Asszony, kezében villogó késsel – évtizedeken át rejtély övezte, de most végre felszínre került a különleges magyar mestermű.

Egy különleges műalkotással bővült a Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) gyűjteménye. Barcsay Jenő 1964-ben készült, több mint 21 négyzetméteres szénrajza az idei Barcsay 125 emlékév egyik legizgalmasabb felfedezése, és valószínűleg az intézményben hamarosan megrendezésre kerülő nagyszabású Barcsay-emlékkiállítás legfőbb vonzereje is lesz.

Az impozáns méretű (300 x 730 cm-es), hét nőalakot ábrázoló, kartonra szénnel készített munka a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen 1969-től máig látható, Asszonyok című mozaik 1:1-es terve, és az azt kivitelező Csákvári Nagy Lajos és felesége, Csókos Varga Györgyi hagyatékából került elő. A grafikát csaknem fél évszázadig feltekerve tárolták, ráadásul nedves helyen, így elkezdett penészedni, és az ezüstös ősrovar is megrágcsálta néhány helyen. Az MKE papírrestaurátorai hónapok óta dolgoznak a felszíni és ahol szükséges, mély rétegi helyreállításon, a feladatukat pluszban nehezítette, hogy mivel a rajz két különálló darabban maradt fenn, az alsó és felső részt precízen össze kellett illeszteni.

A közelmúltban felszínre került alkotás lenyűgöző tanúbizonysága a 125 évvel ezelőtt született mester klasszikus rajzművészetének.

Barcsay Jenő későbbi mozaikalkotásai közül mindössze egyetlen egy munkához maradt fenn ilyen részletes, életnagyságú terv, amely ráadásul szoros kapcsolatban áll az egyetem történetével is. Akkoriban, amikor ez a mű készült, Barcsay már húsz éve tanította a művészeti anatómiát az intézmény jogelődjén, a Képzőművészeti Főiskolán. Érdekes, hogy a miskolci Asszonyok mozaikja valószínűleg itt, egy teremben született meg, mint önálló műalkotás óriási vázlata. Továbbá, a másik fontos összefonódás, hogy a Csákvári házaspár készítette azt a mozaikpadlót is, amelyen a Képző főbejáratán belépők nap mint nap áthaladnak.

A mű hátterét Szabó Noémi művészettörténész alapos kutatásai révén már sokan ismerik. Az alkotás előzménye egy szintén Asszonyok címmel ellátott, körülbelül negyedekkora méretű rajz, amely 1949-ben készült. A politikai és történelmi helyzet azonban megakadályozta, hogy az 1957-es egyéni kiállításon bemutathassák. Ezt a korai művet tekintették inspirációnak, amikor Barcsayt felkérték a miskolci mozaik létrehozására.

Fehér Ildikó művészettörténész, az MKE általános rektorhelyettese, miközben a folyosóról nézzük a padlóra terített hatalmas szénrajzot, így idézi fel a múltat: „Aki nem mellesleg, jóval a kettős honfoglalás elméletének kidolgozása előtt, 1933-ban a Képzőművészeti Főiskolán végzett festő szakon. Visszaemlékezései szerint 1966-ban a Nemzeti Színház mozaikjának tervezésén Barcsay mellett dolgozott.” A szavak mögött egy gazdag művészeti örökség és a múlt nagy pillanatai sejlenek fel.

Két másik szakértő Sturcz János, az MKE Művészettörténeti Tanszék professzora, a Barcsay 125 életmű-kiállítás egyik kurátora és Szlabey Dorottya művésztanár, az MKE papírrestaurátor specializáció vezetője társaságában. Sturcz Jánost régóta izgatja Barcsay Jenő egy, a kései korszakában állandóan visszatérő momentuma, erről, azaz a sötét és a világos harcáról idén egy könyve is megjelent az évfordulóra időzítve.

A fekete és fehér színek kontrasztja az életkor előrehaladtával egyre inkább a családi tragédiák mély nyomaiba vezet. Barcsay Jenő egyik nővére skizofréniával küzdött, akárcsak az apjuk, aki saját kezével vetett véget életének. Amikor a húgának előbb az unokája, majd a lánya is távozott az élők sorából, a nő idegösszeomlást szenvedett, és elmegyógyintézetbe került. Teóriám szerint mindez Barcsay későbbi munkáiban, különösen a sötétedő tónusokban tükröződik. Különösen figyelemre méltó az Asszonyok című grafikán a bal oldalon látható, robusztus nőalak, aki késével a kezében áll. Ezt korábban csupán csillanó fénynek tekintették, de én úgy vélem, hogy az alak nem más, mint a saját magára és másokra is veszélyessé vált Barcsay Mária.

A kurátor részletesen kifejti, hogy bár az első pillantásra talán merésznek vagy szokatlannak tűnhet a következtetés, valójában alapos megfontolás után teljesen racionális alapokon nyugszik.

Bármilyen nézőpontból is közelítünk, a 20. század egyik legkiemelkedőbb képzőművészének alkotásai, a személyiségüket elvesztett, ám mégis egyedi női figurák, azonnal megragadják a szemlélő figyelmét. E különleges élményben bárki részesülhet majd július 16-ától kezdődően a Magyar Képzőművészeti Egyetem Aulájában és Barcsay Termében, ahol a "Tökéletes egyensúly. Keresztmetszet - Barcsay Jenő életműve új megvilágításban" című kiállítás várja az érdeklődőket.