A Csopaki Kódex egyedülálló dokumentum, amely a Balaton északi partján található Csopak település kulturális és történelmi örökségét öleli fel. Ez a kódex nem csupán a helyi hagyományokat és értékeket őrzi, hanem a közösség összetartozását és identitását
Egyrészt tudja, hogy a Balaton északi partjának keleti felén végignyúló Balatonfüred-Csopaki borvidéken egy önálló bortermő körzet neve, mely 5 települést foglal magába.
A héten a Szent Donát Pincében Csopakon a tizenharmadik csopaki kódex kóstolót. A válogatás lényege, hogy a csopaki olaszrizlingek legjava a "Csopaki Kódex" kategóriában kerülhessen forgalomba, vagy Hegyborként kóstoljuk őket. Mindkét esetben szigorú szabályokat kell betartaniuk a termelőknek ahhoz, hogy boraikkal indulhassanak a megmérettetésen. (Maga a szabályzat elérhető a www.csopaki.hu oldalon.)
Miért van szükség a termelők számára erre a szigorú rendszerre és válogatásra? Valóban a termelők igényeit szolgálja ez, vagy inkább a fogyasztók elvárásaihoz igazodik? Kit is szolgál valójában a Csopaki Kódex és a köré épülő rendszer? Ezekre a kérdésekre keressük a választ, miközben egy kis betekintést nyújtunk a kóstolásra szánt borok lenyűgöző világába.
A kezdeti elképzelés egy rendkívül világos és érthető igény volt, amely a csopaki borászok többségéből fakadt: csopakiként kizárólag olaszrizlingből készült, csopaki minősített területről származó borokat szeretnének látni, amelyek legalább 12 v/v alkoholtartalommal bírnak. Ezen boroknak át kell esniük egy érzékszervi vizsgálaton, és ott kedvező minősítést kell kapniuk. Ez a követelmény az alapja a Csopaki Rizling kategóriában induló borok számára, amely viszonylag kevésbé szigorú elvárásrendszert jelent.
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért éreznek szükséget a borvidékek vagy kisebb pincészeti területek arra, hogy a már meglévő, az EU tagállamaira vonatkozó egységes szabályozás mellett, saját magukra nézve további szigorításokat vezessenek be. Bár egyértelmű és minden szempontot figyelembe vevő választ erre a dilemmára valószínűleg nem tudunk adni, mégis érdemes egy pár alapvető tényezőt alaposabban megvizsgálni.
A jelenlegi szabályozás, melynek alapját képezi a tagországok egyes borvidékein megszületett termékleírások sokasága, túlságosan tágra lett szabva. Hazai termékleírásaink zöme egyszerre próbálja integrálni a minőségi borkészítés alapjául szolgáló termelők és az igénytelen tömegtermelés érdekeit is, ami érthetően csak egy kimondottan laza, túlságosan megengedő rendszerben működik. Az igényes, a minőséget és az egyediséget mindenek fölött számontartó, termelők számára ez a rendszer tehát érthetően nem megfelelő. Nincs hát más megoldás, mint saját pozitív megkülönböztetésük érdekében olyan keretet alkotni saját maguk számára, ami egyértelművé teszi a minőség egyes szintjeit és az egyediség kifejeződésének lehetséges útjait. (Csak zárójelben, ez a megkülönböztetés egyáltalán nem a borvidék hivatalos másik felének, Balatonfürednek termelői vagy éppen borai ellen irányul, csupán szűkíti egy adott "márka" vonatkozásában a termőhelyet, ami az egyedi karakter elérése szempontjából elengedhetetlen.)
Ha visszatekintünk a csopaki borok történetének alakulására, világosan látjuk, hogy az 1850-es évektől napjainkig jelentős változásokon ment keresztül. A filoxéra járvány következményeként a borvidék fajtaszerkezete drámaian átalakult, a fehér szőlőfajták pedig szinte uralni kezdték a tájat. Az olaszrizling, bár csak ekkor jelent meg a környéken, gyorsan népszerűvé vált, hála a kedvező termesztési feltételeinek és a borainak megbízható minőségének. Csopak ásványi anyagokban gazdag és változatos talaja lehetővé tette, hogy a különböző dűlők borait önállóan is értékeljük, így a dűlőszelektált borok fogalma nemcsak elméleti, hanem gyakorlati szempontból is indokolt. Bár a korábban széles körben termesztett furmint, amely remek borokat ad, akár rizlinggel házasítva is, mára már csekély mennyiségben áll rendelkezésre, így nem tudott a csopaki borok éllovasává válni a XXI. század elején. Hogy mit tartogat a jövő, az pedig még rejtély marad.
Európa számos olyan különleges termőhelyet kínál, amelyek komoly eredetvédelmi státusszal rendelkeznek, és méretükben a csopaki borvidékhez hasonlóan kicsinek számítanak, mégis széles körben ismertek és elismertek. Franciaország keleti régiójában például több híres helyszínt is találunk, mint a Châteu Chalon, Condrieu vagy Hermitage. Érdemes megemlíteni a mindössze 4 hektáros Châteu-Grillet-t, valamint a mindössze 0,84 hektáros La Romanée-t is. Ez világosan mutatja, hogy a borvidékek elismertségében a méret nem minden; sokkal fontosabb a jól körülhatárolt egyediség és a terroir jelleg. A csopaki borok esetében is igaz ez: akár Csopaki hegybor, akár Kódex kategóriában kerülnek forgalomba, a valódi értékük a sajátos karakterükben rejlik.
Ahhoz, hogy mindez a gyakorlatban is megvalósulhasson, elengedhetetlen egy olyan fogyasztói közeg jelenléte, "akikbe nem kár", vagyis akik valóban képesek értékelni azokat a palack borokat, amelyek elkészítése jóval több időt és erőfeszítést igényel, mint az átlagos termékeké. Az ilyen borok esetében a termelés mennyisége is korlátozott, ami tovább növeli a ritkaságukat és ezáltal az értéküket, valamint az árukat is. Nyilvánvaló, hogy ez nem kis feladatot ró a borászokra, hiszen a minőség és a különlegesség megteremtése folyamatos kihívást jelent.
Az idei kóstoló - akárcsak az előző évben - sokkal egységesebb stílust mutatott, mint a kezdeti évek borai. A termelők célja világos: a terroir sokszínűségét kívánják bemutatni, miközben a csopaki olaszrizlingek egyediségét megőrzik. De miről is van szó? Mi adja Csopakon a borok különlegességét? A közel húsz bor, amit most kóstoltunk, - minimális palackfülledtségtől eltekintve - visszafogott, mégis határozott zöldfűszeres és ásványos jegyekkel lepte meg az orrunkat és a szánkat. Az élénk savak és a remek arányok harmonikus összhangot alkotnak, nem túl tolakodó, de mégis markáns szerkezettel. Számomra a legemlékezetesebb tételek a 2023-as kódex dűlős borok voltak. Ezek a borok kiegyensúlyozottak, gazdag aromatikával bírnak, és hosszú lecsengést kínálnak, miközben megőrzik azt a szerethető szikárságot, amely a csopaki borok legfontosabb jellemzője közel négy évtizede. Ha valaki megkérdezné, hogy milyen száraz fehérbort ajánlanék a forró nyári napokra, nem lenne más választásom - néhány szép somlói és tokaji furmint mellett - mint ezek a csopaki olaszrizlingek. Tiszta, egyértelmű irányok és a legjellemzőbb csopaki karakter. Kell ennél több?
Ez a dűlő különleges türelmet igényel, hiszen gyakran több időt kell rászánni, mint a többi terület esetében. A gazda is tisztában van ezzel, ezért általában fél- vagy akár egy évvel hosszabb érlelési időt biztosít ennek a tételnek. Még így is előfordul, hogy a bor fiatalosan kerül a poharakba. Az előző év elején azonban már kezdtem felfedezni benne a legszebb árnyalatokat. Kiegyensúlyozott és elegáns karakterével, valamint diszkrét sós-vegetális aromáival igazán lenyűgöző élményt nyújt.
Remek példája annak, hogy hordó nélkül is lehet komoly borokat készíteni ebből a fajtából. Egy valami kell hozzá, jobban mondva kettő. Egyedi terroir és elkötelezett gazda, aki ezt észreveszi, és jól használja.
