Egy rejtélyes eltűnés, egy droggal megrakott táska, és mögötte egy hatalmas árnyékokkal teli összeesküvés. Bár a téma nem ismeretlen, mégis képes magával ragadni. A hatalom határain túli játszmák, amelyekben minden egyes döntés sorsfordító lehet. Az ügybe

Ha valaki már megtekintette az 1988-as Őrületet (Frantic) Harrison Ford főszereplésével, vagy a 2005-ös Légcsavart (Flightplan) Jodie Fosterrel, akkor a Netflixre most felkerült Hatáskörön kívül (Exterritorial) első tíz percében egy ismerős érzés fogja átjárni. A közönségkedvenc médiaszolgáltató új német akcióthrillerje ugyanis éppen ezen klasszikus filmek nyomdokain halad előre.

A történet középpontjában Sara (Jeanne Goursaud), egykori elitkatona, áll, aki kisfiával, Joshtal együtt érkezik az Egyesült Államok frankfurti konzulátusára. Sara álmai országába szeretne utazni, ahol egy ígéretes állás várja. Ám minden váratlanul megváltozik: Josh hirtelen eltűnik, és ami a legmegdöbbentőbb, senki sem emlékszik a kisfiúra. A biztonsági kamerák felvételein csupán Sara látható, Josh nyoma pedig teljesen eltűnt.

Sara természetesen nem nyugszik bele ebbe - anyai ösztönei, katonai múltja és a kétségbeesés hajtják előre, miközben elindul a konzulátus kamerákkal figyelt zárt világában, hogy visszaszerezze a fiát, hiszen

Ez a történet nem csupán egy eltűnt gyermek sorsáról szól - hanem egy sötét és rejtélyes összeesküvésről is, amely messze túlmutat a megszokott kereteken és protokollokon.

A film legerősebb pontja kétségtelenül a főszereplő, Jeanne Goursaud, aki az ugyancsak a Netflixen látható Barbárok című sorozatban is bizonyította, hogy nem riad vissza az erőteljes, fizikai alakításoktól.

A főellenséget alakító brit Dougray Scott (Mission: Impossible 2) pedig külön érdekesség (elsősorban a német nézők számára), hiszen ez az első német nyelvű szerepe.

A rendező, Christian Zübert - aki korábban a kultikus német vígjáték, a Lammbock révén tett szert elismerésre - most egy komorabb műfajban próbálkozik, de ez az új terep kevésbé áll jól neki. Ahogy bevezetőben írtam, az alaptörténet már-már klisés: a "senki sem emlékszik rá, tehát biztosan megőrültem" típusú cselekmény ívét szinte percre pontosan ki lehet találni. Valahogy minden ismerős - csak ezúttal az amerikai konzulátus steril folyosóin.

A film témája – a területen kívüli diplomáciai zóna, az anyai elszántság, a PTSD és a hatalmi játszmák – ígéretes alapanyagnak tűnik, amely rengeteg izgalmat rejthet magában. Ám sajnos a történet előre látható csavarjai és a sablonos karakterek miatt nem tudott igazán meglepetéseket okozni. Mégis, végigültem a filmet – ez pedig arra utal, hogy van benne valami, ami mégiscsak magával ragadott. Ha jobban elgondolkodom, talán éppen a témák mélysége és a színészi teljesítmények adtak egyfajta vonzerőt, ami miatt nem tudtam elfordítani a tekintetem.

Szóval, a Hatáskörön kívül egy korrekt film, de semmiképp sem műfaja új ékköve. Ha valaki egy feszültséggel teli, de kissé sablonos akciódrámát keres egy estére, megkapja, amit vár - de ne számítson semmi olyanra, amit ne látott volna már máshol, máskor, más színészekkel.