A "nagy ingatlanterület" - Gáza jövője Donald Trump elnöksége alatt Gáza, a Közel-Kelet egyik legvitatottabb és legösszetettebb területe, újra a figyelem középpontjába kerülhet, amennyiben Donald Trump újra a Fehér Házba lép. Az ingatlanpolitikához fűződ
Donald Trump múlt kedden, egy Benjamin Netanjahuval közösen tartott sajtótájékoztatón szokatlan kijelentést tett: "az Egyesült Államok átveszi a Gázai övezetet, és mi is foglalkozunk vele". Ezzel mintha Netanjahu régóta dédelgetett, titkos álmát hozta volna felszínre. Trump mindig is híres volt grandiózus megnyilvánulásairól, de úgy tűnik, hogy az övezet teljes felszámolása és újjáépítése a közel-keleti "béketervének" szerves részévé vált. A keddi bejelentést a vasárnapi Air Force One-on tett nyilatkozatával is megerősítette, miközben a Super Bowlra tartott New Orleansba. A megvásárlás és birtokbavétel mellett elkötelezett, ugyanakkor katonai erő bevetését csak "szükség esetén" fontolná meg, és hangsúlyozta, hogy "nem fog fizetni Gáza újjáépítéséért". Ez a kijelentés ellentmondásos, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ő szeretne a terület tulajdonosa lenni. Trumpot azonban az ilyen ellentmondások ritkán zavarják. Ambíciója, hogy a Gáza partvidékét "Közel-Kelet riviérájává" alakítsa, és egyes területeket más közel-keleti országoknak is átadna, hogy támogassák az újjáépítési folyamatot.
Trump elnöksége alatt a zsidó állam lehetőségei jelentős mértékben kibővültek (fotó: AP). Az ingatlanmágnásként ismert politikus a Gázai övezetet "bontási helyszínnek" tekintette, melyet "kiegyenlítenek" és "megjavítanak". Ezzel világossá válik, hogy nem kívánja, hogy a Gázában élők a közeljövőben visszatérjenek, és a Hamásznak sem ad helyet a régióban. Egyszerűsítve: az Egyesült Államok magának kívánja az övezetet, ám más közel-keleti államok is részesedhetnek, ha részt vesznek az újjáépítésben. A fő cél az, hogy a Hamász ne térhessen vissza, és Trump reményei szerint sikerülhet elérni azt, ami fegyverekkel nem volt lehetséges: a szervezet felszámolását. A palesztinok pedig az újjáépítést követően visszatérhetnének, legalábbis a jelenlegi tervek szerint. Izrael örömmel üdvözli ezt a megközelítést, míg a térség más országai nyilvánvalóan átlátnak a terv valódi szándékán. Netanjahu, Izrael miniszterelnöke, a helyzetet "forradalmi, kreatív víziónak" titulálta, hangoztatva, hogy "Izrael kész elvégezni a munkát" a saját elképzeléseik szerint. Izrael célja, hogy a Hamász mint palesztin ellenállás ne térhessen vissza, és a palesztinok csak akkor álljanak helyre, ha "lemondanak a terrorizmusról," ami valójában a függetlenségi harcról való lemondást jelenti. Egy interjúban Netanjahu megemlítette, hogy a Gázát sokan a világ legnagyobb szabadtéri börtönének tekintik, és megkérdőjelezte, miért tartják ott az embereket. Izrael tehát szívesen elvégezné a "munkát", akár deportálás formájában is, miközben az elmúlt 80 év során folyamatosan a saját szenvedéseikről beszélnek. Egy logikus kérdés merül fel: mi lesz a palesztinokkal? Netanjahu egy izraeli tévécsatornának adott interjúban felvetette, hogy a palesztin állam akár Szaúd-Arábia területén is létrejöhetne, mivel "sok területük van." Az Arab Liga főtitkára azonban ezt "elfogadhatatlannak" tartotta, és a szaúdi külügyminisztérium is határozottan elutasította a javaslatot. Netanjahu kijelentései provokációnak számítanak, ami jól mutatja, hogy a zsidó állam most biztonságban érzi magát Trump támogatása mellett. A közvélemény figyelme azonban inkább a politikai reformokra összpontosít, míg a közel-keleti kérdés továbbra is komoly nemzetközi feszültséget gerjeszt. Trump megjegyzései a zsidókról, különösen a Hamász által szabadon engedett túszokkal kapcsolatban, szintén megosztóak, és felvetik a kérdést, hogy a választások előtt milyen politikai stratégiákat alkalmaznak a jövőbeni konfliktusok kezelésére.
A "nagyon rossz állapotban sínylődő" korábbi foglyok a Hamász harcosai között, amikor kiszabadulásuk napja elérkezett. Érdemes összevetni őket a szabadult palesztin foglyokkal (fotó: EPA-EFE). Ez a heves és nagyzoló retorika természetesen nem áll távol Trump stílusától sem, de az amerikai elnök olyan szenvedéllyel beszélt a zsidó foglyokról, mintha legalábbis az Egyesült Államok tisztes állampolgáiról lenne szó, míg az évtizedek óta fogva tartott és megkínzott palesztinokat szinte meg sem említette. Ennyire kiemelkedő számára a zsidó élet védelme? Ábrahám Barnabás - Kuruc.info
