Európa hanyatlásának okai sokrétűek és összetettek, de alapvetően a társadalmi, gazdasági és politikai kihívások együttes hatása áll a háttérben. A demográfiai elöregedés, a migrációs válságok, a gazdasági egyenlőtlenségek, valamint a globális verseny fok

Rovatunkban a múlt elfeledett kincseivel, legyen az távoli vagy közelmúltbeli, szeretnénk felhívni a figyelmet azokra a könyvekre, melyek méltatlanul háttérbe szorultak. Hálásak vagyunk, hogy nem a Zuckerberg-féle digitális térben, hanem a Gutenberg galaxisában nőttünk fel, és a mai világháló korában is hiszünk a nyomtatott szavak tartósságában és erejében. A virtuális információk, bár hatalmas mennyiségben állnak rendelkezésre, rendkívül törékenyek: az első áramszünet után könnyen elérhetetlenné válhatnak, ráadásul bármikor módosíthatók, manipulálhatók a „szebb múlt” illúziójának jegyében. Ezzel szemben a nyomtatott könyvek megőrzik az adott kor szellemiségét, a szerzők gondolatait, legyen szó akár szépirodalomról, közéleti esszéről, filozófiai írásról vagy vallástörténeti munkáról. Egyre inkább szükség van arra, hogy a múlt tudására, értékeire és bölcsességére építsük életünket, különösen a mai, gyorsan változó és felszínes világban. Személyes újraolvasásaink éppen ezt a célt szolgálják: „mert csak a Könyv kapcsol multat a jövőbe, / ivadék lelkeket egy nemzetté szőve.” (Babits Mihály: Ritmus a könyvről.)

A közelmúltban, pillanatnyi pártpolitikai indítékok miatt, sajnálatos módon kereszttűzbe került Padányi Viktor, a nagy magyar történész, akinek 1920. június 4. című, szívszorító visszaemlékezését Magyar Péter hozta szóba a fájdalmas emléknapon. E csupán ennyiből álló megemlékezés elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy indokolatlan és méltatlan vihart kavarjon egy nem létező ügy körül.

Nem meglepő, hogy Vásárhelyi Mária, aki az SZDSZ szellemiségét örökíti meg, és hasonló nézeteket valló társai reflexből támadják Padányit. Az viszont igazán elszomorító intellektuális szűklátókörűség, hogy a jobboldali média egyes újságírói is hajlamosak elmarasztalni nagy történészünket, zsidógyűlölőnek és holokauszttagadónak titulálva őt, mindezt úgy, hogy valószínűleg egyetlen hasábját sem olvasták el a munkásságának.

Pedig volna mit. Padányi Viktor 1906. január 26-án látta meg a napvilágot a Borsod vármegyei Vattán. Tanulmányait a Szegedi és Budapesti Tanárképző Főiskolán végezte, majd a Szegedi Tudományegyetemen doktorálta ki tudását filozófiából és magyar irodalomból. Pályafutását tanárként kezdte, és az oktatás világában találta meg hivatását. 1944 tavaszán a szegedi Tanárképző Főiskolán az egyetemes történelem és módszertan szak tanárává nevezték ki, miközben a Ferenc József Tudományegyetem történettudományi tanszékén tanársegédként is tevékenykedett. Ekkoriban folyamatosan kutatta a történelem rejtett összefüggéseit, és szenvedéllyel írt, gazdagítva ezzel a tudományos közéletet.

Az 1945-ös szovjet bolsevista megszállás következtében kényszerült száműzetésbe, először a festői Oberammergauban, Bajorországban töltötte éveit, majd 1951-től Ausztráliában, Melbourne-ben telepedett le. Itt különféle szakmákban dolgozott, volt tanár, műszaki rajzoló és könyvelő is. Emigrációja alatt számos történeti és szépirodalmi alkotást hozott létre, főként regényeket írt. 1963. december 6-án, mindössze 57 éves korában hunyt el. Emlékét 2006. január 26. óta Vattán, szülőházán elhelyezett emléktábla őrzi.

Nagy horderejű őstörténeti műve, a Dentu-Magyaria, amely a szerző halálának évében látott napvilágot Buenos Airesben, páratlan módon világít rá a ló és a lovaglás történelmi hatásaira. Ez a kötet nem csupán a távolságok csökkentésére és az ember mobilizációjára fókuszál, hanem bemutatja, milyen szerepet játszottak ezek a tényezők a civilizáció fejlődésében.

Legfontosabb műve, az A nagy tragédia, 1952-ben debütált. Ez a monumentális mű egy mélyreható, átfogó történelmi elemzést nyújt, amely az európai civilizáció tragikus pusztulásának krónikáját tárja elénk, egészen a modern korig. Padányi a társadalmi tömegek felszabadításának és a politikai döntéshozatalba való belépésének folyamatát tekinti a történelem torzulásainak gyökerének, amely kifejezésre jut a nemzetiszocializmus és a nemzetközi szocializmus, más néven bolsevizmus formájában is. Az ő megközelítése a politikai ideológiák mélyebb megértésére és a társadalmi változások dinamikájának feltárására irányul.

"Miután népemet rabszolgaságra vetették, hazám elsüllyedt, bútoraimat, könyveimet elkótyavetyélte a csőcselék, otthonomba idegen ült bele, egy közel öt évtizedes élet sivár romjain kuporogva, a Bajor-Alpok egy kis falujából éveken át figyeltem, mi történik a második és nagyobbik hazámmal, Európával, és kutattam, boncolgattam az okokat és összefüggéseket, a bűnöket és a hibákat. Ez a könyv öt esztendei tépelődésnek az eredménye. Nem politikus írása, hanem a történészé és európai emberé, aki Közép-Európából szemlélte azt a megrendítő komplexumot, amit a kegyes hazugságokkal rosszul leplezett mohóság, irigység, önzés, erőszak és bosszú az utolsó emberöltő folyamán létrehozott"

A művem előszavában, mintha csak a mai nap fénye világítaná meg a gondolataimat, szeretném megosztani olvasóimmal, hogy a világ folyamatosan változik, és vele együtt a mi megértésünk is. A jelenkor kihívásai és lehetőségei új perspektívákat kínálnak, melyek révén mélyebb és gazdagabb tapasztalatokat nyerhetünk. Az írásaim során arra törekedtem, hogy ne csupán a múlt tanulságait idézzem fel, hanem a jelen pillanat értelmét is felfedezzem. Hiszen minden gondolat, amely papírra kerül, egy újabb lépés a közös tudásunk felé, amely lehetőséget ad arra, hogy együtt formáljuk a jövőt. Az írás nem csupán a múlt emlékezete, hanem a jövő ígérete is.

A modern világban a termelés és a kereskedelem már nem az emberi szükségletek kielégítésére irányul, hanem sokkal inkább arra, hogy a nagyipar és a globális kereskedelem saját, öncélú céljait valósíthassa meg. Az ipar és a kereskedelem eszközeivé váltunk, sorsunk, életünk, háborúink és a pusztulásunk fő mozgatórugói ezek a hatalmas, embertelen gépezetek. Valaha királyok uralkodtak felettünk, mára a kereskedők és üzletemberek lettek az új hatalmasok: ez a változás a világunkban drámai átalakulást hozott.

Padányi ezután mélyreható vizsgálat alá vonja Európa történelmi folyamatait a késő-középkortól egészen a XX. század közepéig. Elemzése során kiemeli, hogy a kontinens szellemi és politikai kohézióját alapvetően az Egyház és a Német-Római Birodalom biztosította, amelyek hatékonyan elfojtották a különféle széthúzó törekvéseket. Ugyanakkor arra a következtetésre jut, hogy

"Miután hosszú és keserves harcok után végigzongorázták a történelem kanyargós útjait, a humanizmus, a reneszánsz és a reformáció együttes hatása végleg megrendítette Európa szellemi és politikai egységét."

és végül eljutottunk az Istenné emelt liberális emberhez, aki nem teremtmény, pusztán a természet produktuma, emberállat, ezért "irtható gázkamrával vagy tarkólövéssel akár tízezerszámra, ha fölösleges vagy engedetlen", és ennek nincs semmi következménye, mert ha nincs természetfölötti valóság, akkor nincs erkölcsi felelősség - akkor csak az erő számít.

Padányi felismerte azt is, hogy...

"a nagy európai tragédia háttere a tömegek lázadása."

A nagy tragédiában mindezeket alapul éve elemzi a vezetettek és a vezetők viszonyának problematikáját, éleslátóan megállapítva, hogy

"a tömeg vagy bálványokat akar, vagy ugyanolyan embereket, mint ő maga. S a 'vezető', az 'elit' egyik sem a kettő közül. A vezető nem bálvány, csak ember, mint ember azonban más, idegen, akiben a tömeg rendszerint hiába keresi a számára ismerős és így megnyugtató vonásokat."

A XX. századra a hagyományos elit válságba került, a középréteg fokozatosan elvékonyodott, míg az alsóbb néprétegek egyre inkább elszaporodtak. Ez a társadalmi átalakulás teremtette meg a bolsevizmus, a fasizmus és a nemzetiszocializmus földjét Padányi szerint. Ezen a háttéren virágzott a pánszlávizmus, amely végül sovinizmusba torkollott, és a nacionalizmusok egyre feszültebbé váltak. A Párizs környéki békediktátumok rendszere pedig nemcsak a második világháború előkészítője lett, hanem hozzájárult ahhoz, hogy Európa a XX. század első felére széttöredezett, vezető nélkül maradt, ideológiákkal, nemzeti ellentétekkel és sérelmekkel terhelt, magatehetetlen tömeggé váljon. Ebből a káoszból emelkedett fel a német nemzetiszocializmus, amely a német nép számára is szörnyű következményekkel járt, s amely végül nemcsak őt, hanem az egész kontinenst magával sodorta a pusztulás felé.

Az összecsapás ugyanis, állítja Padányi, elkerülhetetlen volt a nemzetiszocializmus és a bolsevizmus között, és mivel a liberalizmus utóbbi oldalára állt az előbbivel szemben, Közép-Európa szinte törvényszerűen vált a kommunizmus martalékává évtizedekre. És miként a megszállt országok nemzeti törekvései iránt szükségképpen ellenséges volt a megszálló szovjet bolsevizmus, ugyanúgy, bár más megfontolásból, nyugaton is ellenségesen viszonyult a nemzeti ambíciókhoz a liberális kapitalizmus. Ilyképp tehát a liberalizmus és a marxizmus hosszú távon egymás szövetségeseivé vált - szembenállásuk ellenére is.

A társadalmi mélyrétegek összefüggéseit rendszerszinten értő Padányi Viktor tehát a középkor keresztény Európa-ethoszától a vallási-ideológiai széttöredezések mentén meghasadt és végül a XX. században kivérzett népek Európa-törmelékéig húz történelmi ívet, pontos és logikus folyamatábrát felrajzolva. Nem kell feltétlenül minden állításával egyetérteni, de munkássága megkerülhetetlen, értékelésekor pedig kizárólag akkor járunk el méltányosan, ha figyelembe vesszük az akkor rendelkezésre álló információkat.

Messzemenően igazságtalan és torzító az a kép, amely holokauszt-tagadóként próbálja beállítani őt. Való igaz, hogy a náci zsidóüldözés áldozatainak számát jelentősen alacsonyabbra, mint a ma elfogadott 6 millió, becsülte. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy mindezek az adatok az 1940-es és 1950-es évek körüli időszakból származtak, és sokszor gazdag forráshivatkozással is alátámasztották őket. Egyúttal meg kell említeni, hogy soha nem tagadta, sőt, kifejezetten elítélte a faji alapú tömeggyilkosságokat.

A puszta spekulációk és alátámasztás nélküli kifakadások, valamint a pillanatnyi politikai érdekek mentén megfogalmazott szélsőséges SZDSZ-es narratívák nem csupán felháborítóak, hanem méltatlanok minden gondolkodó egyénhez és bárkihez is, aki a keresztény-nemzeti értékeket képviseli. Hogy világos legyen a helyzet:

Kitűnő történészünk, Padányi Viktor, aki 1963-ban távozott az élők sorából, nem tehet arról, hogy a trianoni tragédia június 4-i emléknapján 18 évvel halála után született Magyar Péter az ő szavait idézi.

Az idézet valóban felemelő és érzelmekkel teli, így teljesen jogos, hogy hatással van ránk, még akkor is, ha az, aki elmondja, nem méltó a szavaira.

Padányi Viktor a magyar kulturális örökség kiemelkedő alakja, akinek munkássága alapvető pillére értékeinknek és erkölcsi normáinknak. Az ő életművének elutasítása vagy meggyalázása, csupán a pillanatnyi politikai érdekekért, nem csupán egy intellektuális leértékelődést jelent, hanem végső soron a saját identitásunk feladását is magában hordozza.