Ez az ország Európa új egészségügyi kihívása: a válság súlyosan érintheti az egész kontinenst, és komoly következményekkel járhat - Pénzcentrum.

Az idei francia közgazdasági Nobel-díjas, Philippe Aghion "tragédiának" nevezte hazája politikai instabilitását. Franciaország költségvetési gondjai és a pártok közötti patthelyzet egy mélyebb működési zavar következményei: az állam bőkezűen költ, mégsem teljesít hatékonyan.

A francia kormány az OECD-országok között szinte a legtöbbet adóztatja és osztja újra a nemzeti jövedelemből. A francia állampolgárok közel 60%-a több juttatást kap az államtól, mint amennyit befizet. Ez a GDP 5,4%-ára becsült költségvetési hiányhoz vezetett, ami jóval meghaladja az EU 3%-os határértékét.

Miközben az 1% alatti gazdasági növekedés és a növekvő adósságállomány mellett ez a kiadási szint fenntarthatatlan, a magas adók és az állami bőkezűség csökkentette ugyan az egyenlőtlenséget, de nem generált növekedést vagy lehetőségeket. A társadalmi mobilitás stagnál, ahogy a fizikai mobilitás is.

A legfrissebb információk alapján az állam a válság kezelésére újra fontolóra veszi a vagyonadó bevezetését.

Bár az állam 2023-ban 43 milliárd eurót, ami a GDP körülbelül 1,5%-át jelenti, lakhatási támogatásokra fordított - ezzel nagyjából kétszer meghaladva az OECD átlagát - a helyhez kötött juttatások és a kínálat hiánya olyan területeken kényszeríti a családokat, ahol korlátozottak a munkalehetőségek. Eközben több mint 2,7 millió ember várakozik a támogatott lakhatásra.

Emmanuel Macron elnök kezdetben azzal a céllal lépett a politikai színtérre, hogy Franciaországot rugalmasabbá és versenyképesebbé formálja. Reformprogramja keretében sikeresen módosította a munkaerőpiac szabályozását, csökkentette a társasági adó mértékét, valamint eltörölte a vagyonadót, ezzel vonzóbbá téve Párizst a befektetők számára. 2023-ra tervezett reformja, amely a nyugdíjkorhatárt 62 évről 64 évre emelte volna, jelentős hatással lett volna az ország költségvetési hiányának csökkentésére.

Macron azonban megrettent a költségvetési egyensúly helyreállításához elengedhetetlen kiadáscsökkentésektől, és nem tudta meggyőzni a társadalmat a radikális reformok szükségességéről. A 2018-as üzemanyagadó-emelés és a nyugdíjreform tervei miatt sok választó úgy érezte, hogy a politikai döntések terhét ők viselik. A nyugdíjreformot most felfüggesztették a 2027-es elnökválasztásokig, és azután is nehéz lesz újból életre kelteni.

Macron kudarcainak hatásai messze túlterjednek Párizs határain. Az euróövezet második legnagyobb gazdaságának instabilitása aggasztó jeleket küld a befektetők felé, és rávilágít arra, hogy még a jól bevált demokráciák is komoly kihívásokkal néznek szembe a kormányzás terén, miközben a politikai centrum folyamatosan szűkül.

A mainstream pártok számára a tanulságok kettős jelentőségűek: először is, ha a vezetők nem képesek sürgősen konszenzusra jutni a hiteles reformok szükségességéről, akkor politikai patthelyzet alakulhat ki. Másodszor, a bőkezű szociális kiadások önállóan nem elegendők a szavazók megnyeréséhez, kivéve, ha azok lehetőséget látnak kilátásaik javítására.

Franciaország továbbra is figyelemre méltó előnyökkel bír: magasan képzett munkaerő, kiváló infrastruktúra és széleskörű ipari háttér jellemzi. Azonban, ha a politikai vezetők nem hajlandók bölcsen gazdálkodni az erőforrásokkal és szembesíteni a lakosságot a kemény valósággal, az ország komoly terhet jelenthet Európa számára.