Amikor Budapest szilveszterkor a petárdák zaja helyett papírtrombiták vidám trillái töltötték meg az utcákat.

Budapest utcáit ellepték a Miki egér maszkok, miközben a Piros Arany ízű retró szendvicsek illata szállt a levegőben, és a tévé képernyőjén pucér nők táncoltak - nosztalgikus utazásra indultunk a Kádár-korszak szilveszteri estéinek világába.

A Kádár-korszak szilveszterei különleges jelentőséggel bírtak, hiszen a hatalom számára elengedhetetlen volt, hogy a kapitalista országok petárdázós, zajos év végi hangulatával szemben egy vidám és békés képet mutassanak a budapesti bulizók életéről. Noha a legtöbb ünneplés a televíziók előtt, éttermekben vagy vállalati üdülőkben zajlott, sokan inkább a főváros utcáit választották a búcsúztatásra, és így vágtak neki az új évnek, visszaszámlálva az óév utolsó pillanatait.

Szilveszter estéjén a híradók hagyományosan különkiadással jelentkeztek. Az 1953-as szilveszteri filmhíradó természetesen a 6:3-ról is több ízben megemlékezett, és az új évre való kívánsága is ez volt: "Vegyünk föl még sok 6:3-at, a néző is jobban járhat majd! Ez legyen a cél!"

Már akkoriban is különleges jelentőséggel bírt, ki volt az, aki elsőként látta meg a napfényt az új év hajnalán. 1953 szilveszter éjjelén, éjfél után mindössze négy perccel, Tóth Zsuzsika volt az, aki először köszöntötte az érkező esztendőt az Üllői úti klinika falai között. Az 50-es években a mulatozás helyett inkább a szorgos munkások ünneplése volt a középpontban, akik ebben az időszakban is a munkájuknak szentelték az időt, ezzel tisztelegve az új év előtt.

A Déli pályaudvar impozáns tornya már számtalan vonatot indított útnak, és szilveszter éjjel ki tudja, hány ezer utazó halad el előtte. Itt, ezen a különleges estén Molnár József váltókezelő és Vágvölgyi József térfelvigyázó teljesít szolgálatot, figyelve a forgalomra. Nappal is alig észleljük a pesti Duna-parton található úszó mentőházat, éjjel pedig szinte teljesen eltűnik a sötétben. A folyamrendészet járőrei most indulnak el éjszakai ellenőrzésükre. Novák József motoros és Karacs József hajóvezető a nyugodt Duna tükre mellett találkozik, még szilveszterkor is, amikor a város ünnepi fényei tükröződnek a vízben.

A 70-es években már látható volt, hogy a 6:3-mal kapcsolatos jókívánság nem fog teljesülni, innentől kezdve inkább a magyar futball esetlenkedésein való élcelődés kapott hangsúlyt a rádiókabarékban:

- Olvastam az újságban, hogy külföldön felkapott lett a trend, miszerint a nők a szemgolyójukat festik. - Kipróbáltam, Jenő, de sajnos nem sikerült. - Miért is? - Hát, mindig becsukom a szemem. Pedig nagyon szeretném, ha színt kapnának. - Milyen színre gondoltál? - Kancsalszínűre. - Miért éppen úgy? - Mert ezzel szeretnék segíteni a magyar labdarúgásnak. Az újság szerint egy argentin focista minden tizenegyest betalál, mert kancsal, így a kapus nem tudja, hova fog lőni. Szerinted, Jenő, ha a mi focistáink kancsalok lennének, akkor tudnának tizenegyest rúgni? - Nem biztos, hogy ez működne. - Miért nem? - Mert a tizenegyeshöz nemcsak szemre van szükség, hanem lábra is.

- Nehogy már elfelejtsd, hogy miért is vagyunk itt! - viccelődött Psota Irén, miközben a színpadon Major Tamás mellett állt a 70-es évek elején. - Talán, mert mindketten elfelejtettük a szöveget? - nevetett Tamás, és a közönség is velük együtt kacagott.

A budapestieket a különféle szórakoztató műsorok, kabarék is a tévék elé szegezték, igaz, hogy ezek mind szigorú ellenőrzés, erős kontroll alatt álltak, a témákat cenzúrázták, és csak azokat a politikai poénokat engedélyezték, amelyek egyfajta szelepként működhettek. A következő évi áremeléseket például a szilveszteri műsorokban jelentették be, hogy elvegyék a dolog élét, de szabadabban beszéltek a nyugdíjakról, a pedagógusok helyzetéről is ilyenkor.

A Kádár-korszak végén, a televíziózás aranykorában különleges státuszra tett szert a Parabola című műsor különkiadása, a Szuperbola. Ez a szórakoztató program nem csupán a hagyományos kereteket feszegette, hanem bátor módon a szexuális vonzalomra is nagyobb hangsúlyt fektetett, különösen a fedetlen keblek látványával. Az első szilveszteri különkiadás 1977-ben debütált, és Árkus József irányítása alatt vált a nézők egyik kedvencévé.

Népszerű szilveszteri műsor volt a 80-as években Vágó István vetélkedője, a Házaspárbaj, amelyben ismert házaspároknak kellett ügyességüket, rátermettségüket bizonyítaniuk, és összedolgozni a párjukkal. A 80-as évek szilveszterei elképzelhetetlenek voltak az Antal Imre és Kudlik Júlia által vezetett Szeszélyes évszakok szilveszteri különkiadása, a Benny Hill-show és természetesen Hofi feszültségoldó politikai kabaréi, a szilveszteri Sas-kabaré vagy a Markos-Nádas duó nélkül. Az év természetesen nem múlhatott el Gálvölgyi János fergeteges paródiái nélkül sem.

A kabaréműsorok és bakiparádék mellett a házibulik elengedhetetlen része volt - a klasszikus virslin és lencsén túl - a mára retro csemegének számító szendvics, ami nem más, mint a vajas kenyér szalámival, főtt tojással, csemegeuborkával, reszelt sajttal, Piros Arannyal és a kaszinótojás franciasalátával megkoronázva. Az 1964-es filmhíradóból kiderül, hogy a ragyogó fényben úszó város kirakatai vonzóan csalogató ínycsiklandó látványosságai közt a gesztenyével töltött pulykaszelet, a narancsos kacsa, valamint a mazsola édességek közül a szilveszteri bulik abszolút favoritjának számított. Az alkoholos italok terén pedig a Balaton-vidéki és az egri borokból összeállított háromüveges ajándékdoboz volt a siker kulcsa.

Álarcok, csúcsos sapkák, kereplők, stüszik és testőrkalapok, bolondos szemöldökű vicces szemüvegek, sípoló anyósnyelvek, lampionok színes tengerében úszva, szétszórt konfettik, szerpentinek, papírtrombiták ezrei díszítették a 60-as és 70-es évek utcai vásárait. Ekkor már megjelentek a Miki egér, King Kong, malac és Hófehérke maszkok is, színesítve a portékák sokszínűségét.

A 60-as években hagyománynak számított, hogy szilveszter éjszakáján az utcán is táncoltak, pezsgőbontással búcsúztatták az óesztendőt. Este tízre hatalmas tömeg gyűlt össze a Nagykörúton, megtelt a Marx tér (mai Nyugati tér), az emberek körbetáncolták a rendőröket. Akkoriban petárdák még nem durrogtak, inkább a papírtrombiták türkölésétől volt hangos a város.

A Corvin Áruház előtti tér rendszeresen életre kelt, hiszen a nyolcvanas években gyakran zajlottak itt utcabálok, melyek sokszor egy felejthetetlen Hungária-koncerttel is gazdagodtak. Az események különleges atmoszféráját még fokozta, hogy a Blaha Lujza téri aluljárót lezárták, így az úttesten szabadon lehetett bandukolni a zenére táncolva. A nagykörúti vibráló hangulatáról a Népszabadság is megemlékezett 62-ben, bemutatva azt a pezsgő kulturális életet, amely ebben a környezetben bontakozott ki.

A Nagykörút különleges figyelmet érdemel. Ahogyan a május elsejei felvonulásokon, úgy itt is hatalmas tömeg gyűlt össze a Marx tér és a Nemzeti Színház között. Az emberek vidáman tréfálkoztak, élcelődtek egymással, miközben trombiták ezrei harsogták az éjféli-reggeli marsot. A jókedv nem kímélte a rendőröket, a villamoskalauzokat és az autóbusz dolgozóit sem. A fiatalok körbetáncolták a Nagykörút őrszemes rendőreit, köszöntötték őket, és boldog új évet kívántak nekik.

Akik nem az utcán, és nem is saját otthonukban ünnepeltek, azok a munkásotthonokban töltötték el az időt, míg a tehetősebbek az elegáns éttermekben választották a szórakozást. Az olyan helyek, mint az Emke, a Royal Szálló, a Hungária Kávéház, a Béke Hotel vagy éppen a Gundel, igazi felüdülést nyújtottak az ünneplőknek. A Népszabadság 1962-es cikkében olvasható, hogy "nagy népszerűségnek örvendett, amikor éjfélkor a konyha munkatársai élő malaccal járták körbe az asztalokat, és mindenkinek eredményekben gazdag új esztendőt kívántak". A gazdagabb vendégek, főként a külföldiek, az IBUSZ utazási iroda által rendezett nemzetközi bálokon vettek részt, amelyek különféle éttermekben és szállodákban zajlottak. 1967-ben és 1968-ban a Nemzeti Sportuszodában medencés mulatságokat is tartottak, ahol a belépő 480 forint volt (míg az átlagbér akkoriban 1700 forint körül mozgott). A belépő árában csak a vacsora szerepelt, az italfogyasztásért külön kellett fizetni.

A szilveszter nem csupán az ünnepelés ideje, hanem a nyomtatott sajtó számára is különleges alkalom volt. Az újságok az év végén ünnepi hangulattal telítve, színes tartalmakkal és figyelemfelkeltő dizájnokkal készültek. Gondoljunk csak a pezsgőző kéményseprőkre vagy a szellemes karikatúrákra, amelyekkel igyekeztek megragadni az olvasók figyelmét. 1983-ban például a Pesti Műsor egy egész oldalt szentelt az Állami Gazdaságok pezsgőkínálatának, bátorítva ezzel az embereket a nagy szilveszteri bevásárlásokra. A '80-as évek során a napilapok egy új műfajt teremtettek, a zárt, szilveszteri különszámokat, amelyek eredetileg csak a belsős munkatársak számára készültek, de a rendszerváltás közeledtével már az olvasók is betekintést nyerhettek ebbe a világba. Így születtek meg a Resti Hírlap (Pesti Hírlap), a Fanyar Nemzet (Magyar Nemzet) és a Népszabi (Népszabadság) népszerű különszámai, amelyek a sajtó sajátos öniróniáját és szellemes kritikáját tükrözték.