Családi örökségként kifejlesztett prémium méhészet, amely már díjakat is nyert.
Édesapja korai hatása nyomán, aki már gyermekként a méhészet iránti szenvedélyt csepegtette belé, Mihály Mónika immár harminc éve élvezi ezt a különleges hivatást. A félig marosvásárhelyi, félig szentháromsági méhész a Nyárád-völgyi Méhészegyesület aktív tagja, és büszkén viseli a mézlovag címet, amelyet több mint két éve nyert el. Munkáját számos rangos szakmai versenyen ismerik el, ahol vegyes és mannamézével első díjat szerzett.
Mihály Mónika számára a méhészet nem csupán munka, hanem életforma és családi hagyomány. - Ez mindig is "álomméhészet" volt, amit lassan harminc éve csinálunk. Édesapám a kilencvenes évek elején fogott neki méhészkedni, amikor mi tizenéves gyerekek voltunk az öcsémmel, így akarva-akaratlanul belecsöppentünk ebbe a világba - árulja el Mihály Mónika, amikor arról érdeklődöm, hogyan csöppent bele nőként a jellemzően férfiasnak számító méhészet világába. - Már gyerekként azt láttam, hogy Szentháromságon édesapám mindig olyan szívvel-lélekkel végezte a dolgát, és később, már érettebb fejjel én magam is rájöttem, hogy micsoda csodavilág a méhek világa. Kezdetben autodidakta módon kezdtem tanulni róla, könyvekből, videókból, majd elvégeztem egy méhésztanfolyamot, ahol a szakemberektől egyre többet és többet tudtam meg erről a világról. Azóta is ezzel foglalkozunk családilag, ahogy mondani szoktuk, édesapám a méhészet feje, mi pedig, a testvérem, a férjem, édesanyám és én meg a keze és a lába - jegyezte meg nevetve Mónika. Mint mondta, a méhészet nem egyemberes munka, hiszen rengeteg a tennivaló, a fizikai munka, cipkedni kell, ráadásul férfias "szakma", amikor nőként megjelent a zömében férfiakból álló méhésztársadalomban, kezdetben érezte, hogy furcsán néznek rá, mintha az járna a fejükben: mit keres itt ez a nő?
Amikor arról kérdezem, mi fogta meg leginkább a méhek csodálatos világában, így válaszol: - A természet egy igazi mesterműve. Az a harmónia és tudatosan megszervezett rendszer, amiben élnek... úgy érzem, mi emberek rengeteget tanulhatnánk tőlük. A rendezettség, a munkamegosztás és az egymás iránti felelősség például. Mihály Mónika és családja nem vándorméhészek, méheik a Nyárádmentén gyűjtik a nektárt, ahol a környezet és a hagyományok egyedülállóan találkoznak.
Mónika szerint a méhészet olyan, mint egy hullámvasút, tele kiszámíthatatlansággal és meglepetésekkel. A "termés" minősége rengeteg tényezőtől függ, és az időjárás kulcsszerepet játszik ebben. Idén például a gyümölcsfák virágzásának idején a fagyok tizedelték meg a reményeket, az akác virágzása is elmaradt, így akácméz alig akadt. Azok a méhészek, akik vándorlásra indultak, elmondták, hogy a Duna-deltában és a folyó mentén, ahol gyönyörű akácoserdők találhatóak, a termés szintén elmaradt az elvárttól. Ráadásul a szárazság, majd a hirtelen jött csapadék és a kedvezőtlen hőmérsékletek sem segítették a nektárgyűjtést. - Az idei év méhészeti szempontból kifejezetten gyenge volt, az első fél évben alig 30 kiló mézet tudtunk pergetni, míg korábban már 200 kg-nál is tartottunk ezen időszakban. Harminc évnyi méhészkedéssel a hátunk mögött azt látjuk, hogy a helyzet egyre romlik. Jelenleg 30-50 méhcsaládunk van, és volt olyan év, amikor 200-500 kg mézet gyűjtöttünk tőlük, sőt, régebben egy tonna is összejött, de sajnos az utóbbi időben egyre kevesebb mézre számíthatunk - osztotta meg tapasztalatait a méhész.
A nehézségek ellenére Mihály Mónika és családja kitartóan dolgozik, és ennek meg is van az eredménye. 2022-ben a Nektária székely mézversenyen, ahol 280 erdélyi mézminta versengett, az ő vegyes virágmézük hódította el az első helyet. Tavaly pedig újabb figyelemre méltó elismerésben részesültek: a ritka és különleges mannamézük champion minősítést kapott. Ez a mézfajta fekete színével, karakteres ízével és jótékony hatásaival tűnik ki. "Harminc év alatt mindössze másodszor tudtunk mannamézet pergetni, hiszen csak tízévente adódik olyan kedvező év, amely lehetővé teszi ezt" – meséli Mónika, majd nevetve hozzátette, hogy a mézlovagrend férfi tagjai viccesen úgy jellemzik őt, mint "azt a hölgyet, aki mindig elhozza a díjakat". Mónika azonban úgy véli, hogy a siker nem csupán az ő érdeme, hanem a Jóisten, a természet és a méhek csodálatos munkájának is köszönhető.
A környezeti problémák, a gyomirtók hatására bekövetkező károk a méhpopulációban, és az olcsó, importált méz egyre növekvő nyomása mind-mind komoly kihívások elé állítják a helyi méhészeket. Mihály Mónika azonban nem hajlandó feladni a harcot. - Tavaly viszonylag közepes évet zártunk, de bízunk benne, hogy idén legalább vegyes virágmézünk lesz, ami a mi igazi specialitásunk - osztja meg optimizmusát.
Mihály Mónika szerint a helyi méhészek számára az olcsó, importált méz komoly kihívást jelent, hiszen ha behozzák a jóval olcsóbb, de kétes minőségű mézet, ők nehezen tudják eladni a minőségi terméküket 35-40 lejért, sok vásárló számára ugyanis kizárólag az ár a szempont. - Pedig annyi befektetés és munka van mögötte, hogy még ez a reálisnak gondolt ár sem hozza vissza a költségeket - magyarázza. Felmerül a kérdés: honnan tudja a vásárló, hogy az a méz, amit a bolt polcáról levesz, valóban igazi-e? - Ha még nem bontottuk ki, már az üvegben látható, hogy a valódi méz nem az az átlátszó, híg lé, hanem kissé sűrűbb, és akár apró virágporszemcsék úsznak benne. Ha megkóstoljuk, az aromájáról azonnal felismerhető, hiszen az igazi méznek karakteres, természetes íze van, míg a hamisítottban csak az édes ízt érzi az ember. Ha túl tiszta, túl híg, az már gyanús lehet. Ráadásul a valódi méz idővel kristályosodik, vagyis "cukrosodik", ez a természetesség egyik biztos jele - mutatott rá a méhész.
A Nyárád-völgyi Méhészegyesület tagjaként Mihály Mónika 2022-ben kapta meg a mézlovagi címet, miután első díjat nyert a rangos Nektária mézversenyen. Az egyesület vezetője úgy látta jónak, hogy aki az első díjat megnyerte, az méltó erre a címre. Akkor még egyedüli nő volt a rendben, azóta azonban több női taggal is bővült a mézlovagrend. A mézlovagi cím nemcsak elismerés, hanem felelősség is, a mézlovagok feladatkörébe tartozik a méz és a méhészet népszerűsítése, járnak óvodákba, iskolákba, ahol a gyerekeknek mesélnek a méz jótékony hatásairól, kóstolókat szerveznek, karitatív rendezvényeken vesznek részt - sorolta.
A méhészet egy igazán kihívásokkal teli hivatás, amely kora tavasszal veszi kezdetét. Ekkor jön el az ideje, hogy alaposan átvizsgáljuk a méhcsaládokat, és felkészítsük a kaptárakat a várakozásokkal teli szezonra. Áprilistól egészen július végéig rengeteg feladat vár ránk, majd ősszel következik az utolsó nagy kihívás: a méhek védelmét szolgáló takarórendszer kidolgozása, amely segít átvészelniük a hideg hónapokat. Mónika, aki két évtizeden át könyvelőként dolgozott, ezeket a feladatokat a munka mellett végezte, de most már teljes mértékben a méhészetre összpontosít. Marosvásárhelyről rendszeresen utazik a szülői házhoz, Szentháromságra, ahol a méhészkedés szenvedélyének hódol. Mint mondja, a környéken egyre több fiatal próbálkozik a méhészettel, mert látják benne a jövedelmezőség lehetőségét. Azonban amikor szembesülnek azzal, hogy ez mennyi munkát és áldozatot igényel, sokan feladják. A tapasztalt méhészek, akik nagyobb tőkével és vándorlási lehetőségekkel rendelkeznek, nehezebben mondanak le erről a hivatásról, hiszen sokkal komolyabb befektetések állnak mögöttük. Mónika tapasztalatai alapján érdemes alaposan megfontolni, hogy ki milyen szinten és elkötelezettséggel vág bele a méhészet világába.
