A V4-es országok közül a magyar lakosság mutat a legnagyobb érdeklődést a klímaváltozás iránt. Azonban sokan úgy vélik, hogy a megoldásokhoz szükséges kereteket elsősorban az államnak kellene biztosítania.
A 21 Kutatóközpont által végzett felmérés rávilágít arra, hogy a változtatás nem mindig könnyű feladat.
A magyar lakosság 82%-át foglalkoztatja a klímaváltozás, és 38%-uk komoly problémaként tekint rá, ezzel hazánk vezet a V4-ek között. Ugyanakkor a magyarok a legkevésbé tájékozottak az EU klímapolitikai intézkedéseiről, mint például az Európai Zöld Megállapodásról: a válaszadók csupán 23%-a hallott róla, míg a csehek esetében ez az arány 60%, a lengyeleknél pedig 54%. Ezt a 21 Kutatóközpont által végzett felmérés mutatja, amely a V4 országainak lakóit kérdezte meg. A magyarok túlnyomó többsége, 81%-a úgy véli, hogy a klímaváltozással már most érdemes foglalkozni, míg a csehek közül csak 46% gondolja ezt. Továbbá, a válaszadók 71%-a szerint az emberi viselkedés megváltoztatásával is elősegíthetjük a problémák kezelését.
A kutatás egy figyelemre méltó megállapítása, hogy bár az emberek általában tisztában vannak a klímaváltozás problémájával és azzal, hogy foglalkozniuk kellene vele, a konkrét életmódbeli változásokra való hajlandóságuk meglehetősen alacsony. Egy érdekes példa erre a következő kérdés: „Ha lehetősége lenne választani egy belső égésű motoros és egy azonos árú, valamint kategóriájú elektromos autó között, akkor melyiket választaná?” A válaszok alapján a magyarok 39%-a jelezte, hogy inkább az elektromos autót részesítené előnyben, míg a csehek körében a belső égésű motorok iránti elköteleződés 62%-os arányt mutat. Ugyanakkor a magyar válaszadók 43%-a inkább a benzines autók mellett tette le a voksát. Ennek hátterében valószínűleg az áll, hogy az elektromos autók azonos kategóriában 30-40%-kal drágábbak, ami jelentős tényező a döntéshozatal során.
A fókuszcsoportos kutatások megállapításai szerint a budapesti és nagyvárosi lakosok a globális felmelegedést inkább egy kezelendő, de távoli problémának érzékelik. Ezzel szemben a kisebb településeken élők sokkal pragmatikusabb megközelítést alkalmaznak, és hajlamosak saját helyi tapasztalataikra építeni a megoldások keresésekor.
A négy országra jellemző közös vonás, hogy az energiahatékonyságot célzó beruházások aránya alacsony, az épületek többsége pedig magas energiaigénnyel bír. A helyzetet súlyosbítja az a mentalitás, hogy sokan abban bíznak, hogy az állam mindent megold, holott úgy érzik, hogy sem a kormány, sem az önkormányzatok nem tesznek eleget a problémák orvoslásáért. Az energiatakarékos beruházások, mint például a napelemek telepítése, csupán a jómódúbbak számára elérhetőek, míg a lakosság jelentős része, aki hajlandó lenne invesztálni az energiafogyasztás csökkentésébe, a pénzhiány miatt nem tud. A magyarok a lakásfenntartásra jellemzően keveset költenek: az EU-ban a második legkisebb arányt képviselik, mindössze az átlag 34,8 százalékát költik el. Ennek ellenére a megkérdezettek 60%-a szeretne beruházni energiafogyasztásának csökkentésébe, de a pénzügyi korlátok gátat szabnak a terveiknek. A szakemberhiány, a megbízhatatlanság, a számlaadás hiánya és a költségtúllépés is hozzájárul a helyzet bonyolultságához, de ennek ellenére a háztartások körülbelül fele már pályázott, vagy legalábbis mérlegeli ezt a lehetőséget. Az iskolai végzettség és a megtakarítások mértéke szoros összefüggést mutat a pályázati hajlandósággal: minél magasabb a végzettség és a pénzügyi háttér, annál valószínűbb, hogy valaki belevág a pályázásba. A legnagyobb problémát azonban az jelenti, hogy a legszegényebb rétegek gyakran nem rendelkeznek a támogatás igényléséhez szükséges anyagi eszközökkel, így ők gyakorlatilag kiszorulnak a lehetőségekből. Továbbá, a jelenlegi támogatási rendszerek nem terjednek ki minden társadalmi rétegre, különösen az alacsony jövedelműekre, sem a lakhatás típusa szerint, például a társasházakra. A támogatások igénybevételét tovább nehezíti az előfinanszírozás hiánya is, ami komoly akadályt jelent a szükséges fejlesztések megvalósításában.
Az Európai Zöld Megállapodás egy ambiciózus terv, amelynek célja, hogy Európa kontinensét fenntarthatóbbá és környezetbarátabbá alakítsa. A megállapodás keretében a résztvevő országok elkötelezik magukat a klímaváltozás hatásainak csökkentése mellett, a szén-dioxid-kibocsátás drasztikus csökkentésével, valamint a biológiai sokféleség megőrzésével. A cél, hogy 2050-re Európa legyen az első klímasemleges kontinens. A Zöld Megállapodás nem csupán a környezetvédelemre összpontosít, hanem gazdasági lehetőségeket is teremt, új munkahelyeket hoz létre a zöld technológiák és az innováció területén. Az energiahatékonyság növelése, a megújuló energiaforrások használatának elősegítése és a fenntartható közlekedési megoldások bevezetése mind részei ennek a komplex programnak. Egy másik fontos aspektus a társadalmi igazságosság, amely biztosítja, hogy a zöld átmenet mindenki számára előnyös legyen, függetlenül attól, hogy milyen gazdasági helyzetben él. A Zöld Megállapodás tehát nem csupán környezeti, hanem gazdasági és társadalmi szempontból is átfogó megoldásokat kínál a jövő kihívásaira.
A projekt alapvető célja, hogy Európa 2050-re elérje a nettó zéró kibocsátást, vagyis csak annyi üvegházhatású gázt engedjen a légkörbe, amennyit természetes vagy mesterséges úton el is tud nyelni. Ha az évszázad közepéig elérnénk a globális nettó zéró kibocsátást, az lehetővé tenné, hogy 2100-ig 1,5 Celsius-fok körüli szinten tartsuk a felmelegedés mértékét, ami a klímakutatók szerint viszonylag biztonságos szinten stabilizálná a bolygó éghajlatát.
