Európa technológiai kihívása: béke vagy háború? A vámháború első 100 napjának tanulságai Az utóbbi időszakban Európa előtt álló technológiai dilemmák egyre égetőbbé váltak. A kérdés nem csupán gazdasági, hanem politikai és társadalmi szempontból is megha

Globális gazdasági világháború, vámháború, technológiai páncélököl – 2025. január 20-a óta eltelt száz nap alatt a világ eddig megszokott rendje gyökeresen megváltozott. A világgazdaság tectonikus lemezei elmozdultak, és az új törésvonalak mentén "új földrészek" bukkannak fel: új gazdasági blokkok, átszerveződő szövetségek és átalakuló piacok formálódnak. Cikkünkben mélyre ásunk a folyamatok mögött: milyen hatásokkal járnak ezek a globális és helyi technológiai innovációkra, milyen hosszú távú biztonsági kockázatokat jelent az Európai Unió számára a külső digitális függőség, mikor léphet az EU a szuverenitás útjára, és milyen lehetőségek várnak egy magyar cégre az amerikai piacon? Az amerikai vámháború első száz napját technológiai szempontból elemezzük.

Idén január 20-án Donald Trump ismét letette az elnöki esküt, ami után sokan feszültebb külpolitikai fordulatokra számítottak. Ám a technológiai szektor számára talán váratlanul érkezett, hogy a digitális gazdaság hamarosan a figyelem középpontjába kerül.

Donald Trump "America first" politikájának hátterében számos motiváció rejlik. Elsődlegesen az amerikai ipar újjáélesztése és a munkahelyek számának növelése áll, amely összhangban van az eredeti kampányígéreteivel. Emellett a technológiai protekcionizmus is kiemelt szerepet kapott, amely célja, hogy védje az amerikai innovációt és ipart a külföldi versenytől. Az Egyesült Államok által alkalmazott vámok és szankciók pedig nem csupán gazdasági előnyök elérésére irányulnak, hanem stratégiai és geopolitikai célokat is szolgálnak, amelyek a nemzetközi kapcsolatok dinamikáját is befolyásolják.

"Az elsődleges hivatalos cél az amerikai szavazóknak azt üzeni, hogy a vámokkal támogatni akarják amerikai cégeket, ily módon versenyelőnyhöz juttatva őket. Emellett fontos cél a tudáslokalizálás azokon a területeken, ahol az USA-nak versenyelőnye van - például a mesterséges intelligencia (MI), a kvantumszámítás vagy a biotechnológia -, és ezt meg szeretné őrizni. Végül, de nem utolsósorban van egy komoly geopolitikai stratégiai célja is: az érzékeny technológiák védelmével megakadályozni olyan országok hozzáférését ezekhez, amelyekkel jelenleg finoman szólva is feszült a viszonya"

- fejtette ki dr. Asztalán Csaba.

Természetesen ma mindenki Oroszországra tereli a figyelmét, de ez a megállapítás Kínára és más országokra is érvényes. "Az Egyesült Államok számára kulcsfontosságú, hogy az új technológiák, különösen azok, amelyek katonai alkalmazásra is használhatók – ideértve a kettős felhasználású technológiákat is – ne kerülhessenek a nem kívánt kezekbe. Ráadásul Kína esetében a technológiai fejlődés lelassítása és gátlása is célzott törekvés" – tette hozzá.

A jelenlegi geopolitikai átalakulások világosan arra utalnak, hogy a korábban megszokott globalizáció és a szoros nemzetközi kapcsolatok helyett egyre inkább a szigetszerű működés és a regionális együttműködések kerülnek előtérbe.

"Ez különösen a technológiai, energia- és gazdasági területeken érhető majd tetten. A világban ki fognak alakulni azok a "digitális erőközpontok", amelyek meghatározzák a digitális fejlődés irányait. Természetesen az USA és az EU szövetsége és digitális együttműködése nem bomlik fel, mert ebből mindkét fél profitál, viszont ez a szövetség megváltozott, az EU az elmúlt időszak miatt kissé bizalmatlanul tekint az USA-ra, és azok a digitális függetlendési folyamatok, amik elindultak, már nem visszafordíthatók" „Tedd egyedivé a szövegedet!” – mondta dr. Asztalán Csaba, miközben a megszokott kereteket feszegette.

A függetlenség kérdését illetően a vámháborúk és a transzatlanti technológiai feszültségek hatására az Európai Unió technológiai ökoszisztémája fokozottabban törekszik a stratégiai autonómia megteremtésére.

"A jelen helyzet felgyorsította az EU belső ébredését: a stratégiai ágazatokban már nem opció a teljes külső függés. A válasz egy fokozatos, de egyértelmű elmozdulás a technológiai szuverenitás felé strukturális, pénzügyi és szabályozási eszközök kombinációjával. Ez különösen három kulcsterületen érzékelhető: a csipgyártásban, a felhőszolgáltatásokban és a mesterséges intelligencia fejlesztésében"

- mondta Gyarmati Gábor.

A csipgyártás terén az EU válasza a globális félvezetőhiányra és a geopolitikai függőségekre a European Chips Act, amelynek fő célja, hogy 2030-ra megkettőzze az unió részesedését a világ félvezetőgyártásában. Jelenlegi helyzet szerint ez a részesedés körülbelül 10 százalék, és a tervek szerint 20 százalékra kívánják növelni.

"A vámháborúk és az amerikai-kínai techkonfliktus megerősítette azt az európai felismerést, hogy a kontinens túlzottan függ Tajvantól és az Egyesült Államoktól a high-end csipek terén. De ugyanez igaz a felhőszolgáltatásokra is. A GAIA-X kezdeményezés közvetlen válasz volt az amerikai Big Tech cégek (pl. AWS, Microsoft Azure, Google Cloud) dominanciájára, különös tekintettel az adatszuverenitás kérdésére. A vám- és adatvédelmi viták megerősítették azt a politikai akaratot, hogy az EU saját, nyílt, interoperabilis és biztonságos felhő-infrastruktúrát hozzon létre, amely megfelel az európai adatvédelmi és versenyjogi elvárásoknak" - folytatta.

Az MI-fejlesztés területén az unió nemcsak szabályozással (pl. EU AI Act), hanem célzott befektetésekkel is igyekszik versenyképes alternatívát építeni az amerikai és kínai megoldásokkal szemben. A vámháborús korszak kiélezte azt az igényt, hogy az EU ne pusztán fogyasztója legyen a globális MI-technológiáknak, hanem saját etikus és ipari felhasználásra optimalizált rendszereket fejlesszen. "Az Európai Unió volt az első a világon, amely átfogóan szabályozta ezt a területet, hogy a technológia etikus és biztonságos használatát biztosítsa" - erősítette meg dr. Asztalán Csaba.

A függetlenség megerősítése érdekében érdemes megemlíteni néhány fontos szabályozási keretet, mint például a GDPR (Általános Adatvédelmi Rendelet), a DMA (Digitális Piacokról szóló Rendelet) és a DSA (Digitális Szolgáltatásokról szóló Rendelet).

Amennyiben az EU ambíciói sikerrel zárulnak, és megvalósul egy erőteljes, független digitális ökoszisztéma, úgy képes lesz versenyképes szereplővé válni az amerikai és ázsiai technológiai vállalatokkal szemben.

Új szövetségek bontogatják szárnyaikat, bár nehéz megítélni, mennyire lesznek tartósak. A résztvevők között sok esetben éles versenyhelyzet áll fenn, és a politikai nézőpontjaik is eltérnek. Dr. Asztalán Csaba megjegyezte: "Ami viszont egyértelmű, hogy Oroszország új piacokat fedezett fel az eddig az EU-ban értékesített szénhidrogének számára, ilyenek India, Kína és más ázsiai országok. A megváltozott kereskedelmi kapcsolatok aktívabb együttműködéseket generálhatnak a digitális szektorban, bár ezen kapcsolatok, legalábbis jelen állapotukban, valószínűleg a katonai technológiai együttműködésekre összpontosulnak, még ha ezt a felek hivatalosan nem is ismerik el."

Az utóbbi hónapokban tapasztalt jelentős irányváltások hatására a befektetői piac is dinamikusan alkalmazkodott.

Csaba megfigyelése szerint a vámháború által generált bizonytalanság hatására a befektetők jelentős része egyre inkább az Amerikán kívüli lehetőségek felé fordul. Az EGT-térség lakói fokozatosan eltávolodnak az amerikai részvényaktáktól, és inkább a helyi tőzsdéken próbálnak értékes befektetési lehetőségek után kutatni. A Revolut legfrissebb felmérése alapján, míg korábban az EGT-ből származó befektetők részvényvásárlásainak csupán 10 százaléka irányult az EGT-térség papírjaira, addig az utóbbi hónapok során ez az arány már 22 százalékra emelkedett.

Gyarmati Gábor az Európai Unió technológiai szektorának befektetési vonzerejét egy kettős jelenségként értelmezi: míg a szektor számos kihívást hívott életre, egyúttal új lehetőségeket is teremtett, különösen azokban az iparágakban, amelyek a stratégiai önállóságra törekednek.

A 2020-as évtől kezdve egyértelműen megfigyelhető a globális ellátási láncok átalakulása, amelyet a Kína+1 stratégia is ösztönözött. Ennek következtében számos technológiai cég kezdte el keresni a Kínán kívüli alternatív beruházási lehetőségeket. Az Európai Unió, különösen Közép- és Kelet-Európa, egyre vonzóbbá vált, mint stabil, jól szabályozott és politikailag átlátható régió. Geopolitikai szempontból pedig a NATO és az EU keretein belül is biztonságosnak számít. Ennek eredményeként jelentősen megnövekedett a zöldmezős technológiai beruházások és a kutatás-fejlesztési központok száma olyan országokban, mint Lengyelország, Csehország vagy Magyarország.

"Habár a Trump által képviselt vámháború és protekcionista politika kezdetben zűrzavart okozott az európai technológiai befektetések terén, a hosszú távú válasz - az EU technológiai szuverenitásra épülő stratégiája - kedvező irányba terelte a nemzetközi tőkeáramlásokat. Az európai technológiai szektor ma már nem csupán egy piaci tér, hanem egyre inkább önálló fejlesztési és innovációs központként is vonzóvá válik" - nyilatkozta Gyarmati Gábor.

A transzatlanti kereskedelmi feszültségek, különösen a Trump-adminisztráció által bevezetett vámintézkedések, jelentősen megnehezítették az európai technológiai vállalatok amerikai piacra való belépését. Ez a helyzet arra kényszerítette az exportorientált cégeket, hogy több szempontból is alkalmazkodjanak a megváltozott körülményekhez, új stratégiákat dolgozva ki a piaci kihívások leküzdésére.

"A bevezetett vámok, különösen az EU-ra kivetett 20%-os általános vám, drámai mértékben csökkentették az európai technológiai termékek versenyképességét az Egyesült Államokban. Ez a helyzet különösen érzékenyen érintette azokat a vállalatokat, amelyek magas hozzáadott értékű ipari és félvezető-technológiás termékeket exportálnak. Sok esetben kénytelenek újratárgyalni amerikai szerződéseiket, vagy a termelésük egy részét amerikai leányvállalatokon keresztül lebonyolítani, hogy elkerüljék a vámköltségeket" - nyilatkozta Gyarmati Gábor.

Azzal folytatta, hogy az amerikai kockázatok fokozódása miatt számos uniós technológiai cég átértékeli és átalakítja exporttaktikáját. A figyelem fokozatosan egyre inkább a dinamikusan fejlődő piacokra irányul, mint például Délkelet-Ázsia, India és Latin-Amerika.

A kereskedelmi feszültségek fokozódása rávilágít a belső európai piac megerősítésének sürgős szükségességére. A technológiai szuverenitás jegyében az EU-n belüli beszállítói láncok fejlesztése, különösen a félvezetők gyártása és a mesterséges intelligencia rendszerek területén, kiemelt figyelmet kapott. Erre példa a European Chips Act keretében megvalósuló közös beruházások, amelyek célja a külső, különösen amerikai és kínai technológiai függőség csökkentése.

A technológiai függőség valós fenyegetése az utolsó száz nap során különösen kiéleződött, mivel az Európai Unió alapvető digitális infrastruktúrái – mint például a felhőszolgáltatások és a mobilhálózati rendszerek – túlnyomórészt amerikai vagy ázsiai gyártók és szolgáltatók irányítása alatt állnak. Ez a helyzet nemcsak a biztonságot fenyegeti, hanem komoly kérdéseket vet fel a függetlenségünkkel és a digitális szuverenitásunkkal kapcsolatban is.

Az EU digitális infrastruktúrájának amerikai és ázsiai szolgáltatóktól való függősége komoly biztonsági és politikai kihívásokat eredményez. Különösen a politikai kockázatokra szeretnék fókuszálni, mivel a külső szolgáltatók képesek kihasználni dominanciájukat, így jelentős nyomást gyakorolhatnak az Európai Unióra, nem csupán gazdasági, hanem politikai szempontból is. Ez az aggodalom már régóta ismert az EU berkein belül, és ennek következtében kezdeményezések indultak a technológiai függetlenség megteremtésére.

„Tedd egyedivé a szövegedet!” – mondta dr. Asztalán Csaba, miközben a megszokott kereteket feszegette.

Véleménye szerint az EU egyébként egy kicsit későn reagált, valószínűleg sokkal hamarabb meg kellett volna hoznia ezeket a döntéseket, mert így most, sportnyelven mondva, egy kicsit futunk az eredmény után. Természetesen utólag könnyen fogalmaz meg ilyen kritikát az ember, mivel amikor például a felhőszolgáltatások széles körben elterjedtek, akkor ezek a megoldások jelentős költségmegtakarítást jelentettek. Bár megjegyzem, a biztonsági szakértők már akkor jelezték ennek a komoly és összetett kockázatát.

Gondoljunk csak vissza a 2000-es évekre, amikor az EU piacán feltűnt az orosz tulajdonú Kaspersky Lab, amely IT-biztonsági termékeivel gyorsan jelentős szereplővé vált. 2015-ben, a Krím félsziget orosz annexióját követően, olyan pletykák kezdtek terjedni, amelyek szerint a vállalat szoros kapcsolatokat ápol az orosz kormánnyal. 2017 óta az Egyesült Államok kormányzati rendszerein tiltanak a cég termékeinek használatát, és ez a korlátozás később számos más országra is kiterjedt, köztük Magyarországra 2018-ban. A Kaspersky Lab esetében már korábban is felmerültek biztonsági aggályok, azonban a kedvező árak és a magas színvonalú szolgáltatások gyakran háttérbe szorítják ezeket a kockázatokat.

Ami pedig a kiberbiztonságot illeti, Trump intézkedései vegyes fogadtatásban részesültek.

Röviden összefoglalva, az amerikai kiberbiztonsági beruházások célja a védelem erősítése és a piaci versenyelőny megszerzése egyaránt. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az Egyesült Államok eddig is a kiberbiztonság élvonalában állt, és a legutóbbi intézkedések főként ennek a vezető pozíciónak a megtartására irányultak.

„Tedd egyedivé a szövegedet!” – mondta dr. Asztalán Csaba, miközben a megszokott kereteket feszegette.

Kiemelte, hogy az mindenképpen pozitív, hogy a NATO szövetségeseivel az USA fokozta a kiberbiztonsági együttműködést, ezzel várhatóan eredményesebben tudnak majd szembenézni a globális fenyegetésekkel. Egyébként a Trump-kormányzat folyamatosan azzal vádolja a NATO-szövetségeseit és elsősorban az európai országokat, hogy nem fordítottak elegendő erőforrást a katonai/védelmi képességeik fejlesztésére. Ez részben igaz a kiberbiztonságra és a kiberhadviselésre is, amire évtizedek óta a hadviselés egyik színtereként tekintünk.

Az amerikai kiberbiztonsági szabályozásokhoz a NATO-szövetségeseknek is alkalmazkodniuk szükséges, hiszen ez elengedhetetlen az eredményes együttműködéshez. Ennek következményeként a globális technológiai piac is érezheti a hatását, különösen a kritikus infrastruktúrák védelmének területén.

A jelenlegi amerikai kormányzat nyíltan képviseli az üzleti érdekeket, és olyan dolgokat mond ki, amelyeket korábbi kormányok soha nem tettek ennyire világosan: ingyen semmi sincs. Biztosak lehetünk abban, hogy az amerikai kormány a kiberbiztonságba befektetett hatalmas összegektől nem csupán a kiberinfrastruktúra megerősítését várja, hanem azt is, hogy az így szerzett versenyelőny révén az amerikai technológiai vállalatok globális dominanciára tegyenek szert. Ez a Trump-kormányzat számára teljesen érthető, hiszen egy üzleti megközelítéssel működő kormány minden egyes befektetett dollártól megtérülést remél.

„Tedd egyedivé a szövegedet!” – mondta dr. Asztalán Csaba, miközben a megszokott kereteket feszegette.

Az intézkedések alapvetően arra irányulnak, hogy Amerika visszanyerje a világ vezető szerepét. Ugyanakkor az a lehetőség, hogy az Egyesült Államok "kivonja magát" a saját maga által generált gazdasági zűrzavarból, egyre inkább illúziónak tűnik. Ez különösen igaz egy olyan globálisan összekapcsolt technológiai ökoszisztémában, ahol a gazdasági és ellátási láncok szoros kölcsönhatásban állnak egymással.

"A Trump-kormányzat protekcionista lépései, különösen a Kínával szembeni exportkorlátozások a csip- és munkaerőpiacon, előbb-utóbb visszahatnak az amerikai gazdaságra közvetlenül és közvetve" - mondta Gyarmati Gábor.

Hozzátette, hogy az amerikai exportkorlátozások célja, hogy megakadályozzák Kína hozzáférését a fejlett félvezető-technológiákhoz. Azonban a csipgyártás nemzeti határok feletti: egyetlen csip akár három kontinensen is "megfordul", mire elkészül. Az amerikai gyártók - pl. Nvidia, Intel, AMD - nagymértékben függnek tajvani (TSMC), dél-koreai (Samsung) és európai (ASML) beszállítóktól. Az exportkorlátozások miatt visszaeshet a megrendelések volumene, különösen a kínai piacról, amely sok amerikai csipcég egyik legnagyobb felvevőpiaca. Emellett a kínai válaszlépések - például a ritkaföldfémexport korlátozása vagy a saját technológiai ökoszisztéma kiépítése - visszavághatnak az amerikai iparnak hosszabb távon.

A mesterséges intelligencia és a félvezetőipar gyors fejlődése hatalmas igényt támaszt magasan képzett nemzetközi munkaerő iránt - épp ez az a kör, amely a vízumpolitikai szigorítások és a kínai kutatók kizárása miatt szűkülhet. A Trump-kormányzat alatt már látható volt, hogy a bevándorlási korlátozások akadályozzák a STEM-területeken való munkaerő-utánpótlást. Ez hosszú távon lassíthatja az amerikai technológiai innovációt, mivel a kutatás-fejlesztés és a startup-ökoszisztéma globálisan versenyez a tehetségekért.

A vámok és korlátozások rövid távon védik a hazai ipart, de drágítják az importot, ami inflációs nyomást jelent az amerikai fogyasztók számára. Zavarokat okoznak az olyan kulcsfontosságú iparágakban, mint az autógyártás, az elektronika vagy az MI-fejlesztés, amelyek mind erősen függenek kínai és délkelet-ázsiai komponensektől.

"Trump politikája rövid távon politikailag eladható lehet ("hazavédő" narratívával), de a globális kölcsönfüggések rendszere miatt ezek a lépések visszahatnak az amerikai gazdaságra. A protekcionizmus olyan, mint egy bumeráng. Az igazi kérdés nem az, hogy Amerika elkerülheti-e a következményeket, hanem az, hogy milyen időtávon, milyen szektorokra koncentrálódnak ezek a hatások, és mennyire képes az amerikai gazdaság tompítani a saját maga által keltett hullámokat"

- zárta Gyarmati Gábor.

Donald Trump január 20-án érvénytelenítette az összes nemzetközi digitális adómegállapodást, majd februárban elindította az Európai Unió digitális szolgáltatóira kivetett adók alapos vizsgálatát, jelezve, hogy viszonzó vámok bevezetése is szóba jöhet. Március végén bevezette a "reciprok" vámtarifát, amely 10-20 százalékos mértékben terhelte szinte az összes importterméket. Április 2-tól pedig újabb szigorításokat léptetett életbe: 20 százalékos vámot szabott ki az EU-ból érkező termékekre, így növelve a már meglévő 25 százalékos vámtételeket az acélra, alumíniumra és autókra.

A célkitűzés? A 236 milliárd dolláros hiány csökkentése az amerikai-európai kereskedelmi mérlegben, valamint a hazai gyártás fellendítése.

Az amerikai technológiai vállalatok, mint például a Google, a Microsoft, az OpenAI és a Nvidia, globális vezető szerepet töltenek be az MI- és az általános technológiai fejlesztések terén. Például az MI-modellek, mint a GPT vagy a DALL-E, jelentős technológiai áttöréseket hoztak, amelyek befolyásolják a világ más régióiban történő innovációt is, mivel az amerikai cégek által nyújtott technológiai megoldásokat más országok felhasználják, alkalmazzák.

Az amerikai technológiai dominancia a szabványok és az irányelvek meghatározásában is markánsan megjelenik. A jelenlegi helyzetben az amerikai techcégek ilyen mértékű dominanciája jelentősen megnehezíti az európai technológiai cégek és startupok növekedését, piacszerzését.

Ezen felül a hozzáférési korlátozások jelentős gátat szabhatnak az európai önálló fejlesztések előrehaladásának. A jelen körülmények egyrészt ösztönözhetik az európai szereplőket a versenyképesség fokozására, másrészt világosan mutatják, hogy az EU-nak ki kell alakítania egy sajátos irányvonalat, amely elősegíti a mélytechnológiai fejlődését, valamint mérsékli az amerikai versenyelőnyöket.