A lelkésznő, aki minden tekintetben olyan, mint bármelyik átlagos ember, mégis különleges fényességgel ragyog a lelki világában.

A Magyarországi Református Egyház portálja izgalmas beszélgetést folytatott Székelyné Kiss Emesével, Kaposfő és Csököly református lelkészével. Az interjú során mélyebb betekintést nyerhetünk Emese gondolataiba és tapasztalataiba, amelyek a közösségépítés és a hit fontosságát hangsúlyozzák.

Kaposvártól nem messze, az északnyugati tájban, egy alig másfél ezres lakosságú település, Kaposfő ad otthont Székelyné Kiss Emese református lelkipásztornak. 2003-ban, házasságkötésük után érkeztek ide férjével, és azóta közösen végzik a lelkészi feladatokat. 2017-ig férje, Székely Attila volt a vezető lelkipásztor, ám abban az évben változás történt, amikor ő a honvédelmi minisztérium keretein belül tábori lelkészi szolgálatra lépett. Ezt a történetet Joó István írta meg a lapban.

A lelkésznő nem a megszokott palástban, hanem egy gyönyörű, elegáns zöld ruhában várja az újságírót, ami első pillantásra szokatlan választásnak tűnik. Ám a meglepetésre érkezik a válasz:

Igazán különleges érzés hivatalos eseményeken a palástot viselni, de édesanyám női szabó volt, és Isten szeretete abban is megnyilvánul, hogy értékelje életünk szépségét. Emellett fontos, hogy a külvilággal is képesek legyünk kommunikálni – mindez arra ösztönöz, hogy kilépjek a megszokott keretek közül... Emlékszem, egyszer egy hétköznapi öltözetet viseltem, és amikor valaki megtudta, hogy lelkész vagyok, kedvesen megjegyezte: "Pedig teljesen úgy néz ki, mint egy ember!"

- meséli nevetve a vezető lelkipásztor.

Huszonkét évvel ezelőtt, amikor megérkeztek, a korfa sokkal gazdagabb és szélesebb volt. Azonban a szolgálatuk alatt, bár nem feltétlenül nőtt, a közösség megfiatalodott. Ennek eredményeként a családos középnemzedék vált a meghatározó erővé a csoportban.

"Nagy dolog ez Somogyban, ahol a gyülekezetek gyakran néptelenednek el" - jegyzi meg a lelkipásztor. "Ez nem éppen könnyű terület. Miért is? Először is, Somogy megye erősen katolikus dominanciával bír az ország térképén. Itt nem olyan a helyzet, mint Északkelet-Magyarországon, ahol a magyarság életét meghatározó történelmi események, például a reformáció, a nyelvújítás vagy a szabadságharcok zajlottak" - magyarázza a lelkésznő.

A missziójukat megnehezítő egyik jelentős tényező az itt is tapasztalható előrehaladott elvallástalanodás. Az elmúlt generációk során a népesség jelentős részénél megszakadt a vallásgyakorlás folyamatossága, és ezzel együtt a bibliai ismeretek átadása is. - Az előző generációk többsége tudatosan választotta a más irányú utat - emeli ki a kaposfői lelkipásztor. - Nem meglepő, hogy közösségünk sok fiatalját, a szóban forgó generáció örököseit mi kereszteltük meg és konfirmáltuk felnőttkorukban.

Székelyné Kiss Emesének különösen fontos, hogy az élet bármely területén elkerüljük az erőltetést. Szerinte minden dolognak megvan a maga természetes ritmusa, és a legjobb eredményeket akkor érhetjük el, ha hagyjuk, hogy a dolgok szabadon kibontakozzanak.

Egy nyári napon, fiatal anyukák társaságában ültünk a homokozó mellett, figyelve a gyermekeink játékát. Az egyik barátnőm hirtelen úgy érezte, hogy meg kell osztania velem egy gondolatot, ezért egy kissé félénken így szólt: "Majd ha egyszer úgy döntök, hogy református leszek, akkor szívesen megkereslek ezzel a kérdéssel." Nem akartam sürgetni a hitéletét, de örömmel tapasztaltam, hogy bizalommal fordul hozzám, hiszen én voltam az, aki az óvodába készülő kislányát hitoktatásban segítettem. Az idő múlásával végül eljutott az egyházi közösséghez, és ma már ő is a gyülekezetünk elkötelezett tagja, sőt, az egyik lelkes presbiterünk!

- teszi hozzá a lelkésznő.

A Székelyné Kiss Emese református lelkipásztorral folytatott teljes beszélgetést a Magyarországi Református Egyház hivatalos weboldalán találhatják meg.