A gömbhalmazok keletkezésének és fejlődésének folyamatát kutatták a National Geographic keretein belül.
A gömbhalmazok különös, öreg csillagokból százezreiből vagy millióiból álló csoportok, amelyeket a saját gravitációjuk tart együtt.
A gömbhalmazok első pillantásra talán unalmasnak és egyformaságnak tűnnek, de valójában rendkívül változatosak és sokszínűek. Ezek az ősi égitestek különböző típusú galaxisokban bukkannak fel, és sokan úgy vélik, hogy az univerzum legkorábbi törpegalaxisainak maradványait képviselik. A bennük rejlő csillagok is lenyűgözőek, hiszen életkoruk akár 10-13 milliárd évre is nyúlik vissza, ami csodálatos időutazásra invitál minket a kozmosz mélyére.
Egy friss kutatás, amely az Astronomy and Astrophysics folyóiratban jelent meg, betekintést nyújt abba, milyen típusú csillagok alkotják a gömbhalmazokat, és hogyan fejlődtek azzá, amilyennek ma ismerjük őket. Egy olasz-amerikai kutatócsoport 16 gömbhalmaz csillagait vizsgálta, szigorúan kiválasztott elvek alapján. Ezek a gömbhalmazok a Tejútrendszerben találhatóak, de a kutatók megállapították, hogy hasonló struktúrák léteznek más galaxisokban is, akár a legmesszibb régiókban is.
A gömbhalmazok, amelyek jellemzően a galaxisok peremén, a galaxishalóban helyezkednek el, rendkívül idős csillagcsoportok. Ezzel szemben a nyílthalmazok fiatal csillagokból állnak, és remek példájuk a Fiastyúk. Ezek a halmazok sokkal laza kapcsolatban állnak egymással, és általában a galaxisok belsőbb részein találhatók.
A Tejútrendszerünkben körülbelül 150 gömbhalmaz létezik, míg a nyílthalmazok száma megközelítőleg 1100-ra tehető. Ha érdeklődünk a csillaghalmazok lenyűgöző világának megismerése iránt, a Hubble-űrteleszkóp gyönyörű felvételei mindkét halmaztípusról szemet gyönyörködtető példákat kínálnak.
A kutatók feltárták, hogy kétféle, jól megkülönböztethető csillagpopuláció található e gömbhalmazokban. Egyik igen ősi, nehéz elemekben szegény, átlagosnak mondható összetételű, a másikuk, amely később létrejött csillagokból áll, ettől eltérő mennyiségben tartalmaz olyan elemeket, mint a hélium, az oxigén, a nátrium vagy a nitrogén. Azt azonban nem tudták a szakemberek modellezni, minek köszönhető ez a furcsa kettősség, azon felül, hogy a két csoport eltérő időben létrejött csillagokból áll.
A kutatók a Gaia űrteleszkóp és különféle földi eszközök adatait összevetve újabb izgalmas eredményekre bukkantak. E változatos mérési információk révén a szakértők képesek voltak háromdimenziós térben ábrázolni a gömbhalmazokon belüli kétféle csillagpopuláció mozgását.
Az egyes halmazokban több ezer egyedi csillag mozgását figyelték meg, amelyből kiderült, hogy a két különböző összetételű csillagcsoport eltérő mozgásformákat mutat. A fiatalabb, az átlagtól eltérő összetételű csillagok gyorsabb forgási sebességgel bírnak, és a gömbhalmazok középpontjából a perem felé tartanak. Ezek az alapvető eltérések arra utalnak, hogy a gömbhalmazok csillagai különböző időszakokban keletkeztek. E folyamatok megértése kulcsfontosságú az Univerzumbeli fejlődés mélyebb megismeréséhez.
