A szabadság nem ingyenes, különösen akkor, amikor egy édesanya szenved. - Könyves magazin

Mennyibe kerül egy anya szabadsága? Hogyan juthat el egy 55 éves nő az erőszakos elnyomásból a teljes felszabadulásig? Édouard Louis Monique szökése című regénye megmutatja, hogy a szabadság mindig pénzbe kerül. Ez a hét könyve.

Milyen költsége van a szabadságnak? Ez a kérdés szinte lírai szépséggel hat ránk, és hajlamosak vagyunk költői magasságokba emelkedni, amikor válaszolunk, tele romantikus víziókkal a határok átlépéséről, küzdelmekről és sorsfordító pillanatokról. Pedig a megoldás meglepően egyszerű: a szabadság ára a pénz. Édouard Louis „Monique szökése” című műve (olvass bele itt) egy lenyűgöző és gondolatébresztő olvasmány, amelyben egy anya szenvedése és végső felszabadulása egy pénzben kifejezhető valósággá alakul. Az írás nem csupán egy történet, hanem egy mélyreható reflexió a szabadság áráról, amely a mindennapi életen keresztül is érzékelhető.

Édouard Louis a kortárs francia irodalom egyik kiemelkedő alakja, hazánkban tavaly lett ismert az Akik megölték az apámat és az Egy asszony küzdelmei és átváltozásai című könyveivel. Előbbi hét könyve volt nálunk, illetve 2024 legjobb könyvei közé is beválogattuk. A kötetei mind szociografikus igénnyel megírt autofikciós történetek, amelyben a saját élete válik az irodalom alapjává.

A Monique szökése néhány évvel később ott kezdődik, ahol az "Egy asszony küzdelmei és átváltozásai" című történet véget ért. Louis édesanyja hosszú évek szenvedése után végre felismeri, hogy az élete egy elnyomó kapcsolatban telik, és elhatározza, hogy hátat fordít a férjének, abban a reményben, hogy egy új, nyugodtabb életet kezdhet el egy másik férfi mellett. Ám az új kapcsolat nem hoz megváltást: a második férfi is lassan az alkohol rabjává válik, és erőszakos viselkedése Monique számára elviselhetetlenné válik. Végül elérkezik az a pillanat, amikor Monique úgy érzi, hogy nem bírja tovább ezt a szenvedést. Felhívja a fiát, hogy végre elinduljon a változás útján, és hátat fordítson a múltjának.

Amikor anyám felhívott azon a februári estén, egy különös feszültség vibrált a levegőben. A háttérből hallottam, ahogy egy férfi hangja éles szavakkal támadja őt. Fültanúja voltam annak, ahogyan anyámat lealacsonyította, ribancnak és kurvának titulálta, miközben a fejéhez vágta, hogy a fia - azaz én - egy kis buzi. Anyám csak zokogott, képtelen volt megállítani a könnyeit. Végül annyit mondott: "Végre megszabadultam az apádtól." Eközben én abban a hitben éltem, hogy mostantól minden másképp alakul.

A kötet ezután Monique önálló életre való törekvését mutatja be, ahogy Louis támogatásával mindössze néhány hét leforgása alatt először fia lakásába költözik. Fedezi fel az önállóság izgalmait, például azt a kellemes meglepetést, hogy már nem szükséges egy egész családra főznie. Ezt követően saját otthonra és életre talál, nem messze a varázslatos francia fővárostól.

Az újrakezdés nemcsak szikár és praktikus módon van bemutatva, hanem Louis esszészerű megjegyzései is gazdagítják a narratívát. Ezek a betétek mélyrehatóan vizsgálják a szabadság fogalmát, az erőszak különböző megnyilvánulásait, valamint a modern társadalom struktúráit.

Az anya története mellett egy osztályváltás nehézségei is kibontakoznak, hiszen Louis azért képes támogatni az édesanyját anyagilag, mert a családi traumák feltárásával sikeres íróvá és elismert értelmiségivé vált. Mostanra már nem sújtják őt anyagi problémák, ami lehetővé teszi számára, hogy visszaadjon valamit abból, amit a múltja elvett.

A kötet központi üzenete, hogy a szabadság nem csupán elvont fogalom, hanem konkrét, kézzelfogható anyagi javakban is megnyilvánul. Bár önmagában nem hoz boldogságot, teret enged annak megélésére. A kapitalista rendszer keretein belül a pénz alapvető szerepet játszik a társadalmi előrehaladásban, hiszen olyan alapvető szükségleteket határoz meg, mint a lakhatás, a higiénia, az egészségügyi ellátás, a társas kapcsolatok és a tanulás lehetősége. Monique példája jól illusztrálja ezt: nem tudja elhagyni alkoholista és erőszakos élettársát, amíg nem talál egy biztonságos helyet, ahová költözhet.

Az anya történetének fonalát akaratán kívül a társadalmi körülmények szövik. Mivel nem rendelkezik jelentős iskolai végzettséggel vagy szakmával, élete során csupán alulfizetett munkákra és háztartási feladatokra szorítkozott, sorsa mindig a mellette élő férfiak és gyerekek döntéseitől függött. A kötet nyers és hiteles képet fest arról, hogyan alakul át egy anya személyisége, miközben különböző helyzetekkel szembesül: a visszaemlékezésekben egy szigorú, kemény és érzelmektől mentes anyát ismerhetünk meg, míg a jelenben egy önálló, felszabadultan mesélő és minden új élmény iránt nyitott nőt találunk, aki 55 év után végre szabadon indulhat felfedezni a világot.

A felszabadulás ezen a helyen nem csupán elméleti megfontolás vagy költői eszme, hanem konkrét, kézzelfogható valóság.

Mikor elkezdtem írni ezt a könyvet, az volt a tervem, hogy a szöveg mellett a lap szélén feltüntetem azokat az összegeket, amelyek anyám meneküléséhez kellettek.

Természetesen, íme egy egyedi változat: (...) Ennek érdekében a szöveg szélén a következő tételeket rögzítettem: Előleg Didier részére: 200 euró, Hűtőszekrény beszerzése: 500 euró, Gáztűzhely ára: 300 euró, Taxi a meneküléshez: 15 euró, A ház kauciója: 1100 euró, Az Új Élethez szükséges induló tőke: 2000 euró, és így tovább.

A kötet egyik legizgalmasabb gondolata, hogy a szabadság és az erőszak forrása ugyanaz a mélyben. Louis írói pályafutása szorosan összefonódik gyermekkori szenvedéseivel, amelyek formálták a világképét. Ezek az élmények nemcsak inspirálták őt, hanem végső soron lehetővé tették számára, hogy megszabaduljon a pénzügyi terhektől, és valódi szabadságra leljen. E tapasztalatokból egy tágabb filozófiai nézet bontakozik ki, miszerint a függetlenség elnyerése sosem mentes a kihívásoktól és a nehézségektől.

Ha a gyerekkoromban nem tapasztaltam volna meg a szenvedést, talán nem születnének meg a könyveim, nem lenne anyagi függetlenségem, és nem nyílna meg előttem a szabadság kapuja.

Bár első pillantásra talán naivnak tűnhet, mégis egy alapvető igazságot tár elénk ez a kötet a modern, kapitalista társadalom működéséről. A mai világ felépítése nem annyira az egyes közösségek erősítésére, hanem inkább a csoportok közötti eltérések fokozására összpontosít, amit csupán keveseknek, mint például Louis-nak, van lehetőségük áthidalni. Feladatunk tehát az, hogy akár az irodalom területén, akár azon kívül utakat építsünk a szakadékok átlépésére. Egy olyan világban, amely az önmegvalósítás, a karrierorientáltság és a pénzügyi siker eszméin alapul, ez a törekvés különösen jelentős hatással bírhat.

Az emancipáció nem csupán a cselekedeteinkben nyilvánul meg. Bizonyos helyzetekben abban is megjelenik, hogy jogunk van másokra támaszkodni, mások segítségét kérni a feladatok elvégzésében, vagy akár csak elvonulni a világ zajától.

Mindemellett pedig a sokszor arctalan, tömegszerű nyomornak, szegénységnek is ad egy keretet ez a könyv. Nem nyomortelepeken járunk, nincsenek éhezők vagy kéregetők, hanem egy társadalmilag korlátozott anya van előttünk, aki bár nem szenved hiányt, mégis szegény, hiszen nincsen szabadsága, lehetősége, és állandóan elnyomásban él. Édouard Louis árnyaltan teszi elénk a szegénységet, amitől az csak még átélhetőbb, megérthetőbb és fontosabb lesz. Nem(csak) a szélsőségesen szegény embereken kell segíteni, hanem lehetőségeket kell teremteni, amiben bárki megválthatja a saját szabadságát.

Az írás feladata éppúgy megjelenik Louis munkájában, mint Didier Eribon vagy Annie Ernaux esetében. Ők mindannyian arra törekednek, hogy az írás eszközévé váljon, amely mások javára szolgál. Az egyes élettörténetek elmesélésén keresztül világítanak rá társadalmunk mélyebb strukturális problémáira, ezáltal segítve a közönséget abban, hogy megértsék a szélesebb kontextust, amelyben élnek.

Egy kis hely, saját világ, négy fal, kulcsok és egy kevés pénz: száz év múlva anyámnak is éppen ezekre a dolgokra volt szüksége, nem csupán azért, hogy íróvá válhasson, hanem hogy szabadabb, boldogabb életet élhessen.