Az öntözés hosszú távú megoldást kínálhat a burgonyatermesztés hatékonyságának növelésére.
A klímaváltozás következményeként évről évre egyre szélsőségesebb időjárási jelenségekkel találkozhatunk, és a csapadék mennyisége is csökken, valamint egyenlőtlenül oszlik el. Ez a helyzet különösen megnehezíti a növénytermesztő gazdák, köztük a burgonyatermesztők életét is. A jövőbeli kihívásokra reagálva, a csíkszeredai Vadászati és Hegyvidéki Erőforrások Kutató és Fejlesztő Intézetének (ICDCRM) igazgatója hangsúlyozta, hogy hosszú távon az öntözőrendszerek kiépítése, valamint víztározók és polderek létrehozása jelentheti a megoldást a gazdák számára.
Dr. Szép Róbert megfigyelései alapján az utóbbi évek klímaváltozása Székelyföldön egyre nyilvánvalóbbá válik, és ez jelentős hatással van a burgonyatermesztés folyamatára.
Az idei évet elemezve, mint mondta, a májusi rendkívüli mennyiségű csapadék - helyenként közel 300 liter esett négyzetméterenként - után hirtelen szárazság következett. A vegetáció emiatt késve indult, a növények fejlődési ciklusa lerövidült, és nem jutott elegendő idő a gumók kifejlődésére.
A déli irányból érkező ciklonok gátat szabnak az északnyugatról tartó, csapadékot és hűvösebb levegőt hozó frontoknak, így a tavaszi esők gyakran késlekednek, és sok esetben csak májusban érkeznek meg. Ez a késlekedés hátráltatja a növények fejlődését, és lerövidíti a növekedési időszakukat. Amikor végre elérkezik az ideális időszak, a krumpli a föld feletti részeinek gyors növekedésére koncentrál, így biomasszát termel, azonban ez azt jelenti, hogy kevesebb idő jut a gumók kifejlődésére. Ennek következtében gyakran előfordul, hogy a betakarított termés mennyisége nem éri el a várt szintet.
A nyári szélsőséges hőingadozások tovább súlyosbították a helyzetet: éjszaka fagyos levegő, nappal viszont akár 30 °C feletti hőmérsékletek nehezítették meg a burgonya fejlődését. "A burgonya számára az ideális hőmérséklet éjjel 6-8 fok körül van, nappal pedig 24-26 fokra lenne szüksége. Ha ennél hidegebb vagy melegebb körülmények között él, a növény szenved" – fejtette ki Szép Róbert.
A szakértő véleménye szerint a fajtakiválasztás kulcsfontosságú tényező a burgonyatermesztésben. Vannak olyan fajták, amelyek mindössze 90 nap alatt érnek be, míg másoknak akár 140 napra is szükségük van. Ezért a termesztőknek gondosan meg kell tervezniük az ültetési időpontokat, hogy a növények vegetációs időszaka a lehető legtöbb napfényes periódussal egybeessen. Emellett hangsúlyozta, hogy a burgonya hatékony termesztéséhez elengedhetetlen az öntözés, mivel a gumók víztartalma meghaladja a 90 százalékot, ami azt jelzi, hogy ez a növény rendkívül vízigényes. Azonban Hargita megyében az öntözés biztosítása komoly kihívást jelent.
A talajvízszint számos helyen drámaian csökkent, és bizonyos területeken már teljesen eltűnt. A rétegvizek kitermelése folyamatosan növekvő nyomást gyakorol a meglévő készletekre, miközben a talajvíz gyakran szennyeződésekkel terhelt, mint a nitrit, nitrát vagy ammónia.
"A vízvisszatartás az egyetlen hosszú távú megoldás" - hangsúlyozta a kutató. Európa számos pontján már alkalmazzák azt a stratégiát, amely során mezőgazdasági földek áldozatával víztározókat, úgynevezett poldereket hoznak létre, amelyek kizárólag öntözési célokat szolgálnak. Ha Székelyföldön is sikeresen megvalósítanánk ezeket a poldereket, az jelentős mértékben fedezné a Csíki-medence mezőgazdasági vízigényét.
Szép Róbert arra is rámutatott, hogy az Olt szabályozása miatt - a folyó 64 százalékát elvesztettük, a kanyarulatokat levágtuk - a Csíki-medencében a parti szűrésű vízrendszer ma már inkább lecsapolja a vizet, ahelyett hogy megtartaná azt, így a vízhiány tovább súlyosbodik. Ez a rendszer normális esetben úgy működik, hogy amikor a folyók és patakok vízszintje magas, a víz átszivárog a kavicsos, homokos talajrétegeken, és így táplálja, utánpótlással látja el a talajvizet. Ma viszont ennek az ellenkezője történik, a víz elszivárog a földből a folyó felé, vagyis ahelyett, hogy táplálná a talajt, inkább kiszívja belőle a vizet.
A víz visszatartása azonban komoly kihívásokkal néz szembe, mivel sok település túlságosan közel helyezkedik el az árterülethez. Ha a vízszintet megemelnék, például zsiliprendszerek alkalmazásával, számos pince is veszélybe kerülne a beázás miatt. Ez jól tükrözi, hogy bár a megoldás iránya világos, a megvalósítás jelentős nehézségeket támaszt a térség gazdálkodása és vízgazdálkodása szempontjából - hívta fel a figyelmet a kutató.
