A tévés vetélkedők világának fénye ragyogta be Márk tragikus sorsát, e szórakoztató műsorok adtak neki reményt és célt az életben.

Botrányra készülhetünk: az Arsenal egykori labdarúgója nem hajlandó tiszteletet adni Szoboszlai Dominikáéknak.

A fiú beszélni csupán egy-egy szót tudott, ám járni sosem volt képes, a kvízműsorokat, a Legyen Ön is milliomost, a Multimilliomost vagy éppen a Maradj talpon!-t viszont imádta, ezeket naphosszat tudta nézni. Ugyan szinte alig kommunikált, de a kvízkérdésekre gyakran próbált "válaszolni" gesztikulálással, az agyának tornáztatása pedig hozzájárulhatott a körülményekhez képest hosszú életéhez.

(A legfrissebb hírek itt)

A Blikk három évvel ezelőtt számolt be utoljára a fiúról, akiért a családja egy különleges, félmillió forintos babakocsira gyűjtött, hogy megkönnyítsék a közlekedését. Az írásunk hatására sokan megmozdultak, és végül sikerült összegyűjteni a pénzt is, de sajnos Márk sokáig nem élvezhette a jármű nyújtotta előnyöket. Igazi harcosként hosszú ideig küzdött, de az életéért folytatott harcban végül sajnos alulmaradt.

- Koraszülöttként jött a világra oxigénhiánnyal, négy nappal később pedig leállt a légzése, emiatt agykárosodást szenvedett és epilepsziás lett. A szakemberek szerint három éves korában meg kellett volna halnia... Nyolcesztendős koráig egy fejlesztő óvodába járt, a speciális iskolából viszont eltanácsolták, hiszen nem fogott fel semmit. Néhány éve egy fogyatékossággal élő gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozó intézménybe kezdett járni Szegeden. Rengeteg rossz történt velünk, de valahogy mindig túlléptünk rajtuk - mesélte szomorúan a Blikknek Barkóczi Aurélia.

Márk, a körülményekhez képest, igazi vidámságot árasztott magából. Szívből szerette testvéreit és nagyszüleit, és mindig küldött puszikat családtagjainak, barátainak, hogy kifejezze érzelmeit. Nemrégiben azonban hőemelkedés kezdett gyötörni, és a légzése is nehezebbé vált, amiért a mentők a szegedi klinika sürgősségi intenzív osztályára szállították. Innen később egy tüdőszanatóriumba került, ahol tüdősegítő gépre kapcsolták, és morfiumot kapott, hogy enyhítse a fájdalmát. A jó hír az, hogy az állapota napról napra javult, és reménykedett a felépülésben.

Egyik este hidegrázás gyötörte, és éjfél előtt nem sokkal még halkan "Ana, Ana" néven szólított. Hajnali háromkor azonban arra ébredtem, hogy a légzésfigyelő már nem jelez. Keze hideg volt, és a kis szíve örökre megpihent. Nem tudhatjuk, hogy szenvedett-e, de úgy érzem, hogy számára ez már a megnyugvás volt. Soha nem tudta szavakba önteni, hogy fájdalmai lennének, de minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy elkerüljük a szenvedést. Mindent megadtunk neki, amire csak szüksége volt, amíg velünk volt. Szörnyű kimondani, de talán a halál már valóban megkönnyebbülés volt számára. Hálás vagyok az Istennek, hogy idáig eljuthattunk, és ennyi szép pillanatot tölthettünk együtt, szeretetben - mondta az édesanyja.