattuk. A hitelesség egyik pillanatról a másikra elérheti a gyanakvás és a kétség szintjét, főként egy olyan környezetben, ahol az amerikai dollárt politikai célokra használják fel.

A külföldi finanszírozás mértéke csökkenhet, amennyiben az ígért ragyogó jövő hirtelen túlzottan optimistának tűnik, vagy ha a technológiai újítások nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Sok befektető már most is kétségekkel tekint a technológiai szektor jelenlegi, kiemelkedően magas értékelésére, amely buborékra utalhat. A potenciális növekedés új hajtóerejére tett fogadások óriási tőkeinjekciókat követelnek, de ha a buborék végül kipukkad, számos projekt sorsa válhat bizonytalanná.

Egy másik ok, ami miatt a külföldi finanszírozás megszűnhet, az az, hogy egyes kormányok megtilthatják országuk polgárainak és cégeinek az Egyesült Államokban történő befektetéseket. Ez az egyik lehetséges válasz egy új kereskedelmi háborúra vagy egy erős dollárrezsimre. Ha a francia borokat, német autókat vagy kínai autókat, repülőgépeket és napelemeket nem lehet versenyképesen eladni Amerikában, akkor ezen államok kormányai elkezdhetik mérlegelni a lehetőségeiket, és a Sonhoz hasonló személyek még több akadályba ütközhetnek, amikor munkahelyeket és beruházásokat próbálnának az USA-ba hozni.

Valójában a kormányok számára az egyik legegyszerűbb módszer a határokon átnyúló tőkeáramok irányítására az, ha újragondolják a külföldi befektetések adóztatását. Az amerikai technológiai óriáscégek már most is hangot adnak aggodalmaiknak Trump felé a külföldön, különösen Európában tapasztalt kedvezőtlen adózási környezet miatt, így az adópolitika könnyen fegyverré alakulhat. Az OECD keretein belül vitatott globális társasági minimumadó jövője komoly veszélybe került, mivel Trump és a kongresszusi republikánusok nyilvánvalóan a társasági adók csökkentésére törekednek a lehető legnagyobb mértékben.

Amennyiben ez a lépés megvalósul, az európai államok számára újabb indokokat kínálhat arra, hogy megtorlásként nemcsak az Európában működő külföldi cégekre, hanem saját hazai vállalkozásaik és polgáraik amerikai befektetéseire is adókat vessenek ki. Ennek következtében egy jelentős összegű európai tőke áramolhat vissza a kontinensre, miközben az Egyesült Államok számára a folyó fizetési mérleg egyensúlyának fenntartása még bonyolultabbá válhat.

A gazdasági trendek olyanok, mint a divathullámok, könnyen terjednek és hatással vannak a közgondolkodásra. Csak idő kérdése, hogy valaki átvegye Trump stílusát, és bevezesse a "Tegyük Európát újra naggyá" kampányt.

Egy amerikai adósságválság valószínűleg a Trump-adminisztráció globalizmus ellen indított kampányának súlyos következménye lehet.

Harold James egy olyan név, amely mögött sokféle történet és tapasztalat rejlik. Az emberek különböző okokból emlékeznek rá: lehet, hogy egy tehetséges író, egy inspiráló tanár vagy éppen egy sikeres üzletember. Az ő élete és munkássága minden bizonnyal gazdag és sokszínű, tele kihívásokkal és eredményekkel. Talán a neve nem csupán egy arctalan figura, hanem egy olyan személy, akinek a története sokakat motiválhat és taníthat. Miért ne keresnénk meg a saját Harold James-ünket az életünkben, aki inspirál minket a céljaink elérésében?

A Princeton Egyetem történeti tanszékének elismert professzora, aki a Nemzetközi Valutaalap (IMF) történetének szakértője is egyben. Széleskörű tudományos munkássága során több jelentős művet jegyzett, amelyek a két világháború közötti Németország, az IMF múltja, az európai monetáris unió, valamint a globalizáció kihívásai köré épülnek.