Gerlóczy Márton véleménye szerint a Libri-díjat olyan könyvnek kellene odaítélni, amely a legnagyobb népszerűségnek örvend, például a fideszes szavazó körében.
Az író ironikus posztban fejtette ki véleményét a Libri napokban kiosztott díjáról.
A Libri-díj története során eddig számos kiemelkedő magyar szépirodalmi művet jutalmaztak, hiszen az előző év legjobb könyvei mindig is méltó elismerésben részesültek. A rangos kitüntetést olyan neves írók nyerték el, mint Rakovszky Zsuzsa, Jászberényi Sándor, Tompa Andrea, Szvoren Edina, Láng Zsolt, Bereményi Géza és Krasznahorkai László. A közönségdíj szintén izgalmas nevekhez köthető: Bartis Attila, Kepes András, Bödőcs Tibor, Krusovszky Dénes és Grecsó Krisztián érdemelték ki ezt a megtisztelő címet, ráadásul Bödőcs és Grecsó kétszer is megörvendeztette a közönséget a győzelmével.
2023-ban nem került sor díjak kiosztására, míg 2024-ben és az idei évben már nem csupán az irodalmi értékek számítottak, hanem egy teljesen új értékelési rendszer – a kötetek piaci sikeressége – alapján hirdették ki a nyerteseket. Ahogy említettük, idén többek között a Schmidt Mária által támogatott G. Fodor Gábor által jegyzett „Orbán kontra Soros” című könyvet is elismerték.
Ehhez szólt most hozzá Gerlóczy Márton író.
Örömmel tapasztalom, hogy Korda György és Balázs Klári, valamint G. Fodor Gábor és T. Bogyó Kabóca is elnyerték a libridíjat. Ez a siker nemcsak a tehetségüket, hanem a zene iránti elkötelezettségüket is tükrözi.
Mindenki életében vannak olyan pillanatok, amelyek különösen emlékezetesek maradnak. Nekem is van egy ilyen élményem, amely nemcsak szórakoztató, hanem tanulságos is. Egy nyári napon, amikor a napfény aranysárgára festette a világot, úgy döntöttem, hogy elindulok egy kirándulásra az erdőbe. Azt hittem, hogy csak egy egyszerű séta lesz, de ahogy beléptem a fák alatt, azonnal éreztem, hogy valami különleges vár rám. A levegő friss és tiszta volt, a madarak csicsergése pedig olyan melodikus, hogy szinte táncra késztetett. Ahogy haladtam előre az ösvényen, hirtelen megláttam egy kis tisztást, ahol egy gyönyörű, kristálytiszta tó terült el. A víz tükrözte a fák zöldjét és az ég kékjét, mintha egy festmény részletei lennének. Elbűvölve álltam ott, és úgy éreztem, hogy a természet varázslatos ereje körülölel. Ekkor észrevettem, hogy a tó partján egy idős hölgy ül, akinek a tekintetében mély bölcsesség és nyugalom tükröződött. Kíváncsian odamentem hozzá, és elkezdtünk beszélgetni. Mesélt nekem az életéről, a boldogságról, és arról, hogy milyen fontos megtalálni a saját utunkat. Szavait mélyen megérintették a szívemet, és rájöttem, hogy az élet nem csupán a céljainkról szól, hanem az utazásról is, amely során rengeteget tanulunk. Aznap nemcsak a természet szépségét fedeztem fel, hanem egy új barátságot is kötöttem. Az idő elteltével a nap kezdett lemenni, és a tó csillogása egyre inkább aranyszínbe borult. Amikor elbúcsúztam a hölgytől, ígéretet tettem magamnak, hogy mindig emlékezni fogok a beszélgetésünkre. Ez a pillanat arra tanított, hogy a legszebb élmények gyakran váratlan helyeken bukkannak fel, és hogy a kapcsolatok, amelyeket kialakítunk, gazdagítják az életünket. Azóta is mindig keresem azokat a kis csodákat, amelyek a mindennapokban rejtőznek, és arra ösztönöznek, hogy nyitott szívvel éljek.
Ezután a lényegre fog koncentrálni:
