Coudenhove Ernestina grófnő végső útjának felfedezése: egy utazás a történelem és a titkok birodalmában.
Míg Coudenhove Kunó gróf úr 1915-ben a napjainkban gyönyörűen felújított zselízi grófi mauzóleumban találta meg örök nyugalmát, addig felesége, három évtizeddel és két világháborúval később, tragikus körülmények között és más helyszínen távozott az élők sorából.
- kifejtették, majd ezt követően így folytatták:
Ernestine Coudenhove-Breunner 1945. október 22-én hunyt el, és sorsa méltatlan körülmények között zárult le. A Sacher Polgári Társulás közösségi oldalán közzétett információ szerint testét egy 10 márkás, gyalulatlan deszkákból készült fakoporsóba helyezték. Utolsó kívánsága – hogy férje, Cuno mellett találjon örök nyugalomra a zselízi családi kriptában – sajnos nem teljesült. Mivel egyetlen megmaradt bizalmasa, Klement Hedvig társalkodónő Niederalmból való távozása után senki sem foglalkozott a grófnő földi maradványaival, így azok sorsa végleg elfeledetté vált.
A kezdetben csupán átmeneti megoldásnak szánt sír sorsa hosszú éveken át rejtve maradt, ezért a Sacher Polgári Társulás csapata úgy határozott, hogy nyomozásba kezd. Családfakutató adatbázisok és régi források segítségével sikerült viszonylag pontosan azonosítani a grófnő halálának helyszínét (Salzburg/Niederalm) és időpontját (1945. október 22.). Azonban a kegyeleti témájú online platformokon nem találtunk olyan konkrét információt a sírfeliratról, fejfáról vagy emléktábláról, amely segíthetett volna a sír valódi helyének meghatározásában, így annak pontos elhelyezkedése továbbra is titokzatos ködbe burkolózott.
- összefoglalták.
A sírfelirat segítségével könnyen beazonosították az Oroszországban fiatalon elesett Johann Gerolf Alexander Carl Franz Von Coudenhove-Honrichs Graf nyughelye. Ő az utolsó zselízi gróf, Coudenhove Kunó testvérének az unokája volt.
"Örömünkbe fokozatosan üröm vegyült, ugyanis a grófnő sírját továbbra sem fedeztük fel. A plébániatemetőből átmentünk a niederalmi köztemetőbe, ahol csak új sírok fogadtak. Tanácstalan bolyongásunkat egy kerékpárral érkező úriember szakította meg, aki azonnal segítségünkre sietett. Mint kiderült, Ervin Berner több mint 30 éven keresztül temetőszolgaként és sírásóként tevékenykedett a niederalmi plébániatemetőben, így a sírok bennfentes ismerője. Sajnos Ernestine sírjáról már ő sem tudott, bár személyesen ismerte a szomszédban lakó Wallneréket, akiket utolsó útjukra is ő kísért el" - folytatták az izgalmas történések összefoglalását megemlítve, hogy valószínűsíthető, a háborút követő zűrzavaros hónapokban jelöletlen sírba temették, ami azóta eltűnt:
A kutatás során egy különleges felfedezésre bukkantak: megtalálták az Ernestine grófnő haláláról szóló bejegyzést a helyi temető halálozási anyakönyvében. Ez a dokumentum egyértelműen megerősíti, hogy a grófnőt 1945-ben itt helyezték végső nyugalomra. Mivel azonban sem Niederalmban, sem Zselízen nem található az ő emlékét megőrző nyom, a történészek úgy döntöttek, hogy szimbolikus módon egy emléktáblával fogják tiszteletüket kifejezni a grófnő előtt.
