"Esténként, amikor a nap a horizont mögé bújt, mindig hallatszott a fiának szóló ének, amely a szeretet és a veszteség fájdalmát hordozta magában. Barátja szívszorító szavakban idézte fel az elhunyt mentőst, aki minden egyes dallal nemcsak a gyermeke lelk

Ecet Zsolt sosem volt az a szószátyár típus, de amikor megszólalt, mindig sikerült megnevettetnie a barátait a humorával. Tragikus módon, hirtelen távozott az élők sorából, és az egyik legközelebbi barátja osztotta meg a szívszorító történetet róla. Zsoltnak komoly álmok fűződtek a kisfiához, Levikéhez, és szívében már megtervezte a közös pillanatok sorát. Sajnos a sors közbeszólt, és a családapa idő előtt távozott az életből. Most pedig kiderült, hogy milyen módon róják le végső tiszteletüket emlékének.

Máig nem hiszi el a 7 éves Levike, Ecet Zsolt kisfia, hogy szeretett apukája nincs többé. A mentőst tragikusan fiatalon hívta magához a Teremtő. Bajtársai hiába küzdöttek az életéért a Pestszentlőrinci Mentőállomáson, miután ott hirtelen összeesett, már nem tudták megmenteni. Az elhunyt mentős többé nem ölelheti át szeretett feleségét, Bernadettet, és a kisfiát, Levikét.

A felfoghatatlan tragédia mély gyászt hozott a mentősközösség szívébe. Zsolt július 22-én hajnalban vált rosszul, és hiába küzdöttek érte újra és újra, a teste végül feladta a harcot. A bátor mentős, aki családapaként is példát mutatott, másnap, július 23-án a kórház falai között távozott az élők sorából. Molnár Péter, Zsolt egyik legközelebbi barátja és mentőápoló társa, örökké emlékezni fog azokra a közös műszakokra, amikor együtt harcoltak az életért. Zsolt, mint mentőgépkocsi-vezető, mindig kész volt a kihívásokra, miközben Péter a betegek ellátásában nyújtott segítséget. Az együtt töltött idő és a megélt élmények örökre összekötik őket.

Zsolti sosem volt az a szószátyár típus, de amikor megszólalt, minden szava jelentőséggel bírt. Kiváló humorérzéke volt, és mindig tudta, hogyan szórakoztassa a közönségét, akiknek mosolyt csalt az arcára. Péter a Borsnak így emlékezett vissza rá. Szerinte Zsolt nemcsak mint mentős tűnt ki, hanem egy különleges tehetséggel is megáldotta a sors, ami még inkább emelte a munkája értékét.

- idézte fel a közösen töltött időt Péter.

Kisfiának, a hét éves Levikének minden este, amikor az álom határán egyensúlyozott, különleges dalokat énekelt.

Esténként Zsolt mindig a fia mellett állt, és hangját a legkülönfélébb dallamokkal töltötte meg. Guns N' Roses és Edda slágerei váltakoztak az éjszakákban, hiszen Levinek minden egyes énekszóval igyekezett élményt adni, amit sosem feledne. A fiú személyisége teljes mértékben Zsolt tükörképe volt, viselkedésük szinte egybeolvadt; mindketten ugyanazt a lángoló szenvedélyt hordozták magukban. Az éneklés nem csupán hobbivá vált, hanem Zsolt életének szerves részévé, amely körül az összes emlék és pillanat forgott. Péter meggyőződése, hogy Zsolt már előre tervezett, és várta azt a napot, amikor Levivel együtt zenélhetnek majd, megosztva egymással a zene varázsát.